Kétszáz éve, 1825. május 7-én halt meg Antonio Salieri olasz zeneszerző, Mozart vetélytársa, és a megalapozatlan legenda szerint gyilkosa, akinek a zenéje elsőként csendült fel a milanói Scala falai között – írja a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma.
Salieri gazdag legnagói kereskedőcsaládban született 1750. augusztus 18-án. Első zeneleckéit testvérétől, majd a helyi katedrális orgonistájától vette, a zeneszerzés felé azonban szüleinek elvesztése után fordult. Ekkor egy jómódú velencei család vette pártfogásába, amely előbb Velencében, majd tizenöt éves korától Bécsben taníttatta. Ott egyik tanára, Florian Leopold Gassmann, II. József udvari zeneszerzője ismertette meg vele a Burg falai közti világot, majd mutatta be a többek között az opera műfaját megújító német zeneszerzőnek, Christoph Willibald Glucknak.
A fiatal férfi első sikerét húszévesen írt Le donne letterate című vígoperájával aratta, amelynek szövegkönyvét Molière Tudós nők című komédiája nyomán a híres csellista és zeneszerző Boccherini bátyja jegyezte. Négy évvel később Salierit a bécsi olasz operaház karmesterének és udvari zeneszerzőnek nevezték ki – ezt a jól jövedelmező címet Mozart sohasem kapta meg.
II. József 1777-ben aztán megszüntette az olasz operaelőadásokat, így Salieri Itáliába költözött: ennek köszönhető, hogy 1778. augusztus 3-án az ő Europa riconosciuta című darabjával nyitotta meg kapuit a híres milánói Scala.
A zeneszerző a klasszikus olasz opera hagyományát követő stílusa egyre inkább Gluck hatása alá került. Párizsban rövidesen aztán kettejük neve alatt, hatalmas sikerrel mutatták be a szinte teljes egészében Salieri által írt Danaidák című tragikus operát. Gluck nevére itt azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy a bizalmatlan francia közönség nem fogadná be az ismeretlen szerzőt.
A darab sikeres lett, Salieri további tragikus operái (Les Horaces, Tarare) azonban nem váltottak ki nagy visszhangot, így az immár harmincas évei végén járó férfi 1788-ban visszatért Bécsbe, ahol operáival Mozart sikeres vetélytársa lett, sőt több operája librettóját a Mozarttal is együtt dolgozó Lorenzo Da Ponte jegyezte.
1790-ben, II. József halálával aztán Salieri elveszítette legnagyobb pártfogóját, rövidesen pedig a népszerűsége is hanyatlani kezdett. A következő évben végül az udvari énekkar vezetőjének nevezték ki, élete utolsó három évtizedében pedig inkább már pedagógusként jegyezték. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem írt volna új darabokat: ezek közül az utolsó 1804-ben született, a közönség azonban közönnyel fogadta.
Salieri élete végéig vezényelt, sőt 1813-ban a bécsi zenei konzervatórium egyik alapítója, majd igazgatója volt. Tanítványai közt legendák egész sorát találhatjuk, hiszen Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Carl Czerny, sőt Mozart Franz Xaver nevű gyermeke is az ő vezetésével kezdte el a zenei pályáját.
A művész végül 1824-ben vonult nyugalomba, a következő évben, május 7-én pedig Bécsben elhunyt. Hamvai a város központi temetőjében nyugszanak.
Salieri harminckilenc operája közül a legnépszerűbb a Palmira, a Perzsia királynője és a Falstaff, de kamara- és egyházi zenét, oratóriumokat és kantátákat is komponált. 1804-ben íródott Requiemjét saját temetésén játszották először.
Életművét a zenekritikusok szerint az eredetiség hiánya jellemzi, így jelentősége messze elmarad kor- és vetélytársáétól, Mozartétól. Kezdeti rivalizálásuknak személyes okai is voltak, de az leginkább a német és az olasz zenei iskola ellentéteiből fakadt. A két ünnepelt férfi kölcsönösen féltékeny volt egymásra: Mozart zokon vette, hogy Salieri több jól fizető pozíciót is elhalászott előle, a családi levelezésből azonban egyértelművé válik, hogy főként Mozart apja tekintett fenyegetésként Salierire. Viszonyuk később szinte barátivá vált, sőt 1785-ben közösen komponáltak kantátát Lorenzo Da Ponte szövegére: ez a Per la ricuperata salute di Ofelia, amelynek kottája 2016-ban került elő Prágában. A pletykákon ez persze nem segített, így széles körben elterjedt, hogy Salieri szabotálja Mozart karrierjét, később pedig azt is suttogták, hogy ő maga mérgezte meg vetélytársát.
Salieri szülővárosában, Legnagóban az ő nevét viseli a színház, ahol halála idei bicentenáriuma alkalmából több eseményt is szerveznek.
A művész zenéje többek között Az utolsó erőd (2001) és a Vasember (2008) című filmben is feltűnik, de számos helyen találkozhatunk a szerzeményei kisebb-nagyobb részleteivel.
The post Kétszáz éve halt meg Antonio Salieri, aki a legenda szerint megölte Mozartot first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
