Heaven Street Seven, Péterfy Bori & Love Band, Ivan and the Parazol, Kaukázus, Neo, Kispál és a Borz, Amber Smith, Yonderboi – néhány név a magyar alter fénykorából, akiknek a dalai felcsendültek a Petőfi Rádión az adó 2007-es arculatváltása után. A magyar könnyűzene undergroundja átszivárgott a fősodorba, és megannyi tehetséges, korábban csak egy szűkebb réteg által hallgatott előadót ismerhetett meg az ország.

Szép lassan azonban elhalványult az a Petőfi, ami a kétezres évek vége után oly nagy népszerűségnek örvendett. Az alternatív könnyűzene helyét újra átvette a fősodor, a Petőfi munkatársai pedig sorra távoztak a rádiótól. De miért történt mindez, és hogyan élték meg ezt azok, akik kiszorultak a kínálatból, illetve egy szeretett munkahelynek intettek búcsút? Miként lehetséges, hogy épp azokat a populáris hazai előadókat mellőzte a Petőfi, akik vállaltan kormánykritikus álláspontot képviselnek?

Ezek a kérdések nagyon is aktuálisak: alig néhány nappal a választás után a rádió munkatársai bejelentették, hogy innentől szélesítik a palettát, és nyitnak az eddig elhanyagolt zenészek felé.

Az adó volt zenei szerkesztője, Borcsik Attila, alias Dj Izil, valamint az Ivan & The Parazol frontembere, Vitáris Iván és Péterfy Bori mesélt lapunknak arról, mit is jelentett a Petőfi Rádió 2007 után a magyar könnyűzenének.

Politikai alapú válogatás

A rádió fokozatosan hagyta el azt a pályát, amin 2007 után elindult, majd 2023-ban tisztán meghatározható mérföldkőhöz ért ez a folyamat: egy racionalizálásnak nevezett leépítés során felmondtak a rádiónál az arculatváltás óta dolgozó Borcsik Attilának.

Ezzel a döntéssel pedig hivatalosan is minden régi arc eltűnt a Petőfi gárdájából, Borcsik pedig utána a Budapest Park Park FM néven futó rádiójában helyezkedett el zenei főszerkesztőként – a mai napig ezt a pozíciót tölti be.

Elképesztő dolog volt belépni a Bródy Sándor utcai épületbe. Azt csinálhattam ott, amit a legjobban szeretek, visszaadhattam a zene szeretetéből, amit onnan kaptam a gyerekkoromban B. Tóth László, Komjáthy György, Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván műsoraiból

– emlékezett vissza Borcsik a petőfis pályafutása elejére.

Felfoghatatlannak tartja, hogy a rendszerváltás előtt egyedül a Petőfi Rádió által férhettek hozzá a hallgatók a könnyűzene széles palettájához, amikor ma már ezt az igényt egyszerre szolgálja ki a végtelen számú online rádió, a Spotify, a YouTube és még sorolhatnánk.

Amikor odakerültem 2007-ben, már szép számmal voltak zenei kereskedelmi rádiók, amelyekkel az akkori Petőfi nehezen tudott versenyezni, mivel nem volt meghatározott célcsoportja, nagyon sokféle beszélgetős, ismeretterjesztő műsorral, cserébe kevés zenei tartalommal működött

– idézte fel lapunknak, hozzátéve, szükséges volt az átalakítás, amit az akkori rádióelnök, Such György, valamint az akkori főszerkesztő, Csillag János álmodott meg.

A rádió megreformálása egy több évtizedes struktúrát forgatott fel, ezért merész műveletnek ígérkezett. Viszont így olyan, addig a rádióban nem pörgetett, de népszerű előadók is helyet kaptak az éterben, mint a Kispál és a Borz, a Quimby vagy a Tankcsapda.

Az általam hozott zenei koncepcióban ezeket az akkor »undergroundnak” titulált zenekarokat helyeztem előtérbe, hozzápárosítva a külföldi megfelelőiket.

Ahogy Borcsik fogalmaz, az arculatváltás után csak pár műsorvezető és technikus maradt meg a régi Petőfiből. Bár eleinte szkeptikusok voltak, a pozitív visszajelzések hatására idővel ők is megszerették az új irányt, amit a rádió vett. Sőt, vannak köztük, akik a mai napig ezt az időszakot tekintik pályafutásuk aranykorának.

Nagy hatással voltunk a zeneipar alakulására: aki nálunk rotációba került, azt elhívták a fesztiválokra, vették a lemezeiket, a nálunk játszott külföldi előadók dalait átvették a kereskedelmi rádiók, a Classtól kezdve a Rádió 1-ig

– emlékszik vissza a szerkesztő.

Aztán eljött a 2010-es kormányváltás, és bár először csak a Petőfi vezetői cserélődtek le, idővel más változások is történtek.

„2015–16-tól számolom a Petőfi olyan átalakítását, ami már szembe ment azzal a fajta küldetéssel és értékteremtéssel, ami alapján elindultunk az elején” – idézte fel Borcsik.

A Class FM megszűnésével és a programigazgatójának a Petőfire való áthelyezésével a kereskedelmi szempontok kerültek előtérbe, mindenáron a hallgatók számának növelését tűzték ki célul.

A szempontrendszer ilyesfajta átalakításával pedig már nem jutott hely az olyan feltörekvő előadóknak, akikből később meghatározó, nagy produkció válhatott volna. Eközben pedig a zeneipar is átformálódott, és a streamingszolgáltatók sok értelemben átvették a rádiók szerepét.

A 2016 utáni időszakban – bár a szerkesztővel együtt hárman vettek részt a meetingeken, amelyeken döntöttek, hogy mi kerül a kínálatba – a végső döntés mindig a csatorna igazgatójáé volt. Ezekre a megbeszélésekre Borcsik szedte csokorba azokat a dalokat, amiket az addigi szakértelme segítségével válogatott össze az aktuális igények szerint.

Lapunk kérdésére, miszerint igaz-e, hogy a kormánykritikus előadóknak valóban a politikai álláspontjuk miatt nem jutott hely a rádió zenei szelekciójában, úgy válaszolt: „Igaz.”

Direkt kommunikáció az én időmben még nem volt a kormánykritikus előadókkal kapcsolatban, egyszerűen annyi történt, hogyha a zenei meetingre tőlük vittem be számot, a válasz annyi volt, hogy »Mi van még?”

– egészítette ki a válaszát.

Mivel ezeknek a döntéseknek nem maradt dokumentált nyoma, nehéz listába szedni, egész pontosan mely előadók kerültek pária kategóriába a Petőfinél. Borcsik viszont azt érezte a legmélyebb pontnak, amikor egy meg nem nevezett énekesnőt azért kellett levenni a műsorról, mert az édesanyja olyat mondott, ami nem tetszett a döntéshozóknak.

Az utolsó pár év koncepciók szempontjából már igen kaotikus volt: 16 év alatt 16 főszerkesztőm volt. Az utolsónál már sajnos elértünk egy olyan folyamat végére, ahol neki is olyan fentről jöttek a döntések, ameddig – hála Istennek – már én sem láttam el

– idézte fel Borcsik a rádiónál töltött utolsó éveket.

A Petőfinél 2023-ban mondtak fel neki az adó racionalizálására hivatkozva, amit abból a szempontból jogosnak tart, hogy a pozíciója addigra tulajdonképp okafogyottá vált. „Már azt sem tudtam, hogy ki és milyen szempontból hozza meg azokat a döntéseket, amelyek már teljesen függetlenek voltak tőlem” – fogalmazott a szerkesztő.

De az igazi ok szerintem csak annyi volt, hogy én voltam a legutolsó ember a hajón, akit nem az az ember vett fel, akinek csak a pecsétgyűrűs keze látszik a filmekben, ahogy simogatja egy perzsamacska fejét

– tette hozzá.

Az újonnan tett bejelentést, miszerint a Petőfi ismét megnyitja kapuit sok eddig mellőzött előadó előtt, így summázta:

vicces.

Főleg, hogy a visszakerült dalokat még ő válogatta össze a rádiónál töltött évei alatt, újak viszont egyáltalán nem hangzottak el.

Az underground is lehet sikeres

A színésznő-énekesnő Péterfy Bori egyike volt azoknak az előadóknak, akik meglehetősen nagy közönséget tudtak megszólítani a Petőfin keresztül a 2007-es arculatváltás után. A Péterfy Bori & Love Band formáció dalai a legkülönbözőbb helyeken és eseményeken csendültek fel, a Hajolj bele a hajamba szövegét pedig az is kívülről fújta, aki talán nem is tudta, ki a szerző, több számot nem is ismert a zenekartól.

Az énekesnő lapunknak elmondta, bár a Petőfi Rádió aranykora igen rövid ideig tartott, mégis „bebizonyította azt, hogy az úgynevezett undergroundnak mekkora sikere tud lenni lakossági szinten.” Ezt üdítő élményként élte meg, tekintve, hogy mindez megfogalmazása szerint egy relatíve korlátolt zenei ízlésű országban tudott megvalósulni.

A rádió és az alternatív zene aranykorában tehát sokat pörgették a Péterfy Bori-számokat, azonban – ahogy a 2010-es kormányváltás után szép lassan a hallgatók számának maximalizálására került a hangsúly a rádiónál – az énekesnő egyre távolibbnak érezte azt az eszmét, amit közvetlenül 2007 után képviselt a Petőfi.

Az idő teltével a zenekartól játszott számok megrekedtek az első két albumról slágerré vált maréknyi dalnál, az újak pedig elhanyagolódtak. A 2016-os Szédülés albumról például már egyetlen számot sem játszottak a Petőfin, amiről abban az évben az énekesnő úgy fogalmazott:

Szerintem betalálna sok embernek, ha játszaná a Petőfi, de, ahogy már azt a sajtóban is lehetett olvasni, azt mondják, hogy az én számaim nem egyeznek a közszolgálati rádió egységes nőképével. Erre az egészen elképesztő kijelentésre egyébként eléggé büszke vagyok.

Ezt követően a zenekar számai végleg a mellőzött kategóriába kerültek: az embernek az az érzése támadhatott, hogy a Hajolj bele a hajamba című dalt leszámítva ki sem adtak más számot, ugyanis ez volt az egyetlen, ami alkalmanként lement, illetve egy-két dal felcsendült éjszakánként az első két lemezről.

Ahogy Péterfy Bori lapunknak elmondta, abban a világban, ahol az emberek már csak elvétve vesznek lemezt, a kazetták pedig már a láthatáron sincsenek, és az előadók leginkább a jogdíjakra támaszkodhatnak, igen nagy érvágás, ha valamilyen okból nem sugározzák többé a dalaikat. Bár, amíg Borcsik a rádiónál dolgozott, néha-néha be tudott tuszkolni a programba egy-egy új Péterfy-számot, de azok nem kerültek be rendszeresen a Petőfi műsorára.

Az énekesnő meglehetősen szkeptikus az adó állítólagos nyitásával kapcsolatban.

Az a nagyon vicces, hogy megjelent ez a kijelentés, majd utána április 15-én mégis Muri Enikő lett a nap előadója

– mondta Péterfy, hozzátéve, mindez úgy történt, hogy Muri az utolsó pillanatig a leköszönő rendszer szekerét tolta. „Egészen kellemetlen ez az egész” – summázta az énekesnő.

Egyáltalán nem vagyok optimista, viszont ott van bennem az az emlék is, amikor a semmiből töltöttek fel egy rádiót teljesen másféle zenékkel, mint ami az átlag magyar fogyasztás, és meglepő és átütő sikere volt

– fogalmazott lapunknak, majd hozzátette: valahol azért reménykedik benne, hogy lesz, aki bátran kiáll azért, hogy régebbi és új tehetséges előadók is helyet kapjanak még a fősodratú médiában – hasonló formában, mint ahogy az a Petőfi Rádió aranykorában is történt a hazai alternatív előadókkal.

Élni és élni hagyni

A Rendszerbontó Nagykoncert egyik fellépője, a 2010-ben alakult Ivan & The Parazol szintén meghatározó zenekarként lépett a színre a Petőfi Rádió alternatív zenei aranykorában. Sőt, több daluk is helyet kapott a rádió legtöbbet játszott zenéinek top 30-as listáján.

Bár a zenekar sokszínűségéhez hozzájárul, hogy angol és magyar nyelven is alkotnak, a zenekar frontembere, Vitáris Iván lapunk megkeresésére elmondta, ez egy idő után lényeges hátránynak bizonyult.

A 2011-es médiatörvény ugyanis kvótát szabott meg azt illetően, milyen arányban kell a zenei tartalmat sugárzó adóknak magyar szerzeményeket szerepeltetni. Csakhogy a szabályozás szerint többé nem az számított magyar dalnak, amit evidensen magyar előadók készítettek. Ehelyett az alapján határozták meg, hogy az adott dal magyar nyelven íródott-e, illetve, ha esetleg nem, akkor a szöveg a magyar kultúrához kapcsolódó témát dolgoz-e fel.

Ez pedig hátrányba hozta az Ivan & The Parazolt a közszolgálati médiában, amihez a Petőfi Rádió is tartozott.

Ez eleve egy elég kiszorító jellegű dolog volt

– mondta lapunknak a zenekar frontembere, aki úgy összegezte az akkori médiatörvény szellemiségét a kormány részéről, mint, ami mögött látszólag jó indulatú szándék áll, mégis leginkább kárt okoz a hazai előadóknak.

A zenekar a rádió szerkesztési elvei szerint onnantól külföldinek minősült, ezért átkerült abba a kínálatba, amiben a legnépszerűbb világsztárok dalai is pörögtek – ezzel a közeggel pedig igen nehéz volt felvenni a versenyt. „Ugyanannak a magyar előadónak vagy zeneszerzőnek, aki nem magyarul írt, azonnal egy olyan versenyhelyzetet teremtettek, amiben sokkal kevesebb esélyük volt” – fejtette ki Vitáris Iván.

Akár a termékekben, akár a művészetben ez a »védjük a sajátjainkat” üzenet, ami a kimondott vezérelve volt ennek a rendszernek, pont nem azokat védte, akik a sajátjai

– tette hozzá. A szabályozásnak köszönhetően többször alakult ki konfliktus a zenekar és a közszolgálati média döntéshozói közt, aminek köszönhetően hol játszották a dalaikat, hol nem.

Vitáris Iván több üzenetet is kapott a mostani választás utáni pálfordulással kapcsolatban, amelyekben megfogalmazódott a remény, hogy a – két éve csak és kizárólag magyar nyelvű dalokat játszó – Petőfi ismételten nyitni fog a kormánykritikus előadók felé. A frontember viszont úgy látja, már elmúlt az az időszak, amikor az adó ténylegesen intenzív hatást tudott gyakorolni a könnyűzenei palettára.

Én azt gondolom, hogy most bárki is legyen az, aki majd a közmédiával és a rádiózással foglalkozik, az egészet újra kell gondolnia. 2026 van, ma már mások az emberek igényei

– fogalmazott, hozzátéve, természetesen ő is örülne egy normális iránynak, de nem gondolja, hogy a múltba révedés produktívan hozzá tudna tenni ehhez.

Rámutatott, hogy rengeteg olyan hazai zenekar és előadó lett sikeres a Petőfi bizonyos értelemben vett halála óta is, akiket sem a tévében, sem a rádióban nem játszottak. Azoknak a médiaszakértőknek pedig, akik jelenleg a bejelentett újranyitással foglalkoznak, számba kell venniük az új igényeket és a megváltozott játékszabályokat is.

Ettől függetlenül ő is szeretné, ha az alternatív szcénák ismét reprezentációt kapnának valamilyen formában, és a nagyközönség is hallaná például az új Carson Coma vagy Beton.Hofi dalokat anélkül is, hogy célzottan azokat keresné.

Bár Vitáris Iván úgy érzi, magát a kultúra és a politika kapcsolatát kéne egészében megreformálni, a következő üzenetet tartja a legfontosabbnak, ha a hazai előadók helyzetéről van szó:

Nekünk mindig az volt a legjobb, ha békén hagytak. Ha békén hagynak, akkor mi jó dolgokat fogunk csinálni. Élni és élni hagyni.

The post Így szorultak ki a kormánykritikus előadók a zenei kínálatból – a Petőfi Rádió fénykora és bukása first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu