Kerner Zsolt: Túlbecsültük Orbán és Vucic rendszerét

My love has got no money
He’s got his strong beliefs
My love has got no power
He’s got his strong beliefs

Sok olyan dolog létezett a kilencvenes években, amelyeknek fájdalmas az elvesztése. Lehetett például sört inni a Moszkva téri metró felett és volt zenéje a rendszerváltásoknak. Arról, hogy ezek a zenék hogy születtek meg, maguktól, vagy valamilyen szolgálati akció volt mögöttük, máig nem tudunk mindent. A Wind of Change című legendás Scorpions-számról, amely a keleti blokk tagállamait végleg meggyőzhette a nyugathoz tartozás élményéről, máig nem tudjuk, valóban a CIA írta-e. Pedig nyomoztak utána rendesen.

A 2026-os évben pont ez az egyik érdekesség. A Széll Kálmán téri hullámpalán még mindig nem lehet sörözni, de újra lett zenéje a rendszerváltásoknak. A magyar választásnak egyből kettő is. Az egyiket a Tisza Párt emelte magasba, amikor a kampány során szinte mindenhol a Tavaszi szél szólt. A moldvai csángók népdala hibátlan választás volt, nekem máig folyamatosan megy a fejemben, annyit hallgattam a csengőhang szintjére lebutított verzióját hírügyeletben, napi három Magyar Péter-beszéd előtt.

A másik ismerős hang Jalja volt, de ez már kevésbé lehetett kitalálva. Ha mégis ki volt találva, óriási zseni lehetett, aki pontosan tudta, hogy fog Hegedűs Zsolt, a mindig kimért egészségügyi szakember táncolni a Batthyányi téren április 12 éjjelén. Azóta is képtelen bárki másra gondolni, ha meghallja ezt a számot. Annyira, hogy Jalját még a Tisza nagy beiktatási bulijára is meghívták.

A szerbeknek is legalább ennyire váratlan slágere volt a rendszerváltáshoz. A fenti idézet ugyanis Gala Rizzatto 1996-os eurodance-slágeréből, a Freedom from Desire-ből származik. A milánói énekesnő száma később az újvidéki Exit fesztivál himnusza, majd a diáktüntetések egyik ikonikus dala is lett. Háttérzenéje Aleksandar Vucic bukásának is, miközben tízezrek kiabálták, hogy „pumpaj!” (nem kell lefordítani). Elég megnézni ezt a videót.