Északról, valószínűleg Franciaországból érkezett a Nápolyi Királyságba, Capestrano faluba Kapisztrán János édesapja. Maga is nemes lévén feleségül vett egy helyi előkelő nőt, frigyükből 1386-ban született János. Szülei világi pályára szánták, az apa korai halála után édesanyja folytatta nevelését, majd a perugiai egyetemen végzett jogot. Ezt követően pályája gyorsan ívelt felfelé a király, Nápolyi László szolgálatában, a bíróság elnöke, majd Perugia kormányzója lett belőle 1412-ben.
A jóeszű, kiváló szónoki képességgel megáldott ifjú eljegyzett egy grófi családból származó lányt, szakmai sikerekben gazdag, nyugodt élet várta, csakhogy 1415-ben perpatvar tört ki Perugia és a szomszédos Rimini között. Kapisztrán fogságba esett, legendája szerint igencsak sanyarú körülményeket volt kénytelen elszenvedni. Itt hallotta meg Isten hívását.
„Elaludtam, és álmomban nagy zajt hallottam, amely felébresztett. […] Felemeltem a fejemet, hogy Istennek hálát adjak, s akkor magam fölött láttam egy ferences testvért, akinek a lábai át voltak fúrva. Amikor felemeltem a karomat, hogy megragadjam, hirtelen eltűnt. Mikor lehajtottam a fejemet, kopasznak találtam, miként most is látod. Akkor rájöttem, hogy az eltűnt testvér nem volt más, mint a mi atyánk, Szent Ferenc. Megértettem Isten akaratát, hogy hagyjam el a világot, és Neki szolgáljak” – írta életének fordulópontjáról.
Gyógyító és inkvizítor
Szabadulása után, 1416 végén felbontotta jegyességét, szétosztotta minden világi vagyonát, és csatlakozott a ferencesek obszerváns irányzatához. Kapisztrán János tehetségét felismerve IV. Jenő pápa rá bízta az obszerváns szabályzat megírását, később az inkvizíció munkájába is bekapcsolódott, az egyházfő küldötteként Franciaországban, Flandriában és a Német-római Császárság területén hirdette az igét.
Szónoklatai állítólag tízezres tömegeket vonzottak, és 12 szerzetes kísérte, akik szavait a helyi nyelven adták át a hallgatóságnak.
Gyógyítással, ördögűzéssel is foglalkozott, feltűnése számos csodával járt együtt, V. Miklós pápa azt mondta, ha János az ő életében hal meg, rögvest felveszi a szentek sorába. Inkvizítorként is sikeresnek bizonyult, hírnévre tett szert, akit Kapisztrán vádolt a bíróság előtt, azt jó eséllyel végül bűnösnek is találták.
Tevékenységének köszönhetően az egyházfő 1451-ben a husziták ellen küldte, német, cseh, lengyel és magyar területen hirdette az eretnek tanok elleni nézeteit, hazánkban gyakori támadásokat intézett az ortodox románok és szerbek ellen is. Rá is rendkívül komoly hatást gyakorolt, hogy 1453-ban Konstantinápoly az Oszmán Birodalom kezére került: részt vett a frankfurti birodalmi gyűlésen, ahol a fő téma egy török elleni keresztes hadjárat megszervezése volt.
A kereszt nevében
Ezért kereste fel egyre többször a Magyar Királyságot, ahol prédikációi ugyancsak mély hatást gyakoroltak, miközben a török mellett továbbra is keményen ostorozta az olyan „eretnekeket”, mint a husziták vagy ortodoxok. Magatartása 1456-ban vett gyökeres fordulatot, miután III. Callixtus pápa kiadta bulláját az oszmánok elleni keresztes hadjárat indításáról.
Kapisztrán ettől kezdve mindent a célnak rendelt alá, immár a szakadárokat is a kereszt alá szólította a „pogány” ellen.
Minden energiáját a toborzásra fordította, nagyjából 10-15 ezer főre becsült keresztes seregének zömét magyarok és szerbek alkották, de érkeztek csoportok Európa számos részéből. Magas létszám, ám a parasztok, polgárok és egyéb „civilek” alkotta had valójában semmit nem ért az oszmán hadi gépezet ellen.
A lelkesedés azonban mindent felülírt. Amikor kiderült, hogy a török célja Nándorfehérvár, Kapisztrán is oda vezette embereit, de nem tudjuk, mikor jelent meg az ostromlott város alatt, a Száva bal partján. Ami pedig ez után történt még homályosabb, három verziót érdemes kiemelni.
Óriási lelkesedéssel
Az egyik szerint amikor a török végső rohamra indult, Kapisztrán János egyfajta vallási hévtől vezérelve huszadmagával csónakba ült, és fanatikus támadást indított az oszmán tábor ellen. Lelkesedése átragadt a népfelkelőkre, átkeltek a folyón és általános roham bontakozott ki, amelyet látván Hunyadiék is kitörtek a várból, és közös erővel szétverték az ellenséget.
A másik abban különbözik, hogy a szerzetes gyújtó hangú lelkesítő beszéde hatására egyes keresztesek a maguk feje után indultak támadásra, Kapisztrán próbálta őket visszatartani. A lelkesedés azonban egyre nagyobb lángokat vetett, végül „Ki a kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni!” felkiáltással maga János is fegyvert fogott, és belevetette magát a harcba. Azoknak, akik vissza akarták tartani, ezt mondta:
Aki fél, meneküljön, én negyven évig szomjaztam, vártam és kerestem ezt az alkalmat!
A harmadik, és egyben legvalószínűbb verzió szerint a Száva bal partján várakozó kereszteseket Hunyadi János minél tovább próbálta távol tartani az események sűrűjétől. Mint említettük, képzetlen „civilekről” volt szó, akik végül a megfelelő pillanatban léptek akcióba, általánosságban azonban inkább csak hátráltatták a valódi katonai műveleteket.
A török nagy rohamát Hunyadi lovasai visszaverték, a várból menekülő janicsárokat észlelve indulhattak támadásra a keresztesek. Ezek után pedig Hunyadinak már értük is harcolnia kellett, kénytelen volt tovább üldözni az ellenséget. Enélkül Kapisztrán harcosaira minden bizonnyal a biztos halál várt volna. A feltehetően a fővezér terveivel ellentétesen alakuló akció viszont végül győzelemmel zárult, a világraszóló nándorfehérvári diadallal 1456. július 22-én.
Kapisztrán Szent János
Hunyadi Jánost nem sokkal később, augusztus 11-én meghalt, az ostrom során kitört járvány vitt el, a magyar hagyomány szerint előtte Kapisztránnak gyónt, és ő adta fel neki az utolsó kenetet. Nem sokkal később, október 24-én a szerzetes is meghalt, a háttérben egy közelebbről nem ismert fertőzés állhatott, ami az ostrom utáni borzasztó higiénés körülmények eredményekén támadta meg.
Újlakon (ma Ilak Horvátországban) temették el, nyughelye azonnal zarándokhellyé vált, a feljegyzések szerint 1526-ig több mint 500 csoda történt a sírjánál. Mohács után a törökök feldúlták, a fáma szerint maradványait kútba vetették, testének egykori nyughelye azonban ma is zarándokhely. VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta szentté, tudatosan akkor, amikor épp a török kiűzése folyt Magyarország területéről összeurópai összefogással. Kapisztrán Szent János máig a tábori lelkészek védőszentje.
Sorozatunk korábbi részei:
- Ki volt valójában Hunyadi János?
- Ezért tűzték lándzsára Ulászló király fejét
- Vlad Dracul a magyar király embere volt
- Már a kortársait is megdöbbentette Karóbahúzó Vlad, azaz Drakula kegyetlensége
- Ki volt valójában Brankovics Mara?
- Cillei Ulrikot megölték, Újlaki Miklós királyként halt meg
The post Ki volt valójában a Hunyadi mellett harcoló Kapisztrán János? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu