A Magyar Nemzeti Színház közel kétszáz éves története során a főváros több pontján, féltucat épületben talált otthonra, az egymást sokszor csak néhány éves közökkel követő építészeti tervpályázatok, illetve kisebb-nagyobb botrányok után pedig egészen 2002. március 15-ig kellett várni, hogy a társulat saját otthont kaphasson.

A Nemzeti a XX. században számtalan, magasan jegyzett tervező fantáziáját mozgatta meg, a díjazott munkák közt pedig szép számmal akadtak igazán szokatlan arcú darabok. Ezek közül a legmeglepőbb talán a KÖZTI-t erősítő Ligeti Béla az 1989-es pályázaton győztes rajzcsomagja volt, ami egyértelműen mutatja, hogy milyen lehetett volna az ország elsőszámú színházának otthona, ha azt a rendszerváltás lázában építik meg az akkor biztos helyszínnek gondolt Erzsébet téren.

A Bálint Zoltán, Kiss Viktor, Telkes Márta és Jakab Zoltán alkotta mérnökcsapat Szenes István, illetve Komlóssy Károly belsőépítészekkel karöltve egy nyolcszög alaprajzú épületet hozott volna tető alá, aminek központi tere 1050 fős nézőteret kínált volna a látogatóknak.

Ezt a szomszédos, kisebb színpadok tereinek ideiglenes összenyitásával közel kétszeresére, 2000 főre is lehetett volna bővíteni – írja a Műszaki Tervezés (1990/1-2.), ami hozzáteszi: az 1989-1990 fordulóján készült számítások szerint a projekt közel 6 milliárd forintot emésztett volna fel, míg a teljes fejlesztési költséget bruttó 7,89 milliárdra becsülték.

A cikkhez a lap felelős szerkesztője is fűzött egy rövid kommentárt: ebből kiderült, hogy a beruházás nagyságrendje, illetve az aktuális gazdasági helyzet miatt nem valósítható meg, így a következő években egyetlen kapavágás sem történt.

The post Ilyen lenne ma a Nemzeti Színház, ha a rendszerváltáskor győztes terv válik valóra first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu