Az év első napjai sokaknál nem a lelkes újrakezdésről szólnak, hanem valami egészen másról: fáradtságról, levertségről, motivációhiányról. A naptár szerint most kellene lendületben lennünk, valójában azonban úgy érezzük, még el sem indultunk, máris elfáradtunk.

De vajon tényleg kiégésről van szó? Vagy „csak” az év végi hajtás és a pihenés hiánya köszön vissza? És ami még fontosabb: hogyan jutunk el idáig, és hogyan lehet időben megállítani a folyamatot?

Miért pont év elején jön elő ez az érzés?

Decemberben gyakran túl sok a munka, a határidő, a szervezés, a családi elvárás, és mindenki „még gyorsan mindent be akar fejezni”. Ez a tempó januárra kezdi el éreztetni a hatását: mintha az adrenalin kifutna, és marad a kimerültség. Az év végi túlterhelés utóhatásain kívül a nagy elvárások is szerepet játszhatnak abban, hogy kimerülten indítjuk az új évet, ami gyakran tele van célokkal: „idén majd… lefogyok, többet dolgozom, kevesebbet dolgozom, sportolok, rendet teszek, új életet kezdek”. A túlzott elvárás könnyen átbillen nyomássá, ami már januárban frusztrációhoz vezethet.

Fontos szerepet játszhat a „lemerülésben” az a körülmény is, hogy a téli időszakban eleve energiaszegények vagyunk. Rövid nappalok, kevés napfény és hideg – ez mind csökkenti az energiaszintet. Ez nem lustaság, hanem természetes reakció a szervezet részéről.

Kiégés vagy átmeneti kimerülés?

A két állapot hasonló érzésekkel járhat, ezért könnyű összekeverni őket.

A kiégés jelei:

• tartós fáradtság, amely pihenésre sem múlik el,
• cinizmus, érdektelenség a munka vagy a feladatok iránt,
• érzelmi kimerültség,
• teljesítménycsökkenés,
• „nem bírom, nincs erőm tovább” érzés.

Az átmeneti kimerültség jelei:

• fáradtnak érezzük magunkat, de egy hét valódi pihenés javít ezen,
• a motiváció még ott van, csak épp homályos,
• a gondolat, hogy lassítani kellene, megkönnyebbüléssel tölt el minket.

Ha nem figyelünk, a kimerültségből könnyen lesz kiégés, ami testi tünetekhez is vezethet (alvászavar, fejfájás, gyomorproblémák), jelentősen romolhat a hangulatunk, amely szorongásban és depresszióban csúcsosodhat ki, valamint munkahelyi és magánéleti konfliktusokat is okozhat.

Éppen ezért fontos időben felismerni, mi történik velünk, és érdemes tisztában lennünk azzal, mi pontosan a kiégés. A kiégés (burnout) egy hosszú távú, tartós fizikai-mentális-érzelmi kimerülés, amely akkor alakul ki, amikor valaki hosszú időn át túlterhelt, stresszes, vagy úgy érzi, hogy a befektetett energia és a kapott visszajelzés/eredmény nincs egyensúlyban. Nem egyszerű fáradtság, hanem állapot, amely fokozatosan épül fel, és hatással van a gondolkodásra, az érzelmekre, a teljesítményre és a kapcsolatokra is. A World Health Organization (WHO) is külön foglalkozik a problémával, és azt mondja, a kiégésnek három fő összetevője van: az érzelmi kimerülés, a deperszonalizáció (érzelmi távolságtartás, elidegenedés), valamint a teljesítménycsökkenés.

Hogyan jutunk el a kiégésig?

A burnout tehát nem egyszerű fáradtság vagy lustaság, és nem oldódik meg egyetlen hétvége vagy egy hét szabadság alatt.

Gyakran természetesnek vesszük az állandó feszült tempót, pedig éppen ez a túlterhelés az, ami hosszú távon kiégéshez vezethet. „Most nincs időm pihenni” – mondogatjuk gyakran, háttérbe szorítva a saját szükségleteinket. Ha úgy gondoljuk, hogy csak a tennivalók számítanak, és folyamatosan teljesítménykényszert érzünk, akkor számíthatunk arra, hogy a burnout jelei felütik a fejüket.

Az is előidézheti a kiégést, ha leértékeljük a pihenést, és bűntudatot érzünk, ha lazítunk. Figyelmen kívül hagyjuk a testi-lelki jelzéseket, és azt mantrázzuk, „majd holnap jobban leszek”. Ilyenkor azonban a testünk előbb vagy utóbb jelez, akár egy súlyosabb betegséggel.

Hogyan állíthatjuk le a folyamatot?

Sokat tehetünk azért, hogy a kimerültség ne vezessen kiégéshez. Az egyik legfontosabb, hogy álljunk meg – még akkor is, ha úgy érezzük, nem tehetjük meg. A kiégés megelőzésének első lépése a lassítás. Nem kell napokra eltűnni, elég napi 20-30 perc „semmittevés”: séta, csend, lélegzés, offline lét.

Sokat segít, ha reális elvárásokat szabunk magunknak. Nem kell januárra megjavítani az egész életünket. Válasszunk egy olyan célt, amit valóban szeretnénk elérni, és reális esélye van annak, hogy sikerülni is fog.

Meg kell tanulnunk élvezni a pihenést. A pihenés nem jutalom, hanem szükséglet. Ha rendszeressé tesszük – hétvégi lassabb délelőttök, napközbeni miniszünetek – az energiaszintünk stabilabb lesz.

A kiégés egyik mozgatórugója az a belső hang, amely azt mondja: „nem csinálom elég jól.” Érdemes megfigyelni, mikor szólal meg, és tegyük fel a kérdést: „Ez tényleg igaz, vagy csak belső nyomás?”

Az önkritikus hang kikapcsolása mellett a segítségkérés is fontos lépés. Lehet egy barát, családtag vagy akár szakember, akitől segítséget kérünk, vagy csak egyszerűen megosztjuk az érzéseinket, elmondjuk, hogy vagyunk. A kiégésből egyedül nehezebb kijönni, bár nem lehetetlen.

Fontos az is, hogy kimondjuk, ha valamire nincs kapacitásunk: a nemet mondás nem gyengeség, hanem önvédelem.

Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer

Fotó: Phytotec Hungária Bt.

The post Kimerültség vagy kiégés? Mutatjuk, miért érzi magát fáradtnak az év elején first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu