Javában tart a sakkreneszánsz, amire több mint fél évszázada nem volt példa: ennek a legnagyobb lendületet nyilvánvalóan a 2020-ban a Netflixen bemutatott, és a világot letaroló Vezércsel adta, amelyre egy lapáttal közvetve a koronavírus-járvány is rátett. A sakk tökéletes volt ugyanis arra, hogy az otthonukba zárt emberek elfoglalják magukat, másrészt nemcsak az analóg, hanem az online sakk is rendkívül népszerű lett.

Innen nézve tehát nem az a meglepő, hogy a dokumentumfilmekben és sorozatokban nagy tempót diktáló Netflix egy magyar sakk-kiválóságról készített filmet, hanem az, hogy miért csak most.

Polgár Judit története önmagában is világszenzáció, de aktualitása teljesen érthető: egyrészt a sakkmánia, másrészt a női történetek bemutatása iránti igény találkozott a történetében. A dokumentumfilm elsődleges főszereplője természetesen ő, de a Netflix a kamera elé ültette életútjának fontosabb szereplőit, köztük azt a három férfit, akik döntő szerepet játszottak abban, hogy a világ legjobb női sakkozója egy olyan sportágban kerüljön az élre, amelyet addig kizárólag férfiak uraltak, és ahol egészen addig lenézték a nőket.

A kísérletező apa

A dokumentumfilmben megszólal a sakkozónő édesapja, Polgár László is, aki meglehetősen ellentmondásos alakja a történetnek. Polgár pedagógusként bevallottan egy emberkísérletet végzett, amelynek a három lánya – Zsuzsa, Zsófia és a legkisebb, Judit – voltak az alanyai. László a filmben elmondja, rendkívül szegény körülmények közt éltek, és jobb életet szeretett volna a lányainak. Épp ezért elkezdte tanulmányozni a zsenik élettörténetét, azt, hogy mi tesz valakit zsenivé, sikeressé. Arra jutott, hogy a zsenik nem születnek, hanem a megfelelő oktatás eredményei. Kidolgozott egy zseniképző módszert, amely szerint egyetlen területre koncentrálódik az oktatás: ennek eredményeként mindhárom lánya ötéves korától fogva heti hét napon, napi nyolc–kilenc órán át dolgozott egy speciális területen. A sakkon. És miért pont ezen? A Polgár-lányok édesanyja, Klára árulja el az egyszerű okot: mert olcsó volt.

A három lány a cél érdekében nem járt iskolába, magántanulók voltak, és mindent alárendeltek a sakknak. László kísérlete beigazolódni látszott: mindhárom lány kiemelkedő sakktehetség lett. Hamarosan kinőtték Magyarországot, pontosabban csak szerették volna, a szocializmusban ugyanis nyilván nem néztek jó szemmel egy olyan családot, amelyben a lányok „férfias sportot” űznek, ráadásul a szülők nem járatják őket rendes iskolába. Így nyilvánvalóan nem kaptak engedélyt arra, hogy elhagyják a keleti blokkot, holott az igazán nagy presztízsű versenyek Nyugaton voltak.

1984-re Zsuzsa lett a világ elsőszámú női játékosa, amire a vasfüggönyön túl is felkapták a fejüket. Arra meg pláne, hogy a külföldi újságírók Magyarországra érkezve megismerték a Polgár-lányok történetét, és azt, hogy nem mehetnek külföldre.

A nemzetközi hírnév kellett ahhoz, hogy enyhüljön a hatóságok szigora, végül kiadják az útleveleiket, és külföldre mehessenek. A lehetőséget a testvérek bőséggel kihasználták: az 1988-as szaloniki sakkolimpiára már kiutazhattak, a Mádl Ildikóval kiegészült négyfős magyar csapat pedig nagy figyelmet generált. A dokumentumfilm szerint felfigyeltek rájuk, de inkább csak kinevették őket: mit keres itt ez a négy tinilány a nagyöregek közt? A négy tinilány aztán olyat tett, ami korábban elképzelhetetlen volt. Megverték a szovjet női csapatot, így elhozták az aranyat az olimpiáról, és évtizedek után megmutatták: vége a szovjet hegemóniának, meg lehet őket verni.

Innen kezdődött a szárnyalás, Judit 12 éves korára a világ legjobb női sakkozója lett, aki később rekordot döntött: Bobby Fischer 33 éve megdöntetlen rekordját szárnyalta túl, amikor 15 évesen és négy hónaposan nagymester lett (két hónappal előzte meg az egykori amerikai világbajnokot).

A világsztár, aki csalt

A kilencvenes évekre Polgár olyan sikeres lett, hogy a sakk Wimbledonjának is nevezett versenyre, a linaresi sakktornára is meghívták – ő volt az első nő, aki valaha bekerült a legjobb férfiak megmérettetésére. Számára azonban többet jelentett ennél: megmérkőzhetett a gyerekkora óta tisztelt és követett legendával, a világ legjobbjának tartott Garri Kaszparovval. Polgár esetében igaznak bizonyult az az örökérvényű mondás, miszerint sose találkozz a legendáiddal. Kaszparov ugyanis nyerésre állt, ám az egyik lépésével jelentősen rontott a helyzetén. Miután letette a bábut, és realizálta mindezt, újra megfogta, és visszatette a helyére. Ahogy a dokumentumfilm elmagyarázza a laikusoknak is: ilyet a sakkban tilos csinálni, amint elengedte a játékos a bábut, nem léphet vissza. Kaszparov mégis megtette, Polgár látta is, ám ezzel egyedül volt.

Mit csinál egy 17 éves lány, ha csaláson kapja a világ legjobbját?

Polgár arról beszél, milyen lehetetlen helyzetbe került ezzel: látszólag senki sem látta az akkor már órák óta tartó meccsnek e furcsa pillanatát, a bíró sem figyelt. A lányban akkor teljesen érthető dilemmák merültek fel: mi történik, ha kérdőre vonja a világ legjobbját? Polgár végül ott, a verseny közben nem szólt semmit, ráadásul, mivel a mérkőzés végén – amelyet elvesztett – aláírta a játszmalapot, már nem lehetett megtámadni az eredményt.

Utána azonban nem hagyta annyiban, megkérdezte a bírót, hogy az egyik kamera, amely mögött ugyan a csalás pillanatában nem állt operatőr, vajon felvehette-e a történteket. A kérdezősködés hamar elterjedt a tornán, a dühös Kaszparov azt állította, nem történt ilyesmi, a szervezők pedig közleményben álltak ki a játékos becsülete mellett. Időközben kiderült, hogy a helyszínt már elhagyó stáb véletlenül bekapcsolva hagyta a kamerát, amely rögzítette, hogy Polgárnak igaza van: Kaszparov tényleg elengedte a bábut.

Senki nem számít ilyen szabályszegésre a világbajnoktól azért, mert azt hiszi, hogy sokkal kínosabb veszíteni egy lány ellen. Az volt a gond, hogy megbíztam az ellenfelemben. És nem kellett volna

– nyilatkozta az eset után Polgár. Ő maga egyébként még a versenyen kérdőre vonta Kaszparovot, aki dühös lett, sértődötten reagált, és azt rótta fel neki, hogy megalázta mindenki előtt, egy későbbi interjúban pedig modortalannak nevezte a lányt.

A legmegdöbbentőbb, hogy a dokumentumfilmben maga Kaszparov is beszél erről, aki láthatóan feszengve tovább védi az igazát: „kis ellentmondásnak” nevezi a történteket, de ragaszkodik hozzá, hogy egészen biztosan nem szándékosan csalt, nem is érezte, hogy elengedte a bábut. Sőt, kis sértettséggel a hangjában azt mondja, hogy a botrány – amely a sakktörténelem egyik legnagyobbja volt – tönkretette a tornát számára.

Polgár és Kaszparov ezt követően éveken át nem beszéltek egymással. A dokumentumfilm gerincét az ő kettejük érdekes kapcsolata, vetélkedése adja: míg Polgár karrierje egyre feljebb szárnyalt, többször megmérkőztek Kaszparovval, jellemzően az utóbbi győzelmével. Nem hivatalos meccsek is akadtak, Kaszparov ugyanis meghívta Polgárt férjével együtt a horvátországi nyaralójába, hogy készüljenek együtt – a két sakkozó közt tehát hamar átalakult a konfliktus egy gyümölcsöző, egymás tehetségét maximálisan elismerő szakmai kapcsolattá. A nagy diadal Polgár számára 2002-ben jött el, amikor egy moszkvai sakktornán végül legyőzte a világranglistát vezető ellenfelét.

Az állatorvos, akivel egy vizsla hozta össze

A nagy ellenfél és a kemény kezű apa mellett a filmben nagy hangsúlyt kap a Polgár Judit életében talán legnagyobb szerepet játszó férfi: későbbi férje, Font Gusztáv. Az állatorvossal Polgár akkor ismerkedett meg, amikor 23 éves volt, és a beteg vizsláját vitte hozzá, Fontot pedig lenyűgözte a vörös hajú lány. Teniszezni hívta, a többi pedig már történelem: Font és Polgár mai napig házasok, két gyereket nevelnek. A kedves, érzelmes emlékek bemutatásán túl a sakkozó egy, a karrierje szempontjából is érdekes szempontot emel ki, amelyet férjének köszönhet: az ő ötlete nyomán tért át egy másik stratégiára, aminek lényege, hogy sokszor a döntetlennel a pontok szempontjából jobban jár, a veszteség esetén ugyanis pontokat vonnak le.

Korábban mindenáron a győzelemre hajtott, megkockáztatva a pontvesztést, ekkor azonban megváltozott a hozzáállása: ha nincs olyan ötlete, ami beválik, inkább a döntetlenre hajt.

Karrierjében ez látványos váltás volt – továbbra is a világ egyik legjobb támadójátékosa maradt, de kevesebbet veszített, és elkezdett emelkedni az Élő-pontja (a sakkban a versenyzők egymáshoz viszonyított aktuális játékerejének mérésére létrehozott rendszer).

Szintén sokatmondó, ahogy a Polgár-lányok édesapja némi sértettséggel magyarázza: mikor a lányai férjhez mentek, „elvitték a férjeik őket másik irányba,” a menedzseri szerepe megszűnt, és Polgár szerint is apja sajnálta ezt. A dokumentumfilm végén László azt mondja, hogy joggal feltételezi, a kísérlete helyes volt, lánya ugyanis a világ egyik legjobbja volt. Az, hogy nem volt az első az elsők közt – ahogy ő mondja –, azon múlt, hogy „napi három–négy órával többet kellett volna neki dolgoznia.”

Polgár egy évvel Kaszparov legyőzése után, 2003-ban bekerült a világ tíz legjobb játékosa közé – a mai napig egyetlen nőként. 2014-ben vonult vissza a versenyzéstől, a sakktól azonban nem maradt távol: megalapította többek közt a Világsakkfesztivált Budapesten, létrehozta a Sakkpalotát (oktatási módszer fiataloknak), könyveket ír,

most pedig egy dokumentumfilmben üzeni azt mindenkinek, különös tekintettel a nőknek: érdemes a végsőkig küzdeni. Egy olyan sportban is, ahol az ő fiatalkorában teljesen nyíltan nézték le a nőket.

A dokumentumfilm az élettörténet bemutatása mellett a sztori ezen rétegét is kellő életszerűséggel mutatja be, ahogyan a nagyöregek archív felvételeken magyarázzák: a nők egyszerűen nem érthetnek a sakkhoz, mert nem elég okosak hozzá – ez utóbbit épp Bobby Fisher nyilatkozta. Egy csapat tinilány azonban jött, és akkora fityiszt mutatott a szakmának, reményt a női sakkozóknak, hogy azóta is érezhető a hatása.

A sakk királynője (Queen of Chess), 93 perc, 2026, Netflix.

Polgárral másfél éve lapunk is beszélgetett többek közt a Vezércselről, Magnus Carlsenről és a megbánásról.

The post Jött egy csapat tinilány, és megmutatták, hogy nem túl hülyék a nők a sakkhoz first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu