A Nők Lapjának adott interjút Jakupcsek Gabriella, melynek során szóba került új, Jóanyaád! című interjúkötete is. Mint mondja, azért kezdett el épp most foglalkozni az anyaság témakörével, mert beütött nála a nagymamaság – amivel küzd.

A generációnk egyszerűen nem tud megfelelni az elvárásoktengerének. Nekem a legmeghatározóbb ember az életemben a nagymamám volt. Olyan társadalomban nőttem fel a hatvanas években, ahol az első dolgozó női generáció három műszakban járt munkába. Akkoriban a fiatal nagymamák – akik egyébként már ötvenéves korukra nyugdíjban voltak – jelentették a gyereknevelés biztos hátterét

– magyarázta.

Ha kicsit belázasodtál, a szüleid már tettek is be az autóba, és vittek vidékre a nagyihoz. Nem is emlékszem olyanra, hogy otthon lettem volna egyedül, betegen. És a nagyi éjszaka behozta nekem a kacsacombot kovászos uborkával.

Mint mondja, akkoriban a nagymama volt a minden: a biztonság, a háttér, ő viszont nem tud ilyen lenni, és ezzel nincs egyedül. Tapasztalatai szerint rengeteg ötvenes-hatvanas van ilyen helyzetben, akik ma a legnépesebb generációt képviselik.

Soha nem élt még ennyi ötvenes ember, mint most – és ezek az emberek még nagyon is aktívak. Nekünk hatvanhárom éves korunkig dolgoznunk kell, és ebben benne van az anyagi kényszer, de a motiváció is. Mert ma egy hatvanhárom éves nő lehet, hogy szereti a munkáját. Lehet ambiciózus, és az is elfordulhat, hogy most kezdte el másodszor is megvalósítani önmagát.

Az írónőt az interjú során arról is kérdezték, mire jött rá a könyv írása közben, mire Jakupcsek elmondta, hogy szerinte arról kell beszélgetni, milyen női szerepeket vár el a társadalom, illetve milyen szerepeket várnak el a nők önmaguktól.

Azért kell erről beszélni, mert innentől kezdve lehet csak elvárni, hogy azok az emberek, akik majd döntéshozók lesznek, elgondolkodjanak azon, vajon miért nincs több gyerek. Miért esnek szét a családok? Miért válnak el ennyien? Hát azért, mert megeszik őket a hétköznapok. Fölzabálják az embereket a nehézségek – a könyveléstől a közlekedésig. Apró dolgok, amikből száz gyűlik össze egy nap egy családban

– sorolja Jakupcsek, aki szerint mindezek szétszedik a párkapcsolatot, a gyereknevelést és mindent.

Persze mindig kilyukadunk a pénznél – de jómódú családokat is ugyanígy elemészt ez az egész. Hogy például hány nő azért nem megy vissza dolgozni, mert nem tudja megoldani a gyerekfelügyeletet. Persze ilyenkor sokan visszakérdeznek: miért kéne bébiszitter? Hát azért, hogy legyen életed. Azért, hogy el tudj menni tornázni, vagy a pároddal koncertre. Nyilvánvalóan benne van az én tehetetlenségem is annak a nagymamának a történetében, akinek külföldön él a családja.

Példaként elmondta, hogy ha a fia felhívná, hogy folyik az unokája orra, nem tudná átszervezni a napját, de még a holnapját sem, annyira be van táblázva.

Rengeteg velem egykorú nő van, aki nem is szereti ennyire a munkáját, mint én, ám meg kell élnie. Ezért nem tudja megtenni, hogy hivatásos nagymama legyen. Pedig, ha lehetne valaki hivatásos nagymama, elképzelhető, hogy azt a kis fizetést elfogadná a munka helyett, és hasznos tagja volna a családjának.

Jakupcsek korábbi szerzeményében, A napos B oldal című könyvében a menopauzával is részletekbe menően foglalkozott, ugyanis úgy érezte, egyáltalán nem beszélünk a változókor egyébként természetes velejáróiról. Hangsúlyozta, hogy a férfiakkal különösen fontos lenne beszélni a témáról, akik csak állnak, és nem tudják, mi történik a partnerükkel, miközben a klimaxos tünetek az élet természetes velejárói, de a kamaszkori hormonális változásokkal ellentétben akár 20-25 évig is eltarthatnak.

Egyébként volt olyan férfi az egyik előadásomon, aki fölállt, és azt mondta: »Rendben, Gabika, de akkor miért nem arról ír, hogy nekünk, férfiaknak mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy a nők jól legyenek?” Na, most megfogott – gondoltam. Ez is egy létező igény, amit valahogy ki kellene elégítenünk. Ne csak panaszkodjunk, hanem próbáljuk kiteríteni a problémát az asztalra. Mi vagyunk az első generáció, amelyiknek nyíltan kellene erről tárgyalnia. Mert velünk erről nem beszélgettek, ez nem volt téma.

Hozzátette, hogy emlékei szerint például annak idején sosem váltott szót arról az édesanyjával, miért izzadt és szedett nyugtatókat, csak utólag kezdett el benne élesedni ez a kép, és döbbent rá arra, hogy édesanyja ezt egyedül küzdötte meg.

A beszélgetés végén a műsorvezető úgy fogalmazott, lázad, de forradalmárnak nem tartja magát.

A családom szerint hatalmas a türelmem. Sokat szemlélődöm és várakozom. Nem lehet elvárni, hogy mindenki zászlót lobogtasson – van, akinek azt meg kell varrnia előbb.

Jakupcsek Gabrielláról legutóbb a múlt hónapban írtunk, ekkor (szintén új könyve apropóján) a CSOK-kal kapcsolatban is kifejtette a meglátásait.

The post Jakupcsek Gabriella: Miért nincs több gyerek? Miért esnek szét a családok? Miért válnak el ennyien? Mert megeszik őket a hétköznapok first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu