Kelet-Nógrádban 2022-ben még könnyedén nyert a Fidesz, azonban az április 12-ei voksoláson majdnem 13 százalékpontos előnnyel a Tisza Párt jelöltje, Szafkó Zoltán Péter győzött a fideszes Becsó Zsolttal szemben a nógrádi 1-es választókerületben. (A választás után a helyi politikusokkal készített páros interjúnkat itt olvashatják.) Kíváncsiak voltunk rá, hogyan éreznek és gondolkoznak a választópolgárok a térség településein. Korábbi riporthelyszíneink közül

• Mátramindszenten,
• Mátraverebélyen
• és Salgótarjánban

kérdeztük őket.

Amikor a vasárnapi választás reggelén Mátramindszenten jártunk, felbolydult a falu: tiszás önkéntesek és a DE! akcióközösség tagjai is szavazatvásárlást gyanítva voltak jelen a hegység lábánál fekvő településen. Az önkéntesek információi szerint a helyi vegyesboltból osztották a krumplit a „jól szavazóknak”. Érkezésünk után szóváltás is kialakult, bennünket is ért fenyegetés, végül a kiérkező rendőrök igyekeztek csillapítani a kedélyeket. A választás utáni szerdán többen is azt állították a faluban, hogy a gyanú alaptalannak bizonyult, nem történt szavazatvásárlás. Mindenesetre a mátramindszenti szavazókörben négy százalékponttal nyert a Tisza.

„Ha a nyugdíjhoz hozzányúl Magyar Péter, probléma lesz”

Két idős ember ül a posta előtti padon: Csikós József és Kovács József.

– Nem lesz jobb az élet ezután sem – mondja csüggedten Csikós József. – Eddig a Fidesz szedte meg magát, most ők következnek. Lopni fognak. Minden szentnek maga felé áll a keze. Hiába jönnek-mennek a kormányok, ez már csak így van. Én a Fideszre szavaztam, és szerintem itt az nyert; vannak persze tiszások, de csak mutatóba. Ez a falu nagyon öreg, és az idős embereknek jó volt, ami volt. A fiatalok mit csináljanak? Szórakozási lehetőség nincs, csak a foci, minden második héten.

Minden tekintetben elégedettek voltak a Fidesszel?

– Nem – mondja Csikós József, és Kovács József is csóválja a fejét.

– De itt valami nagyon nem stimmel – állítja Kovács József.

Szerintem összekeverték a papírokat. Nem válogatták szét rendesen. Ami felül volt, azt kivették, és jó éjszakát. Ezért volt meg ilyen hamar az eredmény. Csalás volt a választáson, csak úgy történhetett. Vagy a ménkű tudja, hogy van ez.

– Ha itt katonaság lesz, meg háború, akkor nézhetünk – mondja Csikós József. – Elviszi a Tisza a fiatalokat, mert ha az unióra hallgat, nem lesz más lehetősége. Ezt akarja Brüsszel. Tudom, mert kaptunk szórólapokat a Fidesztől, azokon rajta volt.

Nem lehet, hogy a Fidesz nem mondott igazat?

– A politika sosem mond teljesen igazat, de júniusban már többet fogunk tudni. Ha a nyugdíjhoz hozzányúl Magyar Péter, abból probléma lesz. Megkaptuk a 14. havi nyugdíj negyedét, idén kéne kapni a többit, ha engedik. Lehet, hogy visszatartják. De akkor lázadás lesz, megmondom magának. Így is azt gondolom, fog még a Fidesz tüntetni, nem hagyja annyiban Orbán Viktor. Na, de majd elválik, hogy a Tisza mit csinál: ha megkapja az uniós pénzt, akkor bukta van.

Ezt nem értem. Nem jó nekünk, hogy megkapjuk az uniós pénzt?

– Nem látunk abból semmit, figyelje meg. Ugyanúgy elsikkasztják, mint a budapesti polgármester csinálta.

Karácsonyra gondol?

Igen, persze. Tele volt a kassza, mikor átvette, most meg csak adósság van. A Lánchidat sem tudta felújítani, pedig az Magyarország jelképe. Milyen emberek ezek?

A Lánchidat felújították.

Nem az egészet, csak a háromnegyedét. Az utakat meg lezárta. Tudom, járok Pestre, a Honvédba, meg rokonokhoz.

Tele van a város fiatal drogosokkal, a közbiztonság nulla. Láttam a stadionnál, két ember összeverekedett, rendőr sehol. Ez kellett a budapestieknek? A sok drogost nem tudták féken tartani, azok szavaztak a Tiszára. A fiatalok.

Nem tudják felmérni a következményeket, mert nincs ismeretük, tapasztalatuk – véli Csikós József.

Elköszönünk a Józsefektől, és elindulunk a hegy lábához felkanyargó kis utcán.

„És ha elővennék egy Winchestert?”

Idős asszony tesz-vesz a kertben, kíváncsian jön a kerítéshez, amikor megszólítjuk.

– El vagyok keseredve. Az eredményt csak másnap tudtam meg a tévéből. Internetem meg telefonom nincs, nem értek hozzá, nem szeretem. De már mindegy. Lehet, hogy ma lefekszem, és holnap föl sem kelek. Azt hitték a népek, hogy jobb lesz, de nem lesz még úgy se, mint volt. Én nyolcvankilenc éves vagyok, meghalok úgyis nemsokára, de a fiatalokat sajnálom.

Mitől fél a legjobban?

– Magyar Pétertől. Behozza a háborút meg a migránsokat. Itt a faluban nem voltak sohasem migránsok, de a környéken sem. Majd most lesznek.

Igazából mi az, ami a legjobban szeretett a Fideszben?

Kicsit gondolkozik, aztán váratlanul indulatba jön.

– Nem tudom, de miért mondjam meg?

Belőlem ne szedjenek ki semmit. Öreg vagyok ehhez!

Dohogva, maga elé motyogva elvonul, vissza, a ház felé.

Hétköznap délelőtti csend van a falu utcáin, bársonyos tavaszi idő madárfüttyel, csak néha harsan fel egy-egy portán a kakas.

Átkelünk a mindszenti patakon, a kocsma-vegyesbolt komplexumhoz megyünk. Egy férfi a teraszon issza a sörét, nem akar nyilatkozni, mogorván néz ránk. Egy középkorú nő is odajön, és szinte kérlel, hogy álljunk odébb, ha nem akarunk békétlenséget; úgy tudja, rövidesen itt lesz az egyik férfi, aki a balhét csinálta vasárnap. Jó ember az, de ha elborul, kiszámíthatatlan.

Magas, őszes úriember bámul minket. Köröket rajzol a levegőbe, úgy értelmezem, hogy nekünk akar jelezni. Közelebb megyünk.

– Maguk tiszások?

Nem, újságírók vagyunk.

– Na, hát figyeljenek ide. Nekem az újság a Népszava, a Szabad Föld meg a Magyar Nemzet. Ne vágjon közbe, hallgasson meg. Nem érdekel, honnan jöttek. Ez itt egy békés falu, de nem szabad bolygatni a lakosságot. És van itt egy szabály, hogy engedély nélkül senki nem fényképezhet, videózhat. De maguk csak járkálnak körbe, mint pulikutya a nyáj körül. Nem kéne feldúlni az embereket.

A kollégámra, Jenniferre mutat:

Ugye nem örülnének, ha előhúznék egy fegyvert, egy Winchestert, és odanyomnám a fejéhez?

Otthagyjuk, megyünk a kocsihoz, és pár száz métert arrébb gurulunk. Hosszan néz utánunk.

A falu szélső utcájában egy kék munkaruhás férfi tüzelőnek felvágott faágakat visz a kerékpárján.

– Hát, nézze, elkeseredve nem vagyok, de azt nem gondoltam, hogy Orbán Viktort ennyire meg tudja verni az a bunkó. A sok drogos pesti fiatal szavazott rá. Ez a Magyar nem komoly ember, nem való miniszterelnöknek. Kábítós meg részeges, láttam róla a videót, ott bujkált a gyereklányok között. Persze lehet, hogy majd megjavul később, de nem hiszem.

Miért szerette Orbán Viktort?

– Mert mindenkit támogatott. Nem ezt érdemelte. Én már nyugdíjas vagyok, bányában dolgoztam. Majdnem húsz évig a föld alatt. A Kádár-rendszerben születtem, akkor még a munkásembernek megvolt a tisztessége. Sokkal jobb világ volt. Kádár tudta, mi a munka becsülete. Olcsóbb volt minden, magasabbak voltak a fizetések.

Nagyon jó ember volt Kádár János. Azóta se volt olyan jó miniszterelnökünk, kivéve Orbán Viktort. Horn Gyula nem volt jó, a Gyurcsány meg dilis volt egy csöppet, megmondom őszintén. Jobb vezetője az országnak nem lesz Orbánnál se, meg Kádárnál se.

Na de mindegy, az a lényeg, hogy az ember ne hagyja el magát. Én is tartom magam, nem félek a munkától most se. Meg jó idő is van, jó levegő, itt van a tavasz, ez a lényeg.

„Már a tévét sem lehet érteni”

Mátraverebély három szavazóköre közül kettőben vasárnap nyert a Fidesz; az egyikben igen magasan, kétszer annyi voksot szerezve, mint a Tisza. A települést a Salgótarjánba tartó 21-es út vágja ketté, így keletkezett

• a lényegesen rendezettebb bal oldal, ahol a polgármesteri hivatal is található,
• valamint a főleg romák lakta jobb oldal, egy drog és nyomor uralta szegregátum, ahol nemrégiben riportot is készítettünk. Itt sok a romos épület, gyakorlatilag a hatóságok szeme előtt szedik szét az éppen nem lakott családi házakat egyesek. Ez az a terület, amelynek lakói a Fidesz által megnyert szavazókörben voksoltak.

Először a nehezebb sorsú településrészen nézünk szét. Van élet a széles utcán, főleg a játszótér környékén. Hamar szétfuthatott a hír, hogy itt vagyunk, mert egy árnyékos szemű, vékony fiatalasszony azzal jön oda, hogy mi vagyunk-e az újságírók; ha igen, segítsünk, mert ma még nem evett. Amikor közöljük, hogy nem adhatunk pénzt, fejét rázva odébbáll.

Az egyik ház előtt, a vegyesbolt közelében két nő és egy férfi álldogál. Hamar kiderül, csalódottak a választási eredmény miatt, s az elmúlt napokban Orbán Viktor tragikus sorsú, népéért küzdő hőssé nemesült a szemükben.

– Nagyon jó ember volt, segítette a szegényeket, mindent megtett – mondják az asszonyok, egymás szavába vágva. – A cigányokkal is rendes volt, nem mondhatunk egy rossz szót sem.

– A gyerekekkel is – teszi hozzá a férfi. – Mindent megadott. Meg akarta adni az időseknek a 14. havi nyugdíjat is, de a Magyar Péter most elveszi.

A férfi köp egyet oldalra.

Miből gondolja, hogy elveszi?

– Mondta.

Mikor, hol?

– Hát már nem tudom, melyik csatornán, én is csak hallottam.

– Nem, azt nem mondta – szögezi le az egyik asszony. – Mert akkor nem szavazták volna meg.

– Nem lehet előre tudni, hogy mi lesz – mondja a másik asszony. – De az biztos, hogy itt a faluban mindenki azt mondta, aki nézte a tévét, hogy Orbán Viktor lesz a nyerő. És ami történt, azt nem ígérte előre senki.

Meg vagyunk ijedve, összevissza beszélnek az emberek, és már a tévét se lehet érteni. De lehet, hogy végül ő is jó lesz nekünk, a Magyar Péter. Már olyat is hallottam, hogy jobb lesz. Nem lehet eligazodni. Csak az a biztos, hogy most nagy szegénységben élünk.

És Orbán Viktor nem tudott volna abban segíteni, hogy ne legyen ilyen nagy a nélkülözés?

– Lehet, hogy tudott volna. Mert itt csak messzire lehet járni dolgozni, helyben a közmunka van, abból nehéz megélni. A nyugdíj kevés. És erre jön az, hogy itt mindegyik háznál megy a drog, most már fényes nappal is. Ez nagyon nagy baj a családoknak.

– És ha jön a háború, akkor mi lesz? – kérdezi a férfi. – Orbán nem engedte volna.

Az egyik asszony odébb sétál, mint aki elunta az interjút.

– Abban reménykedem, hogy a Magyar Péter sem akarja – mondja a másik asszony. – Lehet, hogy segíteni fog mindenkinek, a szegényeket megtámogatja, akinek kevés a nyugdíja, annak megemeli. Még ez is lehet.

– Majd májusban kiderül, akkor kezdi a kormányzást – mondja a férfi. – De itt helyben a polgármesternek kellene segítenie, a családoknak adni valamit. Nem csinál semmit. Mondjuk az is fideszes. Zavaros ez az egész – vakarja a fejét.

– Megmondom magának, mi a helyzet – mondja az asszony. – Nem marad nekünk más, mint hogy várjunk, hátha valaki jóindulatú lesz, és segít rajtunk. Mi szegény emberek vagyunk, senki se figyel ránk, kenyérből sem eszünk eleget. Nem érdekel a mi véleményünk senkit. Ha háború lesz, azon se tudunk változtatni. Fönt Pesten a politikusok eldöntik a sorsunkat, ahhoz kell alkalmazkodni.

– Sajnos – teszi hozzá bólogatva a férfi.

– Úgyhogy én nem haragszom, hadd legyen most a Tisza, ha ennyire akarták az emberek.

Csak arra kérem Magyar Pétert, ha már így alakult, segítsen meg, és ne vigye a frontra a gyerekeimet, meg az unokáimat, a Jóisten áldja meg.

„Az egész világnak vége lesz, csak idő kérdése”

Egy csoport fiatal jön szembe a játszótér mögötti háznál, ahol régi fotel áll a homlokzat előtt. Megkérdezzük, mi a véleményük a választási eredményről, de azt mondják, nem politizálnak.

Percekre bújik elő a nap, a szegregátum mögött kékeszölden hullámzik a Mátra. Kupacokban áll a szemét, sovány kutyák szaladgálnak az úton. Egy Mercedes halad el mellettünk, zene dübög benne, a bent ülő férfiak alaposan megnéznek maguknak.

Megállunk egy takarosabb portánál, ahol nyírt a gyep. Vékony, világos bőrű asszony áll odakint papucsban. Szívesen szóba elegyedik, pedig igen rossz a kedve.

– Nyolcanhárom éves vagyok, de nem a politika miatt szomorkodom, van nekem saját bajom is – mondja. – Én a Fideszre szavaztam, mert ezeket az újakat nem ismerem. Lehet, hogy jók lesznek, de nem szimpatikusak egyelőre.

Hallgatom a külpolitikát, és azt mondom, a háború igenis lehetséges, és azt hiszem, közel is van. Túlélés itt már nem lesz, az egész világnak vége van. Csak idő kérdése.

Lesz olyan, aki megnyomja azt a bizonyos gombot. Meg vannak bolondulva az emberek, mindenki. Ölik egymást szerte a világban, egyik a másikát. Nem tudom, le vagyunk-e szórva valamivel, de az eszünk már nem ott van, ahol kéne. És mit remélünk, ha ilyen a fiatalság? Szétszedik a házakat, szívják a drogot, nem törődnek semmivel.

Egy férfi jön szemben, két bottal, lendületesen halad előre. Az övére akasztott zacskó tömve van cigarettacsikkel. Bemutatkozunk, átnyújt egy névjegykártyát: „Fenyősi Zoltán csikkvadász”, ez áll rajta.

– Hogy meglepődtem-e vasárnap este? Csak a bukás mértéke ért váratlanul. A választás napján el is jöttem Szentkútra, a kegyhelyhez, mert nem akartam megvárni a végeredményt. Láttam a fiatalok vonulását, az életörömöt. A gyerekeim igen, de én nem tudok örülni. Két dolgot szerettem volna egész életemben a hatalomtól, hogy kicsit tisztességesebb és kicsit keresztényibb legyen. Most egy világgazdasági, politikai válság közepette ilyen választási alternatívát kaptam, hogy Moszkva vagy az EU csatlósa legyen az ország. Hát ebből nem kérek. De amúgy is azt gondolom, már az utolsó generáció jön, az, amelyik lekapcsolja a lámpát. Néztem ezt a borzalmat a Hősök terén, a költészet napján, és nem akarok senkit megbántani, de ahogy a Puzsér-féle drogos csőcselék őrjöng a Hősök terén – hát ebből én tisztelettel nem kérek. Negyedik napja vagyok egyedül a szálláson, az erdőben, most átjöttem ide gyalog.

És szedi a csikket.

– Szedem. Egykor a KDNP tagja voltam, de kiléptem;

azt vártam tőlük, hogy keresztényi alázattal próbálják fékezni a fideszes korrupciót. Nem tették. Mikor a tisztesség mezsgyéje ennyire beszűkül, nincs mit tenni.

Gondolkodom, hogy mi az én feladatom, szedem továbbra a csikket, mert egyetlen kormány se vállalta, hogy megvédi a környezetet. Ha itt végigmegy, igen sok csikket talál. Az úton körülbelül negyven darab volt, még a templom előtt is, sajnos. De visszatérve a Tiszára: egyértelmű, hogy a nemzetközi tőke, a Világbank, az IMF visszajön.

Még nagyon az elején vagyunk, nem gondolja?

– Én tudom, kik vannak a háttérben, profi módon dolgoznak. De szembesülni fognak azzal, hogy a sok ígéret töredékére sincs pénz, és akkor jönnek a megvonások, a megszorítások, adóemelések, végül jön a Világbank, és ez az egész iszonyatos fogyasztási kultúra tönkreteszi a bolygót. Ismeri Jem Bendell Deep Adaptation elméletét?

Igen. Nem lehet már megmenteni a világot, fel kell készülni a közeli összeomlásra. Nem egy optimista világkép.

– A pesszimisták a jól tájékozott optimisták. Tegye meg mindenki, amit tud. A buborék, amelyben élünk, ki fog pukkadni, a tartalma ránk ömlik. Európában mindenhol fegyverkeznek. És ez ellen nem elég egy ilyen Magyar Péter. Én nem hiszek abban, hogy aki piarista volt, akit az Úr felkent, annak ilyen magánélete lehet, és drogozik, és ilyen pökhendi stílusban mondja a tutit. Persze az egész nem Magyar Péterről szól: a mögötte lévőkről szól, a BlackRockról, a világelitről.

És miért bukott meg az Orbán-kormány?

– Az törvényszerű volt. A közpénzek lenyúlása iparszerűen ment. Aljas bagázs. Ezt kellett volna a KDNP-nek fékezni.

S egyébként tudja, kit kellett volna megtenni miniszterelnöknek a két acsarkodó tábor felett? Schiffer Andrást.

Elköszönünk, a csikkvadász továbbhalad egyenletes útján.

A templomnál megfordulunk, lassan végighaladunk Mátraveberebély baloldalán. Három suhanc egy kupacban a ház elé helyezett fotelben, nevetgélnek, integetnek utánunk. Átmegyünk a rendezettebb oldalra. Az egyik kertből szürke füsttömeg gomolyog ráérősen, beteríti az utat. A kisboltnál próbálunk szóba elegyedni az emberekkel, bizalmatlanul méregetnek, csak kurta, elzárkózó mondatokat kapunk. „Hagyjuk inkább.” „Nem értek a politikához.” „Nem nyilatkozom.”

A hídnál egy csapat kiskamasz jön szembe. Az egyik odaszalad hozzánk azzal, megkérdi:

– Fidesz vagy Tisza?

Szerinted?

– Tisza! Tisza! Árad a Tisza! – skandálják, majd bugyborékolva nevetnek. Ahogy eltávolodunk tőlük, egyikük még utánunk kiált: „Hajrá, Fidesz!” „Anyádat, kussolsz, gyökér!” – szól rá a másik. Visszanézek. Lökdösődnek, hülyéskednek, jó a kedvük.

A polgármesteri hivatal átellenében az egyik udvarban jókora Tisza-molinó van kifeszítve két fenyőfa közé. Épp kint van a gazda a kertben, megszólítjuk.

Gulyás Csabának hívják, aktivista, a mátraverebélyi Tisza Sziget alapítója. Budapestről költözött ide. Most tizenöten vannak a Tisza Szigetben, mind verebélyiek. Szerveztek lakossági fórumot is, ahová 35-40 ember jött el; Gulyás szerint ez nem rossz arány a település adottságait tekintve.

Kérdezzük, volt-e tudomása szavazatvásárlási kísérletekről a településen.

– Kint voltunk majdnem végig, nem láttunk gyanús jeleket, de a végén minket vádoltak meg azzal, hogy csomagot osztunk, pedig csak ültünk két kis mobilszéken. Vicces volt. Ahogy a kampányban emberekkel beszélgettem, azt vettem észre, sokan elégedetlenek a sorsukkal, viszont elégedettek a Fidesszel. Úgy vélik, a problémáikért nem az országos, hanem a helyi vezetők a felelősek, például a polgármester, és a sorsuk alakulását nem kötik össze a kormánnyal.

A lakosság nagy része felmenti a Fideszt annak a felelőssége alól, hogy itt falun milyen az élet. Szerintem kitartó munka kell ahhoz, hogy megértsék ezt az összefüggést.

Egyébként úgy látom, a kampányban az egyik fordulópont a Tiszta Hangnak, a Tisza ingyenes kampánylapjának megjelenése volt. Leosztottuk, hogy ki hova megy, elindultunk, beszélgettünk, akivel lehetett, vittünk szórólapot. Egyszer megpróbáltunk a túloldalon, a szegregátumban is szórólapozni, de megmondom őszintén, többet nem mentünk. Odaadtuk a szórólapot, és máris az volt a kérdés, hogy mit kell aláírni, mert azt hitték, csomagot is adunk. Olyan állapotban vannak emberek napközben, hogy alig lehet velük szót érteni, nekünk legalábbis nem sikerült. De összességében Verebélyben is rengeteg a nyitott, normálisan gondolkozó ember, és élmény volt beszélgetni fiatallal, időssel, romával, nem romával. S nekem beköltözőként feltűnt: alapból furcsállják az emberek, hogy valaki leáll velük beszélgetni. Egyáltalán nincsenek hozzászokva, hogy valaki érdeklődik a sorsuk felől, kíváncsi a véleményükre.

„Az ukránok elfoglalnák a parlamentet”

Salgótarján a következő állomásunk, itt többször is jártunk a kampány idején, és sok fideszes és tiszás szavazóval beszéltünk. A volt kormánypárt általunk megszólított szimpatizánsai kifejezetten féltek a Tisza, illetve Magyar Péter eljövetelétől a Kádár-rendszerben Kis Moszkvának is nevezett megyeszékhelyen.

Minden felhő eltakarodott az égről, a városközpontban dolgukra siető emberek hunyorognak az erős napsütésben. Kampányplakátokat szed le egy férfi létrán állva a villanypóznáról.

A városháza előtti téren nincs szerencsénk, senki nem akar nyilatkozni, de a lakberendezési áruháznál egy asszonyt sikerül megszólítanunk.

– Nézze, őszinte leszek, nagyon elkeseredtem, azóta sem térek magamhoz. Egy ilyen rendes, tapasztalt, jó embert, mint Orbán Viktor, lecserélni egy újoncra, ráadásul olyanra, akiről annyi rossz dolog kiderült… Figyelemmel kísértem az egész napot, végig az ment a tévében, hogy nem lesz semmi baj, nyerni fogunk. Este már csak úgy tettem-vettem otthon, szép nyugodtan, hiszen éjfél felé szoktak jönni az első eredmények.

De aztán fél tízkor megszólalt Orbán Viktor, és elmondta, hogy vége. Akkor nagyon sírtam.

Megigazítja a haját, a szeme könnyes, kissé remeg a keze.

– Azóta elment a kedvem mindentől, még a világtól is. Teljesen össze vagyok zavarodva, tele szorongással. Én nem vettem észre, hogy ennyire rossz lett volna az ő kormányzása. Mondják, hogy csalt, meg hazudott… Nem tudom elképzelni. Magyar Péter viszont nagy barátságban van Zelenszkijjel. Ma reggel az M1-en letámadta a riportert, nem engedte kérdezni, szegény kis nő alig várta, hogy legyen vége. És képes volt azt hazudni, hogy Zelenszkijjel soha nem beszélt, pedig már rég kiderítette a sajtó, hogy közös háborús terveik vannak. Nekem 2024-ben infarktusom volt, most rehabos munkám van, de attól félek, ezt is elveszik. Képes megszüntetni a négy órás munkámat, és azt a kicsi pénzt is elvenni, amit kapok…

Itt, Tarjánban is nagyot nyert a Tisza. Ennek mi lehet a magyarázata?

Csak azt tudom elképzelni, hogy Magyar Péter lefizette az embereket. Még délután öt óra felé is magasan vezetett a Fidesz. Aztán pár óra múlva meg… Nem, itt valami nem stimmel. Valami volt a háttérben. Én az ukránokat sejtem.

Most hallottam, hogy egy ukrán miniszterrel egyeztettek, aki azt mondta, máris elfoglalnák a magyar parlamentet. És azt mondta az ukrán miniszter, hogy két óra alatt, ha akarja, megsemmisíti a magyar hadsereget.

De miért bántanának minket az ukránok?

– Én nem tudom, nem értek hozzá, de mondja meg nekem, milyen ember az, aki még hivatalban sincs miniszterelnökként, de máris azt akarja, hogy mondjon le mindenki, aki nem tetszik neki? Ez milyen dolog? Hát nem képes kivárni a sorát? Orbán Viktornak kellett volna maradni, hogy menjen az életünk szépen tovább, a megszokott kerékvágásban. Békében, biztonságban.

Átsétálunk a vasútállomásra a csikkekkel teleszórt, fullasztóan húgyszagú aluljárón, a száradó tócsák alig akarják ereszteni a cipőtalpat.

Szemüveges, vörös hajú asszony ül az egyik padon, szorosan mellette egy fiatal lány. Beszédbe elegyedünk, az asszony azt mondja, Mátraverebélyben lakik.

– A Fidesz mellett maradok, történjen akármi is – közli elszántan. – Nem tudtam elmenni szavazni, mert beteg vagyok, epilepsziás. De ez a vasárnap este nagyon rosszul esett.

Nem számított a vereségre egyáltalán?

– Nem, mert azt mondták, hogy nincs semmi baj, mi fogunk nyerni. Hidegzuhany volt. Egyetlen reményünk maradt, hogy Orbán Viktor valahogy visszajön. Nem fogadom el ezt az eredményt, nem tudom elfogadni. Jöjjön vissza Orbán Viktor, nagyon gyorsan, és vezessen minket, mint eddig! Magyar Péter ígérget fűt-fát, és az mind hazugság, de Orbán a cselekedeteivel bizonyított.

Szóval az az egy reményünk maradt, hogy a Tisza nem tud kormányt alakítani, mert valami közbejön.

Átmegyünk a buszpályaudvarhoz. Egy asszony ül magában a padon, mosolyog, az arcát fürdeti a napsütésben.

Mit szól a választások eredményéhez?

– Nagyon örülök neki.

Sokan el vannak keseredve.

– Mert úgy érzik, sokat kaptak a Fidesztől, és ahhoz ragaszkodnak. Biztosan idősek már, akik panaszkodnak, és amit megszoktak, azt nehéz elengedniük. Meg aztán lehet ám, hogy egyeseknek tényleg jó volt a Fidesz, de a többségnek nem. A szegények maradtak szegények.

A vasárnap este, hát az gyönyörű volt! Az unokámnál voltunk, pezsgőt bontottak a gyerekek, ujjongtak, táncoltak, ölelgették egymást, meg engem is.

Nagyon unalmas volt a Fidesz már. A családi pótlékot sem voltak képesek megemelni.

Abban reménykedik, hogy megerősödik az ország?

– Már most is erősödött. A forint is erősödött. Szépen, lépésről lépésre rendbe hoz mindent az új kormány. Nézze, mi már kifelé megyünk, a gyerekekről szól a világ, meg a fiatalokról. Ők a legfontosabbak. Hát hogyne örülnék én is? Ami jó az unokáknak, az jó a mamának is, igaz-e?

The post „Két jó vezetője volt Magyarországnak: Kádár János és Orbán Viktor” – választási sokkból éledő kelet-nógrádiakkal beszéltünk first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu