„Az élet egy sors kerék amit játszani kell.”

Ez Farkas Icuska Facebook-oldalának mottója.

Görgessünk bele az idei évbe.

A január 18-ai posztban az autóban ülő Icát átöleli a képbe lágyan beúszó, mosolygó AI-Jézus, szférán túli zene, mindketten boldogok. A szöveg csupán ennyi: „Amen.” Mellette összekulcsolt kéz emoji.

A február 21-ei poszt egy hűtőmágnes-bölcsesség: „Soha ne add fel az álmaid! Még akkor sem, ha senki más nem hiszi, hogy valóra válnak, csak te.” Ica kiegészítése: „Ez így van és el is fogom érni.”

*

Tiszasüly ezerháromszáz lelkes község a szolnoki járásban.

Rend, csend, kánikula. Úgy kacskaringózunk végig a főúton, hogy csak a faluháznál látunk embert, főzőverseny zajlik, illetve zajlott, délután négykor már pakol a nép, az idén egy őzbabgulyásé a fődíj.

Nagy Richárd polgármestert keressük, sajnos már távozott, de kapunk hozzá címet, telefonszámot.

Kilométernyi a táv, pár perc múltán a háza elől hívjuk, mondjuk, hogy a TikTok-tragédiáról kérdeznénk, a közösség felelősségéről, tanulságokról, tennivalóról, az árvák és az özvegy segítéséről, felvilágosításról, szóval beszélgetnénk, érteni a helyzetet. De nincs beszélgetés, mert nincs bizalom, kár, addig azért eljutunk, hogyha küldünk emailcímet, írásban lesz nyilatkozat. Megy SMS-ben a cím, aztán este a mailnél előbb látjuk Nagy Facebook-posztját: „Eddig kegyeleti okokból nem szerettem volna nyilatkozni, ma már ez elkerülhetetlen volt”; alább a befotózott hivatalos levél falucímerrel, fejléccel, titulussal, dőlt és kövér betűs kiemelésekkel.

Amúgy, bárkivel beszéltünk Tiszasülyön, mind jót mondott erről a nyírtszakállú, elegáns fiatalemberről; értelmes, gondos gazdája a falunak, alighanem forrásokat is szerez, legalábbis erre utal, hogy a Facebookon lelkesen osztja (sőt szorozza is) a mindenkori kormánytartalmat. Alábbi fordulata, hogy minőségi életet kistelepülésen lehet élni, szintén ismerős lehet.

Levele, noha az általánosságoknál mélyebbre nem merészkedik, kétségtelenül releváns és felelős állításokat, vállalásokat tartalmaz. Már ha kipöcköljük belőle az olyan abszurd kiszólásokat, mint: „A probléma az, hogy Önök most fedezik fel, hogy vidéken is van internet”, meg „őszintén remélem, hogy az Ön által írni kívánt újságcikk nem a számunkra jól ismert budapesti felsőbbrendűség érzéséből származó, »az elmaradott vidéket érintő probléma” leírásaként fog megjelenni.” Tán tényleg értelmesebb lett volna beszélgetni.

Citálnánk Nagy Richárdtól, de mivel kikötötte, hogy „levelem idézését csak annak teljes terjedelmében engedélyezem”, marad a lenti írásmű, teljes terjedelmében.

*

Farkas Icuska tragédiája okán utaztunk tehát Tiszasülyre. Halálának híre bejárta a médiát: egy TikTok-kihívást teljesítve gyújtotta fel a pólóját, és mire húsz másodperc elteltével levehette volna, a lángok átterjedtek, súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba, ahol két műtéten is átesett, de elkapott egy fertőzést, és tüdőgyulladás miatt pár nappal ezelőtt meghalt.

Icuska rengeteget tiktokozott, s nem csupán fogyasztotta, hanem gyártotta is a tartalmat.

A TikTok zöme feltöltött videó, részben olyan „elit” matériával, mint kenyérsütés, cipészkedés, jógatanfolyam, hajfonatkészítés, ilyesmik; a telóddal felveszed, ahogy kovászt keversz, talpat foltozol, lótuszt ülsz, barátnőt fésülsz, majd kiteszed, és örülsz, ha osztja, lájkolja a nép.

Aztán van az élőzés. Például kiírod, hogy péntek este hattól előadom nektek a Kis Grófo összest, és hatkor tényleg ott állsz a hálószobádban, CD-ről szól A nézését meg a járását, s bár az elején tán még tátogsz, de a csípőjének a ringásánál már a saját hatásod alá kerülve túlintonálod a művészt. Aztán, ha van benned kraft, mielőtt a fellépésed eltűnne a digitális űrben, összevágsz egy zanzát, és a szerkesztett verziót föltöltöd az oldaladra.

És van a TikToknak az a bugyra, aminek a neve: párbaj. Speciális élőzés, a lényege, hogy két tiktoker verseng egymással valami baromságban. Hogy ki nyer, azt a nézők döntik el, mégpedig úgy, hogy menet közben virtuális ajándékokat (gifteket), matricákat küldenek a szimpatikusabb játékosnak. Gift pénzért vásárolható (hallani, megesik, hogy olykor komplett családi pótlékok kopnak el így), aztán a kollekciót a versenyzők igazi pénzre válthatják – miután a TikTok levette róla a maga jelentős százalékát.

Párbajnál az osztott képernyő balfelén az egyik, jobbfelén a másik játékos látható, mindkettő fölött egy-egy szám mutatja, hogy az ajándékoknak megfelelően hány pontnál (coinnál) járnak épp. A versenyzők beszélgetnek, szívatják egymást, közben hol rimánkodva, hol agresszívan giftelésre szólítják fel a nézőket, akár egy konkrét nézőt, hogy dobjon már valami jó kis ajándékot. Ha dob, azzal a párbajozó csapatának tagja, szurkolója lesz, a neve mellé odaillesztheti az ő ikonját, vagyis

bekerül egy (erősen virtuális) közösségbe.

A dobásért hála jár: például megszólít a játékosod, hogy küldj neki egy repülőt, te engedelmesen vásárolsz is egy repülőt ábrázoló matricát, és dobod a favoritodnak, mire egy virtuális repülőgép áthúz a képernyőn. Büszkeségedet tetézi, amikor a párbaj lezárultával a játékos az élőből kivágja a giftelős szakaszt, és téged megjelölve kiteszi a saját oldalára azzal, hogy Joci piramidális repülőgépet küldött nekem, ő a legeslegnagyobb istenkirály.

A csata győztese az, akinek a giftekből több pont jön össze.

A szerencsésebb történelmű fejlődésű országok TikTok-sztárjai szépen megélnek ebből, főleg az arab világban esik meg, hogy egymillió dolláron felül kaszál a győztes, és persze a vesztesnél is csöng a kassza.

Idehaza viszont jobbára alacsony jövedelmű nők, férfiak, gyerekek párbajoznak; sokaknál ez amolyan digitális koldulás, amelynek során könnyen elszabadulnak az eleinte vicces, majd egyre megalázóbb, önveszélyesebb tétek, performanszok.

The post „Imádta, ha rá figyel a nép” – összefog a rokonság az önmagát felgyújtó tiktoker árváiért first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu