Fontosak vagytok, tartsatok ki

– néz a szemembe múlt hétvégén az eladó a boltban, ahol azt sem tudtam, hogy ismernek. (Borbolt – jó, gondolhattam volna.)

„Akkor most megszűnt a gond, igaz?” – kérdezik szerda óta az apukák is rendre az ovi öltözőjében. (Buda, buborék.) Komikusan pocsék vagyok súlytalan csevegésben, pláne hajnali nyolckor: ha valaki megkérdezte, mi újság, mostanság azt válaszoltam, hogy a kormány épp ingadozik, lehetünk-e full Fehéroroszország, vagy az azért erős lenne a szavazói egy részének, és egy kicsit még őrizgetjük a díszleteket.

Kocsis Máté jóvoltából tudjuk, hogy magukhoz mérten hosszú reszelés után a kormány némi meglepetésre az utóbbira jutott. A fedősztori az, hogy a legendásan autonóm Fidesz-frakció fel szeretné dolgozni a visszajelzéseket az „átláthatósági” törvény kapcsán.

A kérdés meg az, hogy mi lehet az igazság akkor, amikor a fedősztori az, hogy a kritikákkal foglalkoznak.

Ami a fedősztorit illeti, beszédes része, hogy honnan jöttek a hivatkozott visszajelzések: Bankszövetség, ügyvédi kamara – a törvény végrehajtásához kapcsolódó szervezetek. Hogy netán az érintettek meghallgattassanak, hogy mi az úristenről szóljon a törvény, hogy mit értünk szuverenitás alatt, az szóba sem kerül. (Teljesen illuzórikus verzió: mi lenne, ha sem az amerikaiak, sem az oroszok nem szólhatnának, pénzezhetnének bele a magyar sajtóba, de a magyar kormány sem fújhatná agyatlan méretűvé a saját udvartartását? Mi lenne, ha erről a sajtószervezetek és a teljes társadalom politikai képviseletét ellátó valamennyi, épp a Parlamentben tartózkodó párt bevonásával lenne egyeztetve? Felvetődhet-e valaha a Fidesz részéről, hogy nem egyedül teremtette és szükséges újrateremtenie a világot? Elnézést, belelovalltam magamat a valós képviseletbe.)

A törvény szelleme, szándéka, születésének folyamata a NER 15. évében automatizmus, business as usual, a kis pihenő meg lófasz és esti fény. Mindent el is árul arról, hogy egy anomália szükségszerű szabályozásáról van szó, vagy arról, hogy nem kell tovább finomkodni azügyben, vajon halványodó demokráciában, vagy csenevész, de igyekvő diktatúrában élünk-e. Amikor a törvényszöveg szándéka szerint egy random hivatalban, jogorvoslati lehetőség nélkül döntheti el egy dodó, hogy pénzügyileg ellehetetlenít-e egy sajtóterméket, vagy aznap pont nem, ott nincsen kérdés: az az utóbbi.

Ez az a törvény, ami nem ment tovább ezen a héten, de senki nem mondja róla, hogy a térképről is lekerül. Akik meg fogják szavazni – mert valamilyen formában meg fogják –, azok között olyanok ugyan akadnak, akik nem akarják névvel beterjeszteni, de egy nincsen, aki hangosan azt mondaná, hogy nem ezért kaparunk itt ezer éve Európa peremén, eszetek hol van, mi ez az iszonyat. Nem megnyugvás ez, csak kitartott feszültség.

És akkor mondjunk egy példát arra, amikor a feszültséget a békés, nyugodt semmi váltja fel.

The post Kérjük, tartsa a vonalat, a belső feszültségek kezelése után a sajtó szétverése folytatódik first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu