Selejtező

Baszd meg!

– talán e mondat volt a leginkább kivehető a kiabálásból, amikor kedd este először beléptünk Worclaw varázslatos óvárosi tereinek egyikére. Ez némiképp talán sejteti, hogy legelébb nem a labdarúgás lírai hagyományának, képzeletgazdagságának esztétikus igénnyel föllépő rajongóiba botlottunk, s ebbéli megérzésünket erősítette, hogy körülöttünk mindenfelé széttört üvegek, rendeltetésüktől eltérő módon, négy lábbal fölfelé álló székek hevertek. Gyorsan realizáltuk, éppen csak lekéstük a Betis és a Chelsea szurkolói között időről időre kitörő minicsaták egyikét.

Természetesen a drukkerek többsége a hasonló rendezvényeken megszokottaknak megfelelően békésen fényképezkedett-sörözgetett együtt, ám a játék háborús hagyományát erősebbnek gondoló huligánok tettek arról, hogy a szirénahang legalább annyira természetes része legyen a wroclawi napoknak, mint a söröskorsók egymáshoz csattanása. A koreográfia kiszámítható: a szurkolók keményebbjei totálisan elfoglalnak egy kocsmát, kiaggatják a zászlóikat. A szomszéd pubot esetleg a másik színt viselők sajátítják ki. Folyik a sör, és elég csak egy-két ideszólás, bazmegelés, s máris megküldhetik a kezükben pihenő üveget az ellenségnek tetsző csoport irányába, ahonnan válaszként érkezhet a teraszbútorzat nagyja.

Persze ezek az alkalmi összecsattanások legföljebb lábjegyzetek lehetnek ott, ahol ilyen környezetben várják a futballt:

Wrowlaw különleges „piacterén” rendezték be a szurkolói zónát. Mesebeli hangulatot teremtettek a bonbonbos dobozkák elejére illő színes házak, amelyek árnyékában gyülekeztek a drukkerek, s mulattak a vendéglátó egységekben éppen úgy, mint a szurkolói zóna kínálta játékokkal.

Mámoros élmény belefeledkezni a sokszínű, sokféle sokaságba, nézni a fölénk tornyosuló templom építészeti különlegességeit, hallani közben a futball mindenféle szólamban kiáltó hangját. Mondjuk, olykor talán még ezen is be lehet sokallni. Ott fejeztük be az estét, ahol az első csatába botlottunk. Addigra szépen eltakarítottak mindent, újra használatba állították a székeket. Hiába, az üzlet nem állhat meg: ha egyetlen meccs miatt tízezrek érkeznek egy-két napra egy településre, a kocsmának mennie kell.

A készenléti rendőrök által félbeszakított törés-zúzás idején még spanyol fennhatóság alatt álló egységet immár a kékek dominálták. Üldögéltünk tehát a kilépő körünkkel, néztük az egész nap angol megszállás alatt álló szomszédos pubot, ahol, minden, de minden túlzás nélkül mondom, egymás után háromezer-kétszázhétszer kiabálták el ugyanazt a nótát,

The post Kék mámor az antikommunista, lázadó törpök birodalmában first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu