Kelmefestő lett a magyar miniszterelnök, Lakatos Géza

Lakatos Géza 20 évesen, 1910-ben szerzett hadnagyi rangot a Ludovika Akadémián, az első világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt. A háború után szolgált a magyar Vörös Hadseregben, majd Horthy Miklós Nemzeti Hadseregéhez csatlakozott, 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerzési és felderítési osztályán dolgozott. A kormányzó megbízható tisztjeként haladt felfelé a ranglétrán, 1943-ban vezérezredesként vezette a szovjet területeket megszálló egységeket – írja a Rubicon.hu. A politika színpadán az 1944. március 19-ei német megszállás után vált jelentős szereplővé, 1944. augusztus 29-én Lakatos Gézát – ekkor már az 1. magyar hadsereg főparancsnokát – nevezte ki miniszterelnöknek. Kormányának mozgástere meglehetősen szűk volt: miközben kiszolgálta a megszállókat, titokban szervezte a háborúból való kiugrást, megpróbálta visszaszorítani a szélsőjobboldali politikusokat és tiszteket, illetve leváltotta a deportálásokért felelős államtitkárokat.

Az 1944. október 15-ei, sikertelen kiugrási kísérlet után német fogságba, majd a sopronkőhidai nyilas börtönbe került. A szovjetek érkezése után Kiskőrösön raboskodott, a keleti front egykori vezetőjeként számos kihallgatásnak vetették alá. A népbírósági perekben végül tanúként hallgatták ki, a rövidesen kiépített kommunista uralom alatt azonban nem sok jóra számíthatott.

A birtokait elvették, 1949-ben megvonták a nyugdíját, az egykori miniszterelnök így illusztrátorként és kelmefestőként dolgozott Budapesten, majd miután kitelepítették Egyekre, mezőgazdasági alkalmi munkából tartotta fenn családját.

Végül 1965-ben engedélyt kapott az ország elhagyására, akkor költözhetett Ausztráliában élő lányához: Adelaide városában érte a halál 1967-ben, 77 esztendős korában.