Annyira okos volt, hogy amerikai kollégái marslakónak hitték, személyesen ismerte Albert Einsteint és az ő közreműködésének köszönhető, hogy az Egyesült Államoknak sikerült elsőként atombombát alkotnia. Szilárd Leó fizikus, feltaláló 61 éve, 1964. május 30-án hunyt el, lapunk róla emlékszik meg ebben a cikkben.
Már gyerekként igazi zseni volt
Szilárd Leó Budapesten született Spitz vezetéknévvel 1898. február 11-én – középosztálybeli zsidó családja 1900-ban magyarosította a nevét. Már gyermekként valódi zseni volt: 13 évesen egy drót nélküli távírót fabrikált, hogy kommunikálhasson a betegsége miatt a másik szobába – ideiglenesen – elkülönített bátyjával. Tehetsége ellenére az 1920-as évek antiszemita légkörében Magyarországon nem mehetett egyetemre, ezért Németországba utazott, hogy a Berlini Egyetemre járhasson.
Olyan legendás tudósoktól tanulhatta a fizikát, mint Albert Einstein, Erwin Schrödinger és Ernst Haber. Kutatásait főként a hőtan és a részecskefizika terén folytatta, úttörő munkáival hozzájárult a későbbi kvantumfizika, az információelmélet és a kibernetika kifejlődéséhez, és az Einsteinnel közös szabadalma alapján találták fel később az elektronmikroszkópot.
Hitler hatalomra kerülése után Angliába költözött, ahol 1934-ben fordult az atomkutatás felé. Ő jött rá arra, hogy a maghasadás létrehozható földi körülmények között is, elméletére már 1934-ben szabadalmat nyújtott be. Később, 1939-ben és már az Egyesült Államokban élve rájött, arra is, a reakcióra legalkalmasabb elem az urán.
Még Einsteinnek sem jutott eszébe az, ami neki
Otto Hahn, Lise Meitner és Fritz Strassman német tudósok ugyanebben az évben jelentették be, hogy sikerült végrehajtaniuk az első atomrombolást. Szilárd Leó pontosan tudta, hogy ezzel karnyújtásnyi közelségbe került egy minden addiginál pusztítóbb erejű bomba előállítása.
Attól tartott, hogy az atombomba a világuralomra törő nácik kezébe kerül, ezért azt javasolta tudóstársainak: ne publikálják kutatási eredményeiket, nehogy bármely közlemény segítséget nyújtson a németeknek. A magyar tudós az amerikai kormány figyelmét is fel akarta hívni a veszélyre, ezért Wigner Jenővel és Teller Edével felkereste Einsteint, és ismertette vele a láncreakció működését, valamint az atombombában való felhasználásának lehetőségét.
Erre nem is gondoltam
– mondta Einstein válaszul, később pedig megírtak egy Roosevelt elnöknek szóló levelet.
Az 1939. augusztus 2-i keltezésű levélben felhívták az elnök figyelmét az uránban rejlő katonai lehetőségekre és arra a tényre, hogy a németek valószínűleg már dolgoznak az atombombán. Ugyanakkor arra is kérték, hogy jelentős anyagi bázis megteremtésével, nagyobb mennyiségű uránérc behozatalával, az annak feldolgozásához szükséges berendezések beszerzésével segítsen az atomkutatók közötti szoros együttműködés megteremtésében.
Elindul a Manhattan-terv
A levél a második világháború kitörése miatt csak két hónap múlva, október 11-én került az elnök kezébe. Roosevelt azonnal jóváhagyta az Uránium Bizottság létrehozását, és a testület hatezer dollárt szavazott meg az atomenergia-program elindítására.
Sokak szerint Einstein (és Szilárd Leó) levele volt a kiindulópontja az atomfegyver kifejlesztésére 1942-ben létrehozott Manhattan-tervnek. A Manhattan-tervben Szilárdnak jelentős érdemei voltak a nukleáris láncreakció feltételeinek megteremtésében, az első sikeres kísérletet 1942-ben végezték.
Los Alamosban az 1940-es években Szilárd Leó mellett négy másik zseniális, magyar származású tudós is dolgozott: Teller Ede, Neumann János, Wigner Jenőr, Szilárd Leó és Kármán Tódor. Amerikai munkatársaik elismeréssel adóztak tudásuknak, és csodálkozva hallgatták nemcsak érthetetlen, de semmi máshoz nem is hasonlító nyelvüket – egymás közt természetesen magyarul beszéltek. Bonyolult nyelvük és hihetetlen tudásuk miatt hamar elterjedt az a pletyka, hogy az Egyesült Államokban tevékenykedő magyarok valójában egy fejlett, földönkívüli civilizáció tagjai. Hans Bethe Nobel-díjas kitüntetett fizikus például a következőt mondta:
Neumann János agya vajon nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása?
Ellenezte az atomfegyvert
Einstein maga soha nem volt részese sem a Manhattan-tervnek, sem az atombomba kifejlesztésének, sőt később „élete legnagyobb hibájának” nevezte a levél aláírását. A német kapituláció után Szilárd Leóval együtt már az atombomba bevetésének szükségtelenségére figyelmeztette az amerikai kormányt.
Szilárd nem nézte jó szemmel, hogy programja a hadsereg kezébe került, úgy hitte, az atomfegyver elpusztítja a világot. Olyan hevesen tiltakozott, hogy a CIA megfigyelés alá helyezte. Sikert persze nem ért el, az atombomba bevetését sem tudta megakadályozni.
Élete végéig találmánya pusztító erejétől rettegett, a hidegháború idején mindent elkövetett, hogy közvetítsen a szemben álló szuperhatalmak között.
A fizikától közben a biológia felé fordult, baktériumokkal és enzimekkel kezdett foglalkozni. Egy saját maga által alkotott metódussal 1960–62 között kigyógyult a rákból is. Élete utolsó éveiben ismerkedett meg a gyermekbénulás ellenszerének feltalálójával, Jonas Salkkal, aki meghívta őt San Diego melletti kutatóközpontjába, ahol le is telepedett. Itteni otthonában hunyt el 1964. május 30-án: álmában szívrohamot kapott. Nevét ma többek között kisbolygó és a Hold egyik krátere is viseli.
The post Így halt meg az atombomba magyar atyja first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
