A Kairóban élő nyugatiak mindig megünneplik az év végét. Ennek jegyében flancos házibulikat rendeznek a Nílusra néző flancos tetőteraszaikon. Megvan a hangulatuk ezeknek a buliknak.

Visszafogottan kezdődnek, csendes, kiscsoportos beszélgetésekkel, aztán, ahogy mélyebbre megyünk az éjszakába, mindenki levetkőzi magáról a gátlásait.

Éjfél előtt már hangosan számol vissza a spicces vendégsereg. Durrannak a pezsgők, csilingelnek a poharak, mámoros boldogsággal köszönti mindenki az új évet. A jókedv kötelező.

A férfiak kezet fognak vagy ölelgetik egymást, a nők pedig – ha eleget ittak, és tetszel is nekik – néha szájon csókolnak.

Az évek során voltam már olyan szilveszteri buliban, ahol fehérzakós pincér keverte a koktélokat, és olyanban is, ahol a házigazda mindenkinek a szemébe mondta: az idén muszáj jól érezni magát, mert különben elrontja a többiek kedvét. Kairóban jó szilveszterezni a külföldiekkel. Nem kell félni, hogy valami kétes párlattól megvakulsz, és még az is előfordul, hogy hazaviszel valakit.

Idén is volt vagy négy meghívásom, mégsem mentem sehová.

Egyre nehezebben viselem a szirupos eufóriát. Nem tudok kötelezően örülni a jövőnek, és őszintén elhinni, hogy minden jobb lesz az új évben. Ez pedig elvárás minden meghívott vendég felé ezeken a bulikon.

Tudom, hogy minden rosszabb lesz.

Nem azért, mert valaki kinyilatkoztatta nekem, kártyát vetettem, vagy baljós fényű csillagot láttam. Azért tudom, mert tudok összeadni.

A jövő ugyanis olyan, mint a matematika.

Hidegen hagyja, hogy mit hisz vagy mit remél az ember. Elég összeadni a jelen tetteit és döntéseit, hogy kijöjjön a következmények végösszege.

A kötelező jókedv nem magánügy. Korszakjelzés. Amikor egy civilizáció már csak rítusból tud optimista lenni, akkor a pénztárcájából fog kiderülni, mit gondol az emberről.

Rossz hírem van, kedves olvasó.

The post Jászberényi Sándor: Isten hozta a nemzetközi intézményrendszer szétverésének évében first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu