Árpád-házi László herceg 1040 körül született Lengyelországban, vélhetően a krakkói királyi udvarban. Apja, I. Béla néven későbbi magyar király, itt élt száműzetésben. Béla tevékenyen részt vett II. Mieszko lengyel király háborújában testvére és az őt támogató német és kijevi csapatok ellen. A krónikák szerint ekkor győzött le személyes párviadalban egy pomerániai vitézt, amiért rajta ragadt a „Bajnok” Béla becenév. Jutalmul Mieszko feleségül adta hozzá lányát, Richezát. László második fiúként született, Béla és családja azt követően tért haza Magyarországra, hogy bátyja, András 1046-ban megszerezte az ország trónját.

Herceg, majd király

László ezt követően Magyarországon nevelkedett, az András és Béla közötti trónviszály idején rövid időre ismét Lengyelországba menekültek. Végül Salamon 1064-es koronázását követően békés úton megosztoztak az országon: Géza, László és Lambert elismerték Salamon királyi címét, cserében hercegekként ismerték el őket és dukátust kaptak.

A hercegek és a király viszonya néhány évig felhőtlen volt. Együtt vezettek hadjáratokat a Bizánci Birodalom ellen és együtt verték vissza az országba betörő „kunokat” (ezek vélhetően valójában besenyők és úzok voltak). Ez utóbbi hadművelethez kapcsolódik a „leányrabló kun vitéz” legendája, mikor László herceg egy elrabolt lányt mentett meg, párviadalban megölve fogva tartóját. A legenda később közkedvelt motívumává vált a vallásos festészetnek, számos erdélyi és felvidéki templom freskóján megörökítették a történetet.

1074-ben Salamon király és a hercegek konfliktusa nyílt háborúba torkollt, a királyt a Német-római Birodalom, a hercegeket cseh segédcsapatok támogatták. A konfliktus Géza és László győzelmével ért véget, Salamon kénytelen volt apósához, IV. Henrik német-római császárhoz menekülni. Gézát – idősebb testvérként – királlyá koronázták, ám ő három év uralkodás után meghalt. Ekkor Lászlót koronázták királlyá – annak ellenére, hogy Géza két kiskorú fiút hagyott maga után:

Amikor a magyar nemesek meghallották, hogy Magnus király [Géza] meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették.

Visszatért a rend

László tehetséges uralkodónak bizonyult. Uralkodása alatt három törvénykönyvet is kibocsátott, ezekben igyekezett a közbiztonságot helyreállítani, ami a korábbi évek polgárháborús állapotai között igencsak leromlott. Egy tyúknál nagyobb értékű vagyontárgy vagy jószág ellopásáért a tolvajt rendszerint felakasztották, tyúklopásért kiszúrták a fél szemét. Gyakori büntetés volt a kéz- és orrlevágás és a nyelv kitépése is. Sajátos eleme Szent László törvénykezésének, hogy büntetést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik az „ősi magyar vallásnak” hódolnak: „akik pogány szokás szerint kutak mentén áldoznak vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek”.

Ez bizonyítja, hogy még a 11. század végén is voltak olyanok, akik nem hagyták el teljesen pogány szokásaikat. László megtiltotta a kikeresztelkedett magyarországi muszlimoknak, az izmaelitáknak, hogy visszatérjenek az iszlám vallásra, a zsidó közösségnek pedig, hogy keresztényekkel házasodjanak.

László aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása kezdetén a visszatérni próbáló Salamonnal kellett megküzdenie, aki kezdetben IV. Henrik császár támogatásával tört be magyar felségterületre. László legyőzte a németeket, Salamont fogságba ejtette és a visegrádi várba záratta (vélhetően az ő emlékére viseli az egyik torony a Salamon-torony nevet). 1083-ban, István, Imre és Gellért szentté avatásának apropóján László kegyelmet gyakorolt, és szabadon bocsátotta Salamont, aki a besenyők közé menekült. 1085-ben betört velük Magyarország területére, de László ismét győzelmet aratott. Salamon további sorsa nem egyértelmű, vélhetően elesett a besenyők egyik kalandozó hadjáratában, a Bizánci Birodalom területén.

A lovagkirály

1091-ben, kihasználva a trónviszályokat, László bevonult Horvátországba, majd unokaöccsét, Álmos herceget koronáztatta horvát királlyá. Álmos uralkodása rövidnek bizonyult, már 1093-ban trónkövetelő támadt vele szemben Petár Svacic személyében, akinek sikerült elűznie a királyt és négy évig feltartóztatta a magyar seregeket. Ennek ellenére László király hódításával vette kezdetét a több mint 900 évig fennálló magyar–horvát perszonálunió. László 1095. július 29-én bekövetkezett halálát követően hamar kultusz alakult ki személye körül, a „lovagkirály” megtestesítőjévé vált. A korabeli források szerint

erős, nagy termetű férfi volt, aki „vállal kimagaslott” a többi ember közül.

A hadviselésben való jártassága, csatákban mutatott személyes bátorsága népszerűvé tette úgy katonái, mint ellenségei között. Halálát követően számos legenda született róla, ezeknek jelentős része a kunokkal vívott háborúihoz kapcsolódik. III. Béla magyar király közbenjárására 1192-ben szentté avatták Lászlót, kultuszának elterjedéséhez azonban jelentős mértékben hozzájárultak az Anjou-kor uralkodói, I. Károly és I. Lajos. Lajos király például Szent László alakját verette aranyforintjának hátlapjára, ő vált a lovagi kultúra példaképévé.

Fejereklyéjét eredetileg a nagyváradi székesegyházban őrizték, jelenleg a győri székesegyházban található. A fejereklye tiszteletéhez kapcsolódik egy monda is, mely szerint 1762-ben földrengés volt Győrött, és az emberek Szent Lászlóhoz folyamodtak segítségért, hogy mentse meg a várost. Nem is történt nagy kár, ezért Zichy Ferenc püspök elrendelte, hogy minden évben, körmenetben vigyék végig az ereklyetartó hermát a városon. Ez a szokás 1950 és 1989 között ugyan szünetelt, de azóta ismét megrendezik.

Szent László alakja az elkövetkező évszázadokban a magyar lovagiasság és államfiúi erények példaképévé vált. Nevét viseli legkevesebb 18 település a történeti Magyarország területén, számtalan iskola, közintézmény, sőt még egy védett növényfaj is.

A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.

The post Kimagaslott a csatamezőn a magyar lovagkirály first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu