Érzek egy olyat itthon, hogy a mi társadalmunk valahogy pszichésen nincs rendben. Az embereknek nincs kihez fordulni, kivel beszélni, frusztráltak

– fejti ki Kajdi Csaba az új tévéműsora, a Cyla Call Center egyik epizója elején.

A hazánkban újító koncepcióra épülő műsor február 9-én indult útjára. Bár a külföldi közönség már megismerhette a formulát Celebrity Call Center néven, most a Viasat3 honosította az ötletet, és felkérték a modellügynökből lett tartalomgyártót, vegye nyakába a feladatot mint házigazda, aki koordinálja majd a meghívott, ismert call centeresek munkáját, hogy segíthessenek minden betelefonáló gondján-baján.

Leültünk Kajdival egy beszélgetésre, ahol arról kérdeztük, hogyan élte meg a forgatást, és milyen nehézségeket lát ma a magyar társadalomban, amik lerontják a kollektív mentális egészségünket.

Kiteregetett ruhák, aktivizmus-függőség

Már azelőtt is egyértelmű volt, hogy igen ígéretes vendéglistával indul a Cyla Call Center, hogy akár egy percet is láttunk volna az epizódokból. Csak hogy néhányat említsünk az összesen harminckét szereplő közül, Kajdi diszpécserszolgálatában olyan arcok bukkannak fel az egymással szembefordított íróasztalok mögött, mint Ábel Anita, Gálvölgyi János, Görög Zita, Molnár Áron, Nagy Ervin, Pásztor Anna, Szabó Győző, Szinetár Dóra, Sváby András vagy épp Varga Livius. A részek mindegyikében négy-négy híres diszpécser érkezik a call centerbe, akiknek műszakjait hétfőnként, este 19 órától láthatja a hazai közönség a Viasat3 műsorán.

Azt, hogy ki ülhet a modellügynök jobbjára és baljára, ő maga választotta ki. Beszélgetésünk során kiderült, hogy benne már a kezdetekben megfogalmazódott egy koncepció, hogy merre szeretné vinni majd a Cyla Call Centert, amihez viszont megfelelő diszpécserekre is szükség volt. Ehhez a vízióhoz pedig hozzátartozott az is, hogy szerette volna, ha a megszokott kereskedelmi tévés felhozatal mellett az értelmiségiek is hangot kapnának. A jelek – és az első epizódok – szerint ezt sikerült is véghez vinni.

Nekem célom volt, hogy tapasztalt, nagy tudású, önmagukat felépített, szép karriert befutott emberekkel tudjak beszélgetni egy műsorban

– mutatott rá beszélgetésünkben Kajdi, aki hozzátette, nem szeretett volna egy olyan műsort csinálni, ahol a meghívott szereplők pusztán azért kapnak nyilvánosságot, mert híresek.

De mi is a sokat emlegetett koncepció, amin a Cyla Call Center alapszik? A nézők előzetes bejelentkezés alapján telefonálhattak be a stúdióba a felvételek napjain, a hívásaikat pedig az aznapi műszakban dolgozó, négy ismert diszpécser fogadta, akiket ötödikként Kajdi koordinált – őt a többiekhez hasonlóan szintén hívhatták a jelentkezők.

A betelefonálók problémái széles skálán mozogtak: az idegesítő szomszédtól kezdve a párkapcsolati dilemmákon át egészen a gyászig mindenféle élethelyzet megjelenik. Ezeken pedig a lelkes diszpécserek lehetőségeikhez mérten igyekeznek a legjobb tudásuk szerint segíteni. Valójában néhány jelenetnél kísérteties, mennyire illeszkedik az adott hívó dilemmája a telefont felvevő diszpécser életéhez. Ez viszont nem a véletlen műve.

A műsort bemutató eseményen a producer, Árva László elárulta, megelőzte a forgatást a szereplők alapos profilozása, ami lehetővé tette, hogy aszerint osszák le a betelefonálókat, melyik diszpécser tud a leginkább kapcsolódni az adott problémához.

Ennek köszönhetően tudhattuk meg például azt is, hogy Sváby András rosszul van a kiteregetett ruhák látványától, Molnár Áron pedig egyfajta függőségnek éli meg a közéleti aktivizmust.

A problémák gondos leosztásának meg is lett a gyümölcse, méghozzá nemcsak az elégedett betelefonálók fejében. Kajdi is elmondta, és őszintén szólva a műsort nézve a meghívott hírességeken is érezhető, hogy mind jó szájízzel zárták le a saját műszakjukat abban a tekintetben, hogy hatékonyan tudtak segíteni valakin. Sőt, sokan kifejezetten maradtak volna még a díszletben pár műszak erejéig.

Azt mindig érzed, amikor valaki úgy van benne a műsorban, hogy a francba sem kívánja az egészet. Nem. Itt utána is maradtak. Lement az adás, vége volt az egésznek, és ott maradt még mindenki adáson kívül, és ujjongtak, őrjöngtek, hogy ez mennyire jó volt és mennyire csinálnák még

– fejtette ki Kajdi, aki hozzátette, az oldott hangulat mellett egyébként mindenki nagyon komolyan vette a feladatot. Bármilyen gonddal fordultak hozzájuk a betelefonálók, a szereplők egyikükből sem csináltak viccet, vagy bagatellizálták el a problémákat.

A magyarok elvesznek a rettegésben

De milyen nehézségekkel kell szembenéznie a magyar társadalomnak, ami ilyen aggasztó állapotba hozta a pszichénket a közösség szintjén?

Maga a műsor szándékosan mentes mindenféle politikától vagy közéleti kérdésektől, épp azért, mert Kajdi szeretett volna valami olyasmit nyújtani a közönségnek, ami képes kivonni őket az ilyen és hasonló tényezők okozta folyamatos szorongás alól, ha csak háromnegyed órára is. A közösségi médián keresztül érzékeli, hogy a követőit is megviseli a közbeszédben és a politikai kommunikációban érzékelhető agresszió, amit csak fokoznak a naponta felszínre törő korrupciós botrányok. Emiatt pedig úgy látja, valami újra van szükségünk, mégpedig sürgősen, és nemcsak a kereskedelmi tévé szintjén.

Vannak olyan konzervatív emberek, akik valamilyen oknál fogva azt gondolják, hogy minden szuper. Én azt érzem és az jut el hozzám – persze lehet, hogy rossz helyen vagyok a világban –, hogy változás kell az embereknek

– fogalmazott az interjúnk során.

Szerinte egy olyan világban, ahol nap mint nap ömlenek ránk a hírek, nemcsak a híroldalakon, de gyakorlatilag bármelyik közösségi média platformon, igen nehéz nem internalizálni a szorongást, ami a külvilágból árad felénk. Égető szükség van a közbeszéd megreformálására, viszont, amíg ez be nem következik, addig is valamilyen módon meg kell őriznünk a mentális egészségünket. Ő maga is ehhez szeretne hozzátenni azzal, hogy a műsor mentes marad ezektől a témáktól, a nézők pedig lazíthatnak egy kicsit általa.

Ezek mellett viszont Kajdi úgy látja, ha még további négy évig a jól ismert kék óriásplakátok maradnak meg a politikai kommunikáció színterének, és általánossá válik egymás nyilvános pocskondiázása, addig a helyzetünk közösségként is napról napra szomorúbbá válik.

Van ez a magyar lélek, ez az örök kesergés. Plusz erre rájön ez, hogy ijesztgetik a szerencsétlen embereket, hogy vagy migránsok erőszakolják meg a gyerekedet, vagy az ukránok. Teljesen torz világképpel vagyunk Magyarországon az én olvasatomban.

Felhozta, mennyire szürreális élmény a tőlünk nyugatabbra eső országokba utazni. Ugyanis ahogy átlépjük a magyar határt, olyan, mintha egy teljesen másik dimenzióba csöppennénk a hazánkhoz képest.

Nincsenek óriásplakátok, nem öntik rád a híreket, nem akarják eltorzítani a valóságot. Itt pedig folyamatosan ez történik. Ez egy nagyon nagy teher, ami egyszerűen szorongást okoz az embereknek

– fejtette ki, hozzátéve, a többi Cyla-tartalom és előadás is pont azt a szerepet hivatott betölteni, hogy kiugrót adjon a nézőknek ebből az állapotból.

Mikor új könyvét, a Cyla-terápiát és a Cyla Call Centert alapul véve arról kérdeztük, van-e benne küldetéstudat, hogy segítsen másoknak, nemleges választ adott. Ezt azzal indokolta, hogy szerinte alapvető felelőssége mindenkinek, akinek módjában áll, hogy segítő kezet nyújtson azoknak, akiknek szüksége van rá. Ahogy ő fogalmaz: „Mindenkinek, aki megteheti, mert mentálisan, lelkileg, anyagilag olyan helyzetben van, annak szerintem kötelessége segíteni másokon.”

Elmondta, őt kifejezetten felszabadítja, ha adhat valamit másoknak. Ezen a téren jó visszacsatolásként élte meg, amikor korábban azzal mentek oda hozzá a követői, hogy az ő tartalmai tartották bennük a lelket például a pandémia miatti lezárások időszakában.

Sokszor ez segít kijönni az apátiából. Amikor színpadon állok, történeteket mesélek, vagy egyszerűen csak hülyéskedem az Instán és csinálok ilyen vicces videókat, hogy lekvárt viszek a Várkonyi Andinak, vagy az Árnyas Tölgyes Nyugdíjas otthonban vagyok

– utalt nevetve a visszatérő poénra, amikor a videóiban különféle filtereket magára öltve játssza el a képzeletbeli otthon idős lakóit.

Ezt leszámítva igyekszik a lehetőségeihez mérten kizárni a politikai és közéleti botrányokat a magánéletéből. Nem olvassa a mostanság oly gyakori Facebook-csatározásokat, sem azt, hogy épp kit gyanúsítanak milliárdok elsikkasztásával, mivel nem érezné hasznosnak, ha az ilyen és hasonló történések mindegyikével folyamatosan naprakész maradna. Ettől függetlenül állampolgári kötelességének érzi, hogy éljen azokkal az eszközökkel, amikkel viszont ténylegesen tehet valamit. Ahogy interjúnkban mondta:

Én nem tudom ezt megváltoztatni. Ha tehetném, megváltoztatnám, de nem tehetem. Egyet tudok tenni: elmegyek szavazni.

The post Kajdi Csaba: Azt érzem, és az jut el hozzám, hogy változás kell az embereknek first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu