Az interjúiban rendre megemlíti, hogy a választás előtt felírja magának, milyen eredményt vár. Most is tippelt?

Tippeltem, a választás előtt egy héttel 50 százalékos Tiszát, 40 százalékos Fideszt és 6 százalékos Mi Hazánkat írtam föl magamnak, de, amikor megláttam a reggeli részvételi adatokat, akkor gondoltam, hogy ennél is nagyobb ellenzéki siker lesz.

Eredetileg politológus, mivel magyarázza ezt az elsöprő, kétharmados győzelmet?

Két hipotézisem van. Az első szinte bizonyosan igaz, még ha triviálisnak tűnik is: generációs, nemzedéki lázadás történt, ami bizonyos értelemben sorsszerű, mert egy végtelenül avítt kormányzati politika alakult ki az elmúlt években, és a fiatalok idáig a passzivitásukkal szavaztak. A Fidesz beszorult az idősebb szavazók politikai narratívájába, és elhasználódott politikusaival és ideológiájával toxikussá vált a fiatalok körében. Annak szerintem óriási jelentősége volt, hogy a politikai buborékon kívül létező fiatalságot aktivizálták a kulturális véleményvezéreik. A rendszerbontó koncertnek például elképesztő kisugárzása volt. Helyben is rengetegen voltak, de az ott fellépőknek mind, külön-külön egy párthoz mérhető rajongótábora van.

Orbán Viktor esetleges visszatérésével szemben ez talán a legfontosabb érv: egy nemzedék számára lett politikai identitásképző élmény az elzavarása. Akik megélték a vasárnap esti örömünnepet, azok szerintem soha nem fognak már Orbánra szavazni.

A másik része, amit a választás előtt néhány vidéki településen magam is nagyon erősen tapasztaltam, hogy a vidéki elitek fellázadtak a NER-rel szemben. Az a megérzésem, hogy a Tisza vidéki hálózatát jelentős mértékben ilyen csalódott, a helyi elitből kiszorított emberek alkotják, akiknek érdemi károkat okozott a vidéki uram-bátyám világban megnyilvánuló kormányzati korrupció. Tartottam tőle, hogy a Tisza szavazatmennyisége nagyon erősen koncentrálódni fog Budapestre és a vidéki nagyvárosokra, és egyszerűen elfogy a támogatottsága azokban a billegő körzetekben, ahol eldől, hogy lesz-e kormányváltás. Ez egyáltalán nem így lett: nagyon kiegyensúlyozott volt a Tisza támogatottsága földrajzilag is. Arra nyilván büszke vagyok, hogy Budapest vitte a prímet:

az egyik közgyűlési vitában egy fideszes képviselő szemébe vágtam, hogy kettessel fog kezdődni az eredményük a fővárosban, ami bejött.

De az nagyon fontos, hogy a vidéki települések többségében is a Tisza nyert, mert gyűlölöm a Fidesz által gerjesztett, vidék-Budapest megosztottságot. Úgy tűnik, a társadalom ezt most felülírta.

A közgyűlésben másfél éve hajmeresztő produkciókat látunk a fideszes képviselőktől, melyekről sejteni lehetett, hogy nem találkoznak a budapesti választópolgárok többségének ízlésével, világnézetével, de kiderült, hogy az ország többsége sem ilyen politikát szeretne látni. Azt a vélekedést osztja, hogy a Fideszre rázárult a saját buboréka?

Ők azt gondolhatták, hogy óriási a buborékuk, hiszen 2022-ben ez működött. Amit itt a fővárosban műveltek, az tényleg szekunder szégyenérzettel tölti el az embert. Őszintén sajnálom őket, mert a folyosón dumálva azért nem tűnnek annyira kreténnek, amilyennek előadják magukat, sőt, meggyőződésem, hogy nem is azok. Rájuk volt osztva egy ostoba politikai szerep, amelyről azt gondolhatták, hogy Budapesten ugyan nem hoz, de vidéken még működhet.

Bár nem tudom, miért gondolták, hogyha valaki gázórával rohangál a közgyűlésben, az vidéken szavazókat hoz. Az eredmény felidézte bennem, hogy, amikor 2011-ben a választási törvényről vitáztunk a parlamentben, még országgyűlési képviselőként beszélgettem egy intelligens és párbeszédképes kormánypárti képviselőtársammal, aki azóta sajnos már nem él, és elmondtam neki, hogy egyszer ez a forgóajtó, vagyis maga a választási rendszer úgy pofán fog titeket vágni, hogy attól az egész tákolmányotok összeomlik. Nem gondoltam, hogy 16 évet kell erre várni, de végül bekövetkezett.

Amiatt van önben neheztelés, rossz érzés, hogy végül nem önöknek sikerült leváltani a NER-t?

Tök őszintén mondom, hogy nincs. Nyilván jobban örültem volna, ha egy progresszív, baloldali-zöld koalíció nyeri a választást, de hát ilyen koalíció nem indult a választáson. Úgy tűnik nekem, Magyar Péter érti és tudja, hogy a nagy felhatalmazásában és az ebből fakadó felelősségében többféle értékrendnek, világlátásnak a képviselete is benne foglaltatik, aminek közös nevezője az Orbán-kormány elutasításán túl az európai, demokratikus elkötelezettség.

Egy dolog azonban van, ami érzelmileg egy kicsit földúl: az, hogy milyen rövid a memóriája a világunknak. Nem a politikusokról beszélek, mert a baloldal mindenhol válságban van, Közép-Európában praktikusan nincs baloldal, Nyugat-Európában pedig száz éve nem teljesítettek ilyen rosszul a szociáldemokraták. A világban jobboldali hegemónia uralkodik. S miközben nagyra becsülöm, hősnek tartom én is az olyan a bátor embereket, mint Szabó Bence százados vagy Pálinkás Szilveszter, akik kiálltak a kampány legvégén, és hozzáadták a magukét a kétharmadhoz, aközben

nem szeretném, ha elfelejtenénk, hogy vannak még hősei, sőt, mártírjai a mögöttünk hagyott 16 évnek.

Emlékszik még valaki Váradi Andrásra, akit a 2014-es önkormányzati választás előtt rejtélyes módon elütött egy autó, amikor Felcsúton plakátolt? Vagy emlékszünk még Móra Veronikára, az Ökotárs Alapítvány vezetőjére, aki a Norvég Alap pénzeit osztotta szét szuper projektekre, és elvitték előzetesbe? Folytathatnám a megszüntetett szerkesztőségektől a független kulturális műhelyekig a sort. Nyilván a politikát mandátumra játsszák, a Tisza nyert, ez szuper, éljenek a lehetőséggel és a felelősséggel, de abban biztos vagyok, hogy anélkül a harc nélkül, amit a Fővárosi Önkormányzat az elmúlt hat évben derekasan vívott, nem lett volna kétharmad Budapesten, és anélkül nem lett volna kétharmad az országban sem. Még egyszer mondom: megemelem a kalapomat a Tisza és Magyar Péter teljesítménye, munkabírása előtt, de a fővárosban 2019 óta világossá tettük: nem kell behódolni a rendszernek. Olyan politikai közösséget építettünk, amely megmutatta, hogy lehet Magyarországon jobb és boldogabb életet élni. Ennek a tetőpontja volt a tavalyi Pride, Orbán Viktor totális megsemmisülésének első nagy lépése. Az egész világ rajta röhögött, mindenki láthatta, hogy fogatlan oroszlán, mert nem tudott szembe menni az emberek akaratával. Nem akarom méricskélni, hogy kinek mekkora szerepe volt a NER bukásában, az biztos, hogy Magyar Péter nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Egy dolgot kérek mindenkitől: ne felejtsük el a kishantosi Bolye Ferencet, a gazdálkodót, aki belehalt abba, hogy felszántották a földjét, és ne feledjük azokat, akik nem adták fel a harcot akkor sem, amikor az politikailag reménytelen volt.

Elkerülhetetlen, hogy felelősségre vonás, elszámoltatás társuljon a rendszerváltáshoz?

Elkerülhetetlen, mert a felhatalmazás erről szól. A politikai kárpótlás megvan, mert a rendszer véget ért – az ő szempontjukból sokkal csúnyábban, a miénkből sokkal csodálatosabban, mint ahogy azt korábban gondolni lehetett, de igazságot kell szolgáltatni, egy jól működő jogállamban valakinek ki kell nyitni a szekrényeket, és meg kell találni a csontvázakat. Minden csontváznak van felelőse.

A Fidesznek és Orbán Viktornak van még visszaút a hatalomba?

Nem látom magam előtt, hogyan tud a Fidesz Orbán Viktor nélkül egyben maradni, ahogy azt sem, hogyan nem lesz Orbán Viktor a Fidesz Gyurcsány Ference.

Elindultak az MSZP-sedés útján?

Én inkább a gyurcsányi hasonlatot javaslom. Tölgyessy Péternek abban igaza van, hogyha Orbán marad a Fidesz élén – aminek az alternatíváját egyelőre nem látjuk –, akkor az felér egy lottó ötössel az új kormánypártnak. Ami azért sem szerencsés, mert a jó kormányzás legfontosabb garanciája egy demokráciában mégiscsak az, hogyha rosszul kormányzol, le leszel váltva. Ehhez pedig szükség van az ellenzékre, de, ha az ellenzéked hülye, és tudod, hogy úgysem leszel leváltva, az nem elég garancia a jó kormányzáshoz.

Orbán Viktor lesz még Magyarország miniszterelnöke?

Szerintem nem. Korábban más volt a prognózisom: attól féltem, hogy Orbán ugyanúgy képes lehet visszatérni, mint Trump, Babis vagy Fico, de akkora kiütést kapott, hogy ebből szerintem nem lehet felállni.

A Partizánban Cser-Palkovics András, székesfehérvári fideszes polgármester beszélt arról, hogy úgy értesült, ősszel önkormányzati választás jöhet. Önhöz eljutottak hasonló információk?

Teljes képtelenségnek tartom. Nagyjából szeptemberben kéne sok-sok uniós pénzről megállapodni az Európai Bizottsággal, miközben az önkormányzati ciklus önkényes lerövidítése ellentétes lenne az uniós jogelvekkel. Kedvelem és becsülöm Cser-Palkovics Andrást, aki korábban is szolidárisabb volt velünk, mint a Fidesz budapesti frakciója, ezúttal pedig bocsánatkérésre szólította fel a saját pártját a Budapest-ellenes politikája miatt, ami számomra egyfajta erkölcsi elégtétel. Ugyanakkor az egy érdekes jelenség, hogy a fideszesek ráeszmélnek a kétharmados többség veszélyeire. Eddig nem tűnt föl. Egyébként mi érdeke lenne a Tiszának három évvel előrehozni az önkormányzati választást? Nem kell őket félteni, amikor a saját politikai érdekeik érvényesítéséről van szó, de milyen érdeke van a Tiszának abban, hogy egy ilyen lépéssel megakassza azt az elképesztő hájpot, ami kialakult körülöttük?

Viszont az alkotmányozó többség miatt ennek jogi gátjai nincsenek.

Én azt állítom, hogy jogi gátja is van, mert az EU Alapjogi Chartájába ütközik: az európai állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy önkormányzati politikusokat válasszanak, a mandátumuk lerövidítése az ő jogaikat sérti. Ráadásul ez önkényes, hatalmi célú alkotmányozást feltételezne, és a felhatalmazás nem erre, hanem az ilyen lépések elkerülésére szól. Úgy látom, hogy azok a fideszes polgármesterek, akik az elmúlt 16 évben politikai hátszéllel dolgoztak – még akkor is, ha az utóbbi időben nyilvánosan kritizálták a Fidesz önkormányzat-ellenes politikáját –, abból indulnak ki, hogy az ő pártjuk ebben a helyzetben elvágná a torkukat. Én nem feltételezem ezt a Tiszáról.

Abban nem lát feszültséget, hogy a hazai politika országos és önkormányzati szintje most két nagyon eltérő világban van?

Szerintem ez jó. Amikor arról beszélünk, hogy szeretnénk demokráciát, márpedig az emberek azért szavaztak a Tiszára, mert szeretnék megosztani a hatalmat, abból az következik, hogy ennek a kormánynak az önkormányzatokkal pártállástól függetlenül muszáj együttműködő viszonyt kialakítania. Részben azért, mert ez szerepel a programjában.

Higgyünk már abban, hogy valaki azt fogja csinálni, amivel megbízták az emberek!

Ezt a bizalmat megadnám a Tiszának, holott nekem több okom lenne aggódni, mint Cser-Palkovics Andrásnak, miután nekem voltak már vitáim Magyar Péterrel. Ugyanakkor, ha felnőtt ahhoz a feladathoz, hogy ekkora ellenszélben megnyerje a választást, akkor higgyünk abban is, hogy jól fogja kormányozni az országot.

Nem gondolja, hogy ellenérdekelt lesz abban, hogy jól teljesítsenek az önkormányzatok?

Nem, mert a Tisza-kormány politikai sikere szempontjából alapvető kérdés, hogy hozzájut-e az európai uniós forrásokhoz.

Ha feloszlatnák az önkormányzatokat, ezekhez a pénzekhez nem jutnak hozzá, ebben 100 százalékig biztos vagyok. Sőt, köztünk szólva, ehhez nekem is lenne pár szavam, ugyanis az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia a megállapodást.

Aztán nem elég, hogy ezeket a pénzeket haza kell hozni, el is kell tudni költeni a közösség javára. Ehhez pedig működőképes önkormányzatok kellenek. A főváros tele van olyan projektekkel, amelyekre ezt a bődületes mennyiségű pénzt le lehet hívni. A legtöbb pénzt a működőképes önkormányzatok tudják elkölteni, ami, ha sikerül, elsősorban a kormánypolitika sikere lesz. A közérdek és a politikai érdek is tud találkozni. Lépjünk már ki abból a pszichózisból, hogy azt gondoljuk, a kormány érdeke az, hogy tönkretegye a tőle függetleneket A kormánynak az az érdeke, hogy jól kormányozzon, ami önkormányzatok nélkül gyakorlatilag lehetetlen.

Viszont a főváros kivételével helyi képviselőkkel nem rendelkező Tisza az összes nagyvárost elhódította, joggal érezheti azt, hogy nyerésben van, és egy önkormányzati választás után adott esetben a saját önkormányzatait is segíthetné.

Ezt hívjuk úgy, hogy demokrácia. A nagyvárosok jelentős részének ráadásul olyan ellenzéki polgármestere van, akiknek a küzdelmei, politikai munkája nagy mértékben hozzájárult a Tisza sikeréhez. Még egyszer mondom: szerintem nem lett volna kétharmad Budapesten, ha mi az elmúlt hat évben nem nyerünk meg minden jogi és politikai csatát a várost kivéreztetni akaró Fidesszel szemben.

A Fővárosi Közgyűlésben sem gondolja, hogy egyszerűbb lenne új fejezetet nyitni, és meghaladni azt a bonyolult politikai viszonyrendszert, amely 2024-ben előállt?

A kampánynak vége van, új időszak jön. Nagy tisztelettel javaslom a tiszásoknak, hogy hagyjuk abba azt a szappanoperát, amit olykor előadtunk, és amibe magam is néha belepörögtem. Néhány napja jártak nálam a tiszás képviselők, akiknek azt javasoltam, hogy a Fővárosi Közgyűlés következő ülésével várjuk meg az új Országgyűlés megalakulását. Várjuk meg, amíg kiforr az új politikai helyzet. Látnunk kéne azt is, hogyan pótolják a kieső mandátumokat, amennyiben nem nem szüntetik meg az összeférhetetlenséget – amiről fogalmam sincs, hogy az asztalon van-e, vagy nincs.

Bujdosó Andrea és Porcher Áron szerzett egyéni mandátumot a fővárosi Tisza-frakcióból.

Őket pótolni kell, vagy ki kell vezetni az összeférhetetlenséget.

Nem akarok tippelni, de nem tartanám ördögtől valónak, ha kinyitnánk ezt a kérdést: az önkormányzati világ bedarálása azzal kezdődött, hogy összeférhetetlenné tették a polgármesteri és a képviselői mandátumot.

Nem tartja helyesnek az összeférhetetlenséget?

Ha valaki egyszerre lehet európai parlamenti képviselő és polgármester vagy fővárosi képviselő, akkor nem értem, miért ne ülhetne a magyar parlamentben is. Inkonzisztensnek tűnik, de adottságnak veszem. A Tisza fővárosi munkáját nagy mértékben meghatározta – érthető módon – az, hogy a 2026-os parlamenti választásra készültek. Nagyon óvatosak voltak, kerülték a markáns véleménynyilvánítást. Azt remélem, hogy erre az óvatosságra a továbbiakban nem lesz szükség, hiszen kétharmaddal vezetik az országot. Az első perctől kezdve azt mondom, hogy a főváros csak úgy tud működni, ha a Tisza ad egy főpolgármester-helyettest, és formálisan is felelősséget vállal a város irányításáért. Nyilván a főpolgármesteré a legnagyobb felelősség, de ez a fajta kint is vagyunk, bent is vagyunk hozzáállás magyarázta a konfliktusok 90 százalékát. A maradék 10 százalékot pedig az, hogy a politika nem olyan, mint a Macskafogó vége, hogy mindenki átcsúszik egy gépen, és hirtelen minden rózsaszínné változik – tök oké, ha vannak viták. Szeretném, ha a május végi közgyűlésen rendbe raknák az összes vitás szervezeti, személyi, hatalmi kérdést, amelyek eddig akadályozták az olajozott együttműködést, mert iszonyatosan föl kell pörögnünk.

Hat éve válságmenedzselem ezt a várost, de, amennyiben megnyílnak az EU-s források, és megszűnik a minket megfojtani akaró politika, akkor Budapest előtt óriási lehetőségek állnak.

Szeretném, ha innentől arra fókuszálnánk, hogyan osztjuk meg egymást közt ezt a munkát úgy, hogy abból politikailag mindenki jól jár.

A Fidesz-frakció részéről számít kooperatívabb magatartásra?

Tőlük nem várok sokkal többet, mint eddig. Nekem az a felelősségem, hogy tisztességesen bánjunk a politikai ellenzékkel. A Fidesz-frakció hozzájut azokhoz az erőforrásokhoz, amelyekhez az összes többi frakció, azt pedig – bocsánat, nem tudok másképp fogalmazni – hülyeségnek tartom, hogy nem vállalnak felügyelőbizottsági és egyéb tagságokat. Nyilván a város kormányzásában nem vesznek részt, azt sem gondolom, hogy odáig el lehetne menni, hogy a Fidesz adjon főpolgármester-helyettest. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lelkiállapotban vannak, mert azért nagyon nagy volt a mellény a választás előtt. Április 12-e egy nagyon csúnya „bukovári” volt, és a fővárosi képviselőknek idáig olyan szerepet kellett eljátszaniuk a közgyűlésben, amely sok esetben méltatlan volt, ráadásul nem is volt önazonos.

Egyszer egy kollégám elkapott egy beszélgetést a mosdóban két fideszes képviselő között – az egyikük azt mondta a másiknak: »Annyira arrogáns vagyok, hogy már magamtól is megijedek.” Hát ez az, ami történelmi vereséget ért Budapesten is.

Őszintén remélem, hogy lehull róluk az a politikai elvárás, hogy nekik kell a legrosszabb arcnak lenni a közgyűlésben, és szabadon lehetnek olyanok, amilyenek. Mindenki jobban járna, legfőképpen ők.

Lezárva ezt a kérdést: arra készül, hogy 2029-ig kitölti a mandátumát, a közgyűlés pedig a mostani politikai erőviszonyok szerint működik tovább?

Erre készülök, szerintem ez a város és a Tisza érdeke is. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy félek-e egy időközi választástól, az a válaszom, hogy nem. Egyébként ehhez nekem több érdekem fűződne, mint a Tiszának.

Ezt kifejtené?

Egy ilyen nem várt esetben azok a liberális, baloldali szavazók, akik Budapesten elsöprő többségben vannak, nagyot csalódnának a Tiszában, és felsorakoznának a főpolgármester mögött. Viszont még egyszer mondom: az őszi időközi választás egy teljesen képtelen felvetés.

Szolidaritási hozzájárulás. Ennek a kérdésnek van egy akut és egy hosszú távon megoldandó része. Az akut része az, hogy újabb inkasszó fenyeget az államkincstár részéről: egy 37 milliárdos tétellel készülnek megterhelni a főváros számláját. Ennek kapcsán levelet írt a Magyar Államkincstár vezetőjének, amelyben a fizetés elhalasztását kéri. Erre érkezett válasz?

Egy adatigényléssel fordult felénk az államkincstár, ami a jogszabály szerinti feladata a halasztások mérlegelésekor. Itt összecsúszik a jogi és a politikai helyzet. A jogi helyzet az, hogy a 60 napos halasztásra minden lehetősége megvan. Eddig is volt, csak a politikai ukáz idáig úgy szólt, hogy nincs szükség ilyen mérlegelésre. Mi az adatokat elküldjük: ebből elég világosan kiderül, hogy a város pénzügyileg a feje tetejére állna az újabb inkasszótól. Sorra nyertük jogerősen a pereket az államkincstárral szemben: született egy kiterjesztő értelmű, kúriai döntés, amely a bírósági jogértelmezés szempontjából kulcstényező, és amely kimondja, hogy a szolidaritási hozzájárulás rendszerének nincs meg a törvényi alapja. Önmagában az, hogy beírják a költségvetési törvénybe a szolidaritási hozzájárulás összegét, majd rögzítik egy kormányrendeletben, nem írja felül a kétharmados önkormányzati törvényt, ami alapján ez nem lehetséges. Habár készítünk további forgatókönyvet, azt gondolom, hogy a haladékot meg fogjuk kapni. A következő kérdés az, hogyan húzzuk ki az idei évet. Hamarosan megalakul az új kormány, amelynek nyilvánvalóan ezer más baja lesz, mint a miénk. Ezzel együtt a miénkkel is foglalkoznia kell, mert májusban vagy júniusban

valamilyen egyezséget kell kötnünk az új kormánnyal, akár a jelenlegi jogszabályok alapján, ugyanis nekünk vannak peres követeléseink az állam felé. Köthetünk peren kívüli megállapodást, valamit mindenképp ki kell találni.

A hosszú távú kérdés az, mi lesz az önkormányzatokkal és az önkormányzati finanszírozással. A szolidaritási hozzájárulás egy nagyon pregnáns eleme az önkormányzatok jogos kritikáinak az elmúlt 16 év kapcsán, de minden mindennel összefügg. A szolidaritási hozzájárulás kivetése például az iskolák államosítása után történt arra hivatkozva, hogy az önkormányzatoknak nem kell költeniük az iskoláikra. Szerintem az iskolákat vissza kell adni az önkormányzatoknak, de legalábbis decentralizálni kell ezt a borzasztó oktatási irányítást, ez vitán felül áll. Mi készítünk egy önkormányzati reformcsomagot: ennek az alappilléreit már lefektettük, jelenleg egy részletes szakmai anyagon dolgozunk, amelyet május 7-én fogunk bemutatni a Magyar Önkormányzatok Szövetségének egy rendezvényen. Erre természetesen meghívjuk az új miniszterelnököt és az – addigra remélhetőleg felálló – új kormány önkormányzatokért felelős miniszterét.

Nem függetlenül a mostani kormány politikájától, de jelentős adósságot görget maga előtt a fővárosi önkormányzat. Ott vannak a BKK-s faktorálási szerződések, a folyószámla-hitelkeret. Ezekkel mit lehet kezdeni, ha felállt az új kormány?

Az volt a célunk, hogy valahogy húzzuk ki a választásig. Ezt sikerült elérni, ami egyáltalán nem volt magától értetődő.

Nekem fideszes politikusok négyszemközt mindig elmondták, csodálják, hogy még nem döglöttünk meg. Most szó szerint idéztem valakit.

Ennek nagyon súlyos ára volt. Azok a teljesen jogszerű, bár kétségtelenül kreatív pénzügyi eszközök, amelyeket alkalmaztunk, nem olcsók. El kellene jutnunk odáig, hogy a város likviditását nem ilyen pénzügyi attrakciókkal biztosítjuk. A nulladik lépés, hogy ki kell húznunk az idei évet, majd el kell érni, hogy olyan legyen a likvid helyzete a fővárosnak, hogy a drága kamatozású pénzügyi mutatványokat ne kelljen folytatni. Viszonylag gyorsan szeretnénk eljutni oda, hogy a város nem csak túlélni legyen képes, hanem élni is. Volt olyan nap, amikor száz csőtörés volt Budapesten. Látjuk, milyen a kátyúhelyzet. Mindennek nem az az oka, hogy mi hülyék vagyunk, hanem az, hogy 20 éve olyan elmaradásban vagyunk az alapinfrastruktúrában Budapesten, hogy olyan napi kérdéseket kell megoldani: kap-e a néni az idősotthonban zsemlét, vagy felújítjuk valamelyik utat. Az adósságunk nagy része pénzügyi adósság: először ezt kell kezelnünk, de egy-két év alatt le tudjuk dolgozni. Szintén adósok vagyunk az alapinfrastruktúra fejlesztésével, amihez legalább 10 év kiegyensúlyozott működésre lesz szükség. Olyan projektlistát készítünk a közlekedési fejlesztésektől a lakhatási válsággal és a klímaválsággal szembeni ellen állóképességünk megerősítésén át az elmúlt évtizedek legnagyobb köztér megújításáig, amely lehetővé teszi, hogy az újra megnyíló uniós forrásokat jól tudjuk elkölteni.

Ezt a pénzügyi terhet hogyan tudják levenni magukról? Tarlós István főpolgármestersége idején a kormány egyszerűen magára vállalta a főváros adósságát, ilyen megoldás szóba jöhet?

Számunkra az volna a legjobb, ha kapnánk úgy 200 milliárd forintot, de ezt nem látom magam előtt. A következő kormánynak borzasztó nehéz munka lesz összerakni a 2027-es költségvetést, alapvetően újra kell gondolni az államháztartást. Az önkormányzati rendszerből elképesztő mennyiségű pénzt vontak ki. Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszaadni ezeket a forrásokat, viszont lépésenként előre kell haladni ebben a kérdésben is. Vannak olyan javaslataink, amelyek összhangban vannak a központi kormányzat pénzügyi helyzetével:

nem a nyilvánosságban szeretném ezeket kitárgyalni, de vannak ötleteink arra, hogyan tudnánk javítani a helyzetünkön úgy, hogy az a kormánynak is megfelelő megoldás legyen.

A Tisza vállalásai között szerepel, hogy megerősítik az önkormányzatokat: feladatokat, hatásköröket, forrásokat adnak vissza az önkormányzati szintre. Azonban ez a vállalás csak elvi szinten, általánosságban van rögzítve a kormányprogramban. Már említette, hogy például az iskolákat ismét önkormányzati fenntartásba lehetne helyezni – ezen túlmenően, hogyan erősítené az önkormányzatokat?

Három dologról beszélünk: jogkörökről, feladatokról és pénzről. Már említettem, hogy készítünk egy részletekbe menő programot: ebben olyan kérdéseket is kinyitunk, amelyek nemcsak az elmúlt 16 évben, hanem lényegében a rendszerváltás óta megoldatlanok. Főpolgármesterként közvetlenül érint, hogy a Tisza programjában szerepel a Budapest-törvény, amely a 2019-es főpolgármester-jelölti programomban is helyet kapott, de a mostani kormány részéről erre nem volt fogadókészség. Az új törvény a főváros és a kormány hosszú távú együttműködésének a garanciális elemeit hivatott lefektetni: beszélnünk kell finanszírozási kérdésekről, köztük a közösségi közlekedés finanszírozásáról. Mondanék az önkormányzatok kapcsán is néhány alapvetést.

Elengedhetetlen, hogy a legkisebb településtől a legnagyobbig több saját bevételről rendelkezzenek az önkormányzatok.

Úgy nem beszélhetünk önkormányzatról, például egy falu esetében, ha nincs semmilyen adóbevétele. Egyedül az iparűzési adóbevételt hagyták meg, ám azt megcsapolták a szolidaritási hozzájárulással. Hogy konkrét példát mondjak: szerintem a gépjárműadó 100 százalékát vissza kellene adni az önkormányzatoknak. Gépjárműadó még a legkisebb településen is keletkezik, mégsem realizálnak belőle semmilyen bevételt az önkormányzatok. Ezt az adót azért is fizeti az autós, hogy rendben legyenek az utak, márpedig az utakat az önkormányzatoknak kell rendben tartani, az erre szolgáló bevételt viszont elvette a kormány. A mai önkormányzati rendszer egy új feudalizmust alakított ki a kistelepüléseken. Ezek a települések most föllázadtak, de vidéken csak akkor lesz polgárosodás, ha a helyi önkormányzatok legalább valamilyen minimális bevétellel saját maguk rendelkezhetnek. Önmagában a területi egyenlőtlenségek kisimítása helyes cél, viszont a szolidaritási hozzájárulást lépésről lépésre – hogy egy klasszikust idézzek –, de azért határozott lépésekkel ki kell vezetni. Nem lehet egyik pillanatról a másikra, hiszen egy 400 milliárdos tétel a költségvetésben.

A Tisza programjában a szolidaritási hozzájárulás mérséklése szerepel.

Igen, és az, hogy térségi alapon újra kell osztani a települések között. Úgy gondolom, hogy néhány év alatt ki kellene vezetni a szolidaritási hozzájárulást, de ezzel párhuzamosan az egész rendszert újra kell gombolni. Itt jön képbe az, hogy milyen feladatokat kapnak vissza az önkormányzatok. Kulcsfontosságú, hogy meg kell erősíteni az önkormányzatok szabályozási jogköreit: ki kell vezetni a kiemelt nemzetgazdasági beruházásokat, amelyek szétverik Budapest városszerkezetét, és más településeken is nagyon súlyos károkat okoznak. Ami az iskolákat illeti: az oktatás minőségének javítását nagyban szolgálná a decentralizáció. Ne felejtsük el, hogy az iskolaépületek önkormányzati tulajdonban maradtak, ami miatt egy rendkívül rossz hatékonyságú rendszer jött létre. Először az iskolák irányításába kellene bevonni az önkormányzatokat, majd vissza kellene adni a fenntartást is, ugyanakkor szükség lesz egy jó értelemben elnyújtott átmenetre. A polgármesterek egy része szeretné visszakapni az iskoláit, egy másik része pedig azt gondolja, hogyha visszakapja, akkor nem kap hozzá annyi állami normatívát, amennyi indokolt lenne, és a végén a saját bevételeiből kell kigazdálkodni a fenntartásukat. Nem egységes az önkormányzati világ ebben a kérdésben, de a részletekben rejlik az ördög és az angyal is. Abban viszont nincs vita, hogy az önkormányzatokat további feladatokkal kell ellátni.

Az új Budapest-törvény megalkotásában részt vesz a főváros, erről egyeztettek már a Tiszával?

Ezt a törvényt a parlamentnek ugyanúgy jóvá kell hagynia, mint a Fővárosi Közgyűlésnek, partnerségre kell törekedni. Ennek a törvénynek kell az állami beruházások és a főváros viszonyát rendezni. Hogy valami pozitívat is mondjak az elmúlt 16 év Budapest-politikájáról: Tarlós István idején létrejött a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, amelynek a kormány és a főváros is tagja, ez a Budapesten zajló fővárosi és állami nagyberuházásoknak a közös döntéshozó szerve. A főpolgármesterségem elején volt néhány ülés, és bár a jogszabály értelmében időnként össze kellene hívni, erre évek óta nem került sor. Jelenleg a tanács működését kormányrendelet szabályozza, szerintem törvénybe kellene iktatni. A legfontosabb pénzügyi kérdés a fővárosi tömegközlekedés finanszírozása. Tisztázni kell, hogy az állam hogyan vesz részt a helyi közösségi közlekedés finanszírozásában, illetve miként integráljuk egy rendszerben a helyi és a helyközi közlekedést. Ma a jogszabályok értelmében ez két külön rendszer, a gyakorlatban mégis összekapcsolódik. A főváros nevetségesen alacsony állami normatívát kap a közösségi közlekedés működtetéséhez, viszont a vidéki városoknak még ennyi sem jut. A szuburbanizáció miatt folyamatosan növekvő, funkcionális várostérségek alakulnak ki országszerte. Ilyen Budapest és a köré épült agglomeráció, de ugyanez történik Pécsen, Miskolcon és Debrecenben is. A debreceni helyi közlekedés éppúgy a város és a környékbeli települések infrastruktúrája, ahogy Budapesten sem kizárólag a budapestiek használják a BKK-t. Eközben az állam a jegybevételek után komoly áfát szed be, tehát még nyerészkedik is ezeken a szolgáltatásokon.

Három dolgot emelnék tehát ki: a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának a törvénybe iktatását, a helyi és a helyközi közlekedés összekapcsolását, normatív finanszírozását, valamint ezzel összefüggésben meg kell teremteni Budapest és az agglomeráció együttműködésének az önkormányzati, közjogi kereteit. Létezik egy koordinációs testület a főváros és az agglomeráció között, ahol a pogácsaevésen kívül eddig sok minden nem történt.

Fájóan hiányzik egy testület, amely Pest megye és Budapest önkormányzatai, valamint az állam együttműködését szabályozza. A főváros és az agglomeráció településszerkezetét meghatározó jogszabályokat nekik kell megalkotniuk.

Néhány konkrétum szerepel a Tisza-programban. Azt ígérik, hogy támogatni fogják Rákosrendező fejlesztését, a 4-es metró meghosszabbítását, a 3-as metró klimatizálását, az 1-es metró felújítását, továbbá út- és járdafelújításokat ígérnek Budapestnek. Helyesen priorizál a Tisza?

Alapvetően igen: Rákosrendező egy kiemelten fontos történet. Ennek kapcsán még az előző kormánnyal megállapodtunk egy 300 milliárd forintos közlekedésfejlesztési programról, ami nélkül a rákosrendezői projekt nem jöhetne létre. A legnagyobb költség Magyarország egyik legforgalmasabb vasútvonalának a fejlesztése, tehát ez a fejlesztés nem csak Budapest, de az egész ország érdeke is. Ennek részét képezi a kisföldalatti meghosszabbítása is. A 4-es metró kapcsán én is azt gondolom, hogy le kéne porolni a korábbi számításokat, hiszen a közlekedésszakma idáig úgy vélekedett, hogy a meghosszabbítás nem volna társadalmilag megtérülő beruházás: ahhoz képest, hogy mennyibe kerülne, keveset hozna. Ebben nem vagyok biztos: egyrészt a technológia sokkal olcsóbb lett, Kína egy alagútfúró nagyhatalommá vált. Másrészt a pesti oldalon olyan komoly beruházások történtek, illetve maga Rákosrendező is generálni fog forgalmat, ami miatt a 4-es metró meghosszabbítása a következő ciklusban az asztalra kerülhet.

Meddig volna érdemes meghosszabbítani?

Ki kell vinni Újpalotára. Volt egy olyan terv, hogy elviszik a 4-es metrót a Bosnyák térig, ugye erre hivatkozva adták el azt a területet annak idején. Mostanra felépült egy borzasztóan kétes beruházás, ahol sok ezer ember fog dolgozni, viszont nincsenek kiszolgálva. A 4-es metró társadalmi megtérülését szerintem újra kell kalkulálni: el kell dönteni, hogy a Thököly-Rákóczi tengelyt, hogyan akarjuk kiszolgálni: ha nem hosszabbítjuk meg a metrót, új trolira vagy villamosra lesz szükség.

Azzal egyetért, hogy sok kerület van Budapesten? Tarlós István néhány éve arról beszélt a 24.hu-nak egy interjúban, hogy készítettek egy olyan tervet, amelyben nyolc kerületből állt Budapest, korábban Magyar Péter is sokallta a számukat.

Úgy látom, ebben is árnyalódott Magyar Péter véleménye. Szerintem ez egy álprobléma. Van egy jól működő intézményrendszerünk, léteznek kerületi identitások. Rengeteg megoldatlan problémánk van, de ez nem tartozik közéjük. Finomhangolásra szükség van: a parkolást egy 1988-as rendelet szabályozza, nagyon rosszak a zöldfelületek kezeléséról szóló rendeleteink. Az, hogy az idegenforgalmi bevételek a kerületeknél vannak, abszurditás, hiszen a turizmussal kapcsolatban a főváros egészének van feladata. Általánosságban elmondható, hogy pénzügyileg a kerületek jobban állnak, mint a főváros, de én ezt nem akarom elvenni tőlük, a főváros saját pénzét akarom visszakapni. Lehetne tehát finomhangolni a fővárosi és a kerületi kompetenciákat, tulajdonrészeket, de az egész rendszert nem borítanám fel: nem szeretnék változtatni azon, hogy 23 kerületből áll Budapest.

A rendszerváltás óta először fordul elő, hogy névleg sem lesz baloldali párt az új parlamentben. Érintettük már a beszélgetésünk elején, hogy a baloldal mindenhol gyengélkedik: szükség van új baloldali pártra Magyarországon?

Nagyon eltolódott jobbra a politikai paletta. Magyarországon három folyamat történt egyszerre, emiatt sincs még névleg sem baloldali párt a következő országgyűlésben. Egyrészt van egy olyan választási rendszerünk, amely brutális logikát követel. Az emberek ezt a logikát megtanulták, és fegyelmezetten felsorakoztak egy párt mögé, ami teljesen racionális és helyes döntés volt, hiszen ez volt a feltétele annak, hogy ezt a 16 évet lezárjuk. Másrészt a baloldal valójában soha sem tudta lelökni magáról az államszocialista hagyományt, emiatt elvesztették az eleven kapcsolatot a társadalommal. Ez bekövetkezett mindenhol Közép-Európában, noha vannak a régióban perspektivikus, számomra szimpatikus baloldali pártok, mint a horvát zöldek vagy a lengyel kormánykoalíció baloldali tagja. Az igazi kérdés, hogy mi lett a nyugat-európai baloldallal. Spanyolországban, Angliában és Dániában van egyedül baloldali kormány, de például Dániában, ahol valószínűleg maradnak a szocdemek, a márciusi előrehozott választáson az elmúlt száz év leggyengébb eredményét érték el.

A válság egyik oka, hogy hagyományos baloldal nem ismerte fel, hogy a globalizáció miként írja fölül a nemzetállami keretekben jól működő egyensúlyt a tőke és a munka között. A globális szinten a tőke elmenekül máshova: a tőke mobilisabbá válik, mint a munka, ráadásul ökológiailag is fölzabálja a világunkat. Emiatt csak a globalizációkritikus baloldalnak lehet jövője.

A baloldali pártok eközben belesimultak a politikai fősodorba, ám, miután a szociális biztonság ígéretét nem tudják teljesíteni, irrelevánssá váltak.

A Zohran Mamdani-féle vonalról mit gondol?

Mamdani példája inspiratív, őszintén várom, hogy New Yorkban a polgármestersége hogyan fog működni.

Mamdani példájából kiindulva az jelentheti az irányt előre, ha a megélhetési válságra koncentrál a baloldal?

A baloldalnak ez a dolga. Az a kérdés, hogyan keretezzük a megélhetési válságra adott válaszainkat, mert a klasszikus európai mainstream blabláját már én is unom. Nem tisztem kitalálni, milyen lesz a sikeres baloldal Magyarországon és a világon, de abban biztos vagyok, hogyha nem tud választ adni arra, hogy a globalizáció milyen társadalmi veszélyekkel jár, akkor nincs esélye.

Nem szerepel a tervei közt, hogy részt vesz egy új, hazai baloldali erő megszervezésében, irányításában?

Amit a város élén csinálok, közpolitikai értelemben részét képezheti az erről szóló gondolkodásnak. Ha végre hozzájutnánk érdemi forrásokhoz, akkor például a lakhatási válság kezelésében tudnánk inspirációt jelenteni egy országos politikai szerveződésnek. Viszont Magyarországon az intézményes baloldal megszűnt: most esélyt adnék arra, hogy jöjjenek a fiatalok, és építsék újra.

Az előző önkormányzati választáson felvetődött, hogy Soproni Tamással, Őrsi Gergellyel, Baranyi Krisztinával valahogy formalizálják az együttműködést. Ebben lát perspektívát?

Ők nem csak a politikustársaim, de a barátaim is. Elképzelhető, hogy eljön ennek is az ideje, és tudunk élni azzal a lehetőséggel, amit az országos politika kínál nekünk. De 2029 még messze van. Most szeretném azokat a projekteket beindítani, amelyeket az európai uniós pénzek érkezése lehetővé tesz, és végső soron, ha az ember jól dolgozik, akkor újraválasztják. Függetlenül attól, hogy mi politikai habosítás körülötte.

The post Karácsony Gergely: Fideszes politikusok négyszemközt elmondták, csodálják, hogy még nem döglöttünk meg first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu