Egyszer el szeretnék látogatni egy szabad, független Magyarországra. (…) Végigjárni a múzeumokat, csatangolni a Dunaparton — és fényképezni a gyönyörű pesti hidakat
– emlékezett vissza Jean-Pierre Pedrazzini szavaira a New Yorki Magyar Élet című lapban megjelent cikkében Gabler Antal, aki 1956 nyarán, a párizsi Café de la Gare-ban találkozott a fotográfussal.
Pedrazzini francia-svájci származású fotóriporter a Paris Match tudósítójaként adott hírt képein keresztül a világ eseményeiről. Ott volt az első élő televíziós közvetítésben sugározott eseményen, II. Erzsébet királynő koronázásán, Fárúk egyiptomi király lemondásakor, kamerájával megörökítette Édith Piafot, Sophia Lorent és Robert Oppenheimert is. A fotóriportert– ahogy Sergio Perucchi is írta a Népszabadságban – mindenki csak Pedraként ismerte, és valószínűleg meg sem fordult volna, ha valaki Pedrazzininek szólítja.
Pedra 1956-ban váratlanul engedélyt kapott, hogy bejárja a nyugati újságírók elől addig elzárt szovjet területeket. Dominique Lapierre újságíróval és feleségeikkel, valamint a szovjet hatóságok által melléjük rendelt kísérővel három hónapot töltöttek a Szovjetunió területén. Útjukból visszatérve értesült a magyarországi eseményekről, október 28-án már a sortűzben elhunytak temetésén vett részt Mosonmagyaróváron.
Október 29-én érkezett Budapestre. Ott volt, mikor a dühödt nép kiszaggatta a Rákosi-címert a zászlókból, és követte az utcákon végigszántó lánctalpakat. Miután értesülései szerint október 30-án a Köztársaság téren zavargásokra lehetett számítani, a helyszínre sietett, és hamar az események sűrűjében találta magát. A részletekről eltérő elbeszélések maradtak fenn – egy gyereket akart kimenteni a lövések közepette, hirtelen nyitottak rájuk tüzet, kollégája mentette ki a tűzvészből –, ami viszont biztos: 14 lövést kapott a téren kialakult lövöldözés során.
Pedrazzinit a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították, ahol többször megműtötték. A francia állam közbenjárásával a Paris Match tudósítóját az utolsók között menekítették ki Magyarországról, és Bécsen keresztül Párizsba szállították. Feleségének, Annie-nek az Une passion foudroyée című kötetben megjelent jegyzetei alapján lehet tudni, hogy J.P. – ahogy hivatkozik rá – egészen pontosan november 1-jén hajnali 3 óra 30 perckor repülővel érkezett Franciaországba rendkívül súlyos állapotban, és a Maillot klinikára vitték. Szűkszavú jegyzetei november 7-én, férje halálát gyászoló soraival zárulnak.
Pedrazzini életét adta szenvedélyéért, hivatásáért, hátrahagyva fotóit, melyeken hírül vitte ’56 történéseit. Képein keresztül a nyugati országok is szembesülhettek a meggyötört Magyarországgal, ahol a kórházak telítettsége miatt a sebesülteket már pincékben kell ellátni, a halottakat nincs idő eltemetni, és kortól függetlenül mindenki fegyvert ragad a szebb jövő reményében.
2026-ból nézve pedig a szabad országért küzdő elődeinkről készült felvételei vizuális kordokumentumként szolgálnak olyan generációknak is, akiknek már alig akad kapocs a forradalmat megélt nemzedékekkel. A mindössze 29 évesen elhunyt fotográfus képeit a Paris Match ügynöksége, a SCOOP őrzi, gyűjteményükben pedig még számos tankot megmászó forradalmár, ablak mögül célzó csapat vagy harcra kész, puskát tartó ifjúval találkozhatunk. Mindez egy olyan elszánt fotóstól, aki alig két napot töltött a tomboló magyar forradalom Budapestjén.
A Paris Match 1956. november 17-ei számában címlapon hozta le Pedrazzini egy fiatal forradalmárról készített fotóját, majd a lap további soraiban elbúcsúzott fotóriporterétől. 1990-ben emléktáblát helyeztek el azon a helyen, ahol a lövések érték őt – a II. János Pál pápa tér, azaz az egykori Köztársaság tér 25. számú házára. Később a forradalom 50. évfordulója alkalmából Franciaország és Svájc magyarországi nagykövetségei, illetve a Paris Match magazin állíttattak mellszobrot róla. Nevét a Francia Intézet első emeleti kiállítóterme is őrzi.
The post Két nappal érkezése után halálos sérülést szenvedett – egy francia fotóriporter ritkán látott képei first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
