Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel

Kádár János számára a szovjet hadsereg és az 1944-ig Moszkvában bujkáló kommunista vezetők érkezésével véget ért a nélkülözés és életveszély, üldözött, illegális kommunistából egy olyan párt vezetőségébe került, amely rohamléptekkel haladt az egyeduralom megszerzése felé. A magas rangú pártfunkcionáriusokhoz hasonlóan ő is tágas, 170 négyzetméteres villába költözött Rózsadombon, belügyminiszteri posztjánál fogva testőr vigyázta, házvezetőnő intézte a háztartás ügyeit és szolgálati autón közlekedett. Amikor pedig megirigyelte Péter Gábor úszómedencéjét, ő is építtetett magának egyet a kertbe. Fűthetőt.

Az 1950-es évek elején Rákosi „jóvoltából” börtönbe került, ekkor mindenét elvesztette, feleségének a Cserje utcai házból is ki kellett költöznie. A forradalom leverése után, immár a párt és az állam legfőbb vezetőjeként aztán mindent visszaszerzett: nemcsak a régi villa lett újra az övé, hanem az akkori Belügyminisztérium épületét is vélhetően azért alakíttatta át pártházzá, hogy szimbolikusan is visszakapja régi irodáját, régi életét.

Ekkor azonban a „kultusz nélküli Kádár-kultusz” jegyében megváltoztatta imidzsét, a nép egyszerű fiának mutatta magát, egynek akart látszani közülünk, a szakadatlan az emberekért dolgozó puritán vezető képét festette magáról. Betemettette a medencét – felesége utóbb azt mondta, hogy azt még az előző tulajdonos építette –, tyúkokat tartott a kertben, kényesen ügyelt rá, nehogy nevét a luxussal köthessék össze. Kedvenc étele nem a krumplileves volt, hanem a káposztás cvekedli, ezt azonban a Gundel pincérei szolgálták fel a ház specialitásai mellett.

A Kádár János életét bemutató sorozatunk előző részében az első titkár magánéletébe nyertünk bepillantást, és a folytatás is erről szól – továbbra is a teljesség igénye nélkül, hiszen a téma köteteket tölt meg. A folytatásban szó lesz

a Kádár-Merciről, nyaralásairól, a négy k-ról és természetesen vadászatokról.

Album059 / Fortepan Kádár János vadászaton 1987-ben.

Dr. Majtényi Györggyel, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történészprofesszorával, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával folytatjuk a beszélgetést, miközben sűrűn idézünk két, a témában megjelent könyvéből is: Vezércsel. Kádár János mindennapjai, illetve K-vonal. Kiváltságok, elit és luxus a szocializmusban.

Káposztás cvekedli és whisky pálinkáspohárból

Egyetlen gondolat erejéig visszatérve előző cikkünk zárásához, a krumplileves tehát mítosz. A protokolláris fogadásokon, vadászatokon a Gundelből származó legjobb minőség és fogások szerepeltek az étlapon, miközben Kádár mégsem mondott le egyik kedvenc ételéről, a káposztás tésztáról.

Vadászatokon például a fácánleves és őzgerinc mellé káposztás cvekedlit is felszolgáltak. Tudható volt, hogy Kádár nagyon szereti, ezért a vendégeknek szintúgy illett jó étvággyal fogyasztani

– jegyzi meg a 24.hu-nak Majtényi György.

Alkoholt mindig mértékkel ivott, az ősi magyar szőlőfajtából, a kéknyelűből készített bor volt a kedvenc itala. A rózsadombi villa zárt ajtói mögött és tujákkal láthatatlanná tett kertjében történtekről nincs tudomásunk, igazi kuriózum a fotó, amely az Óbudai TSZ vezetőinek látogatásakor készült: a házvezetőnő skót whiskyt szolgált fel, pálinkáspohárban – drága italt ittak, de a módját már nem tudták megadni.

Miként sorozatunk előző részében írtuk, a hatalom éveiben Kádár János szinte minden lépése kiszámított volt, magánéleti és társasági gesztusait tudatosan formálta. Így (is) érdemes értelmezni, miszerint az amúgy is visszahúzódó, zárkózott ember távolságtartóan viselkedett, az illegalitásból ismert személyek kivételével mindenkit magázott a környezetében. Látszólag nem voltak hatalmi allűrjei, udvariasan viselkedett minden emberrel a legmagasabb rangú politikustól a felszolgálókig, szakácsnőig előre köszönt, elvtársnak és elvtársnőnek szólította őket.

Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel 2 — Barviha, 1977.

Újdonság volt ez a Rákosi-korszakhoz képest, ahol a csendőrpertu dívott. Az úgynevezett négyes fogat tagjai tegezték egymást és mindenki mást, míg az elvtársaknak magázniuk kellett őket.

Üzenik a gyergyói havasok

Kádár János legmagasabb végzettsége az írógépműszerész volt, a mozgalomban viszont önképzőkörökhöz csatlakozott. Szeretett olvasni és sokat is olvasott, jóval komolyabb műveltséggel bírt, mint azt pusztán iskolái alapján feltételeznénk. A Cserje utcai villában 4200 kötetes könyvtárat gyűjtött, a visszaemlékezésekből pedig tudható, mely kiadványokat forgatta előszeretettel. Aczél György szerint Kádár „visszatérő könyve volt Hašek Švejkje”, a felesége pedig azt monda, mindig ezt olvasta, ha rosszkedvű volt.

Viszonylag sok szépirodalmat bújt – az ideológiai eszmefuttatások, Marx és Engels művei kevésbé foglalkoztatták –, de szerette a krimit és a ponyvát, Rejtő Jenő könyveit, illetve a vadásztörténeteket, elsősorban gróf Széchenyi Zsigmond írásait. Gyűjtötte az ógörög irodalmat, miközben könyvtára lexikonokat, szótárakat és irodalomtörténeti műveket is tartalmazott.

Sőt, úgy tűnik, hogy más magyar kommunista vezetőkhöz hasonlóan olykor-olykor talán még Trianon miatt is búsongott, egy kis kártyára kimásolva ugyanis megőrződött a hagyatékában Tábori Piroska egy verse, az Üzenet Erdélyből néhány sora

– mondja Majtényi György. Ez állt a kártyán (az eredeti vers két részlete egymás után): „Halljátok ott túl a Tiszán / mit zeng a szél a Hargitán, / mit visszhangzanak a Csíki-hegyek? / Üzenik a gyergyói havasok / megvannak még a régi farkasok”.

3 fotó

Csak magyarul olvasott, értett oroszul, ugyanakkor nem beszélt ezen a nyelven, hivatalos útjain mindig oroszul köszönt a szovjet elvtársaknak, majd a továbbiakban tolmács segítségével kommunikált.

Kádár-Merci, vonat és négy k

Az autó Magyarországon sokáig a felső tízezer kiváltságának számított, és hiába ígérgette az ellenkezőjét a kommunista hatalom, 1945 után is egy szűk vezetői kör monopóliuma maradt. A pártvezetők személyre szóló autóhasználata életformájuk elengedhetetlen részévé vált, míg magánszemély csak elvétve jutott gépkocsihoz. Az autók kereskedelmi forgalmának megindításáról a forradalom leverése után döntött a hatalom a lakosságnak tett gesztusként, az 1960-as években egyre több jármű kezdte megtölteni az utakat.

Ami a Kádár házaspárt illeti, kétszer volt saját tulajdonú autójuk, nagyon rövid ideig. Először Tamáska Mária kapott ajándékba egy Volgát Hruscsov feleségétől, Nyina Petrovnától, az asszony úgy emlékezett vissza 1989-ben, hogy rögvest el is adták az államnak 30 ezer forintért. Nem tartották meg Brezsnyev 1979-es ajándékát sem, a Niva vadászterepjárót.

Kádár nem rajongott az autókért, ha mégis így kellett utaznia, egy golyóállóvá alakított Mercedes 280-asba ült. Az S osztályú Mercedesek egyébként annyira elterjedtek a magyar pártvezetés körében, hogy a népnyelv Kádár-Mercinek keresztelte el a kategóriát

– fogalmaz a történész. Hozzáteszi: az első titkár inkább a vonatot preferálta olyannyira, hogy a kormány számára készült szerelvényt – benne kártyaszobával Kádár külön kérésére – gyakorlatilag lefoglalta saját használatára.

Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel 3 — Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye Kádár János és Fock Jenő kőbányai látogatása 1971-ben.

Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel 4 — Péterffy István / Fortepan Mercedes 280 S típusú személygépkocsi.

És ha már köznyelv, a Kádár-korban elterjedt kifejezés szerint a pártvezetők luxusát négy k-val lehetett jellemezni: kocsi, kégli, kútvölgyi (mint elitkórház) és kerepesi (a kiváltságosok parcellái a Kerepesi úti temetőben). Más változatban valamelyik k alatt Kékestetőt értettek a pártüdülőre utalva, illetve kutyákat, vagyis a kutyatartást, mint a vezetők körében széles körben elterjedt hobbit, vagy esetenként a kurvákat.

Utóbbi kivételével Kádár mindenben kihasználta az elit számára elérhető luxust, de a kifelé és a pártvezetés felé is mutatott új imidzsének korlátai közé szorítva. Majtényi György kiemeli: „a források alapján úgy tűnik, meglehetősen örömtelen élete volt, a hatalom gyakorlása és megtartása érdekében folyamatos, tudatos önkorlátozás kísérte végig az életét”. Ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy a puritán ember mítosza elsősorban tudatosan felépített kultusz volt.

Két és fél hónapos nyaralás

Kádár János nem volt az a hajnaltól késő éjszakáig dolgozó ember, mindennapjaiban is hagyott időt a pihenésre, miközben a hosszabb szabadságokat sem vonta meg magától. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az asztali naptáraiban található feljegyzések erősen ellentmondanak a nagy elánnal robotoló, szakadatlan a nép jólétén munkálkodó vezető képének.

Nagyon sokat nyaralt, volt, hogy egy évben két és fél hónapot töltött szabadságon

– fogalmaz a történész.

Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel 5 — Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye 1972.

Gyakran volt a szovjet főtitkárok vendége a Krím-félszigeten vagy más pártüdülőkben, illetve Brijuni szigeten, a jugoszláv Josip Broz Tito fényűzéséről híres magánrezidenciáján. Itthon a legtöbb időt Balatonaligán töltötte, a modernista stílusú, úgynevezett 4-es villában pihent, miként Dobogókőn is gyakran üdült, illetve nagyon sok időt töltött vadászházakban. A Mária napot szinte már szertartásszerűen ünnepelték mindig a Telki vadászházban.

Aliga megér néhány mondatnyi kitérőt. Az apró, Balaton-parti települést 1944-ben mindössze 130 fő lakta, 1953-ra aztán eltűnt a helységnévtárból, lakóit kitelepítették. A településből üdülőkomplexum vált a pártelit számára, a jobb állapotú házakat felújították, a többit elbontották, helyükön nyaralók nőttek ki a földből. A területet két részre osztották, Aliga II-n modernvillákat építettek elegáns kiszolgálólétesítményekkel, itt állt a Kádár házaspár által használt 4-es villa is, míg Aliga I-en kőépületek mellett kevésbé előkelő fa bungalók is várták az apparátus tagjait.

Mindez pedig ismét kiemeli cikkünk egyik fő állítását, miszerint Kádár János nem hajszolta a fényűzést, a nyilvánosság előtt kifejezetten egyszerű igényű embernek mutatta magát, mégis szemrebbenés nélkül kihasználta az akkori átlagember számára elérhetetlen luxust, ami pozíciója okán „járt” neki.

Királyi vadászterületeken

A végére hagytuk az első titkár kedvenc időtöltésének – természetesen a sakk mellett –, sőt szenvedélyének számító vadászatot. Olyannyira, hogy Egyetértés néven 1963-ban vadásztársaságot alapított, ahol hosszú időn keresztül ő maga döntött a tagfelvételről, a kezdetben 18, majd 60 főre növekedett szervezet egyértelműen a párt- és állami felsővezetők vadásztársasága volt. Kádár rendet vágott a vadászat területén is, vagyis ki és hol lőheti a vadat, az Egyetértés a legjobb, korábban kormányzói, királyi területeket sajátította ki. Az elittársaságot közösségépítésre is használta, illetve arra, hogy informálisan az általa kívánt mederbe terelgesse az egyes vezetőket.

Kádár vadásztársasága sok szempontból a Horthy-korszak hagyományait elevenítette fel, országszerte több új vadászház épült, és összességében szervezettebbé vált, professzionalizálódott a pártvezetők vadászata, és e téren mindinkább követték a Horthy-kori elit hagyományait is

– jegyzi meg Majtényi György.

Kádár inkább saját vonattal járt, mint golyóálló Mercivel 6 — Varga Jennifer / 24.hu Majtényi György

A vadászatokon mindig, mindenkinek Kádár Jánost kellett figyelnie. Ha ő leengedte a puskát, a többiek is leengedték, ha nem lőtt fácánkakast, csak tyúkot, akkor más se, ha pedig italozás közben felállt és visszavonult, az az egész társaságnak jelezte a mulatság végét. Amikor pedig idős emberként, az 1980-as években felhagyott a vadászattal, a társaságba való bekerülést is teljesen formálissá tette – ha ő nem használja többé klientúraépítésre, akkor más se tegye.

Maga az első titkár szerénynek mutatkozott a vadászatokon, legnagyobb „teljesítménye” egy kapitális dám bika volt, amit 1972-ben lövettek vele a 60. születésnapján, a világbajnok trófea 1992-ig nem talált legyőzőre. Ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy a legtöbb országban a dám nem számít trófeás vadnak, a hazai vadászok pedig sokáig nem mertek mással nagyobbat lövetni.

Sorozatunkat következő részében egy kínos, és egyben szomorú eseményre koncentrálunk: Kádár János nagybetegen elmondott, összefüggéstelen és nehezen értelmezhető utolsó beszédét elemezzük.