Így halt meg Mikes Kelemen

Mikes Kelemen 1690-ben látta meg a napvilágot az erdélyi Zágonban. Tíz éves volt, amikor apját lázadásért kivégeztette a császári hatalom, gyámság alá került, majd hamarosan Rákóczi Ferenc apródja lett. Íródeákként szolgálta a fejedelmet, a szabadságharc bukása után pedig önként követte a száműzetésbe. Először Lengyelországban, majd Párizsban élt, itt ismerkedett meg a francia irodalommal, amely hatására maga is írni és fordítani kezdett – írja a Rubicon.hu.

Mindvégig Rákóczi mellett

A kuruc emigráció tagjai 1717-ben III. Ahmed oszmán szultán meghívására Gallipoliba utaztak, azt remélve, hogy az éppen zajló török–Habsburg háború eredményeként hazatérhetnek. Csalódniuk kellett, a harc osztrák győzelemmel zárult, az 1718-as pozsareváci béke után pedig a szultán korlátozta Rákócziék mozgását. Sőt:

1720-ban a kurucokat a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba (ma Tekirdag) internálták.

MNM Gyűjteményéből Mikes Kelemen kútja Rodostóban.

Mint Rákóczi Ferenc írnoka, majd mint a kuruc emigránsok vezetője, több mint négy évtizedet töltött ezen a helyen. Itt született fő műve, a Törökországi levelek, amely akkoriban a modern próza egyik legdivatosabb műfajában íródott.

Még megpillanthatta Erdély hegyeit

A soha el nem küldött üzenetek bemutatják az egykori apród életének viszontagságait, honvágyát és a hazáról született gondolatait, miközben betekintést nyújtanak a bujdosók mindennapjaiba. Rákóczi utolsó éveiről szóló ismereteink túlnyomó része a Törökországi levelekből származik.

Mikes Kelement egész életében honvágy gyötörte, bárhogy is próbáltak közbenjárni az érdekében Magyarországon, hazatérését sem III. Károly, sem Mária Terézia nem engedte. Az újabb oszmán–Habsburg háborúban, 1738-ban a bujdosók maradéka elindult Magyarország felé, ám a hadjárat kudarcba fulladt, Mikes azonban, ha távolról is, de megpillanthatta Erdély hegyeit.

A továbbiakban kénytelen volt beletörődni sorsába, az utolsó kuruc bujdosók egyikeként hunyt el 1761. október 2-án, egy pestisjárványban.