Túlzás nélkül állítható, hogy erősen kezdte az idei évet a játékipar, hiszen az elmúlt négy hónap alatt csak kapkodtuk a fejünket a jobbnál jobb megjelenések láttán. A történelem és szerepjáték rajongók a cseh Kingdom Come: Deliverance 2-vel kezdhették az évet, a kooperatív platformjátékok szerelmesei elmerülhettek a svéd Split/Fiction fantasy és sci-fi világában, az Elder Scrolls veteránok és újoncok pedig április végén megkapták a 2006-os Oblivion remastered kiadását – csak hogy pár címet említsünk. A francia Sandfall Interactive első játéka, a Clair Obscur: Expedition 33 pedig nem csak folytatja ezt a pozitív megjelenési trendet, de minden esélye megvan arra, hogy 2025 legjobb játéka legyen. Cikkünkből az is kiderül, hogy miért!
A fejlesztésért felelős Sandfall Interactive-ot 2020-ban alapította Guillaume Broche, az Asssassin’s Creed– és Far Cry-szériáról ismert Ubisoft kiadó egykori alkalmazottja, aki néhány korábbi munkatársa, Reddit-felhasználók, valamint egy SoundCloudról összeszedett kezdő zeneszerző társaságában vágott bele a Project W kódnevű játék fejlesztésébe, ami végül külsős stúdiók segítségével, és a videójátékok világától kissé idegen Clair Obscur: Expedition 33 néven került a boltokba.
Látvány és hangulat szempontjából a korai 1900-as évek Franciaországának fantasy kiadását kapjuk, a játékmenetet pedig a fejlesztők elmondása szerint olyan klasszikus japán szerepjátékok (JRPG) ihlették, mint a Persona- és a Final Fantasy-széria, de a harcrendszerre még a FromSoftware egy korábbi játéka, a Sekiro: Shadows Die Twice is hatással volt – szóval minden tekintetben érdekes turmixot kotyvasztottak, de a program igazi erősségét a történet és a karakterek adják.
Expedíciós kalandok
Történetünk a Párizsra hajazó Lumier városában kezdődik, ami elég leharcolt állapotban van, mivel a világ kontinensei 67 évvel korábban darabokra szakadtak, és ez nyomot hagyott a metropoliszon is. A lakók baját tetézi a távoli látképbe belerondító monolit, amire egy festő minden évben felken egy új számot, ami halálos ítélet azok számára, akiknek a kora megegyezik, vagy több a friss értéknél. Lumier lakói ugyanakkor nem törődnek bele a drámai helyzetbe, hiszen minden évben expedíciót indítanak, hogy valamilyen módon megakadályozzák az új szám felfestését – játék alcíme (Expedition 33) ugyanakkor utal rá, hogy a küldetések eddig nem jártak sok sikerrel.
Főszereplőnk Gustave, akivel testközelből tapasztalhatjuk meg a 34. év utolsó, keserű pillanatait, hogy aztán fogadott húgunkkal, Maelle-vel tettre készen csatlakozzunk a 33. expedícióhoz, ami az elődeihez hasonlóan Lumier városán túl igyekszik eljutni a monolitnál található festőhöz. A játék első másfél órája érzelmileg feltörli velünk a padlót, tökéletesen berántva a felhasználót kilátástalannak tűnő világába, ahol a legfőbb „miért történik mindez” kérdést hamar felváltják a veszteség és a gyász témái, kiegészítve jó pár hitchcocki csavarral, amelyeknek hála a történet egészen a stáblistáig fenntartja az érdeklődést. A narratíva a grandiózusnak ígérkező nyitány (mentsük meg Lumiert!) ellenére hamar személyesebbé, karakterközpontúvá válik, amihez talán elcsépelt példák, de a The Last of Us, vagy – francia példánál maradva – az A Plague Tale áll a legközelebb. Kezdetben, sőt, órákkal később gyakran lesz olyan érzésünk, hogy az írók talán túlvállalták magukat, de később kiderül, ez is a varázslat része, aminek a tökéletességéhez a finálé ejti meg az utolsó ecsetvonást.
A Clair Obscur: Expedition 33 egy érzelmi hullámvasút, ahol a csapatunk tagjai jelentik az egyetlen menedéket, kidolgozott személyiségüknek és a parádés szinkronhangjainknak hála. Utóbbiak közül a játékipar feltörekvő tehetségei, Jennifer English (Baldur’s Gate 3) és Ben Starr (Final Fantasy XVI) viszik a pálmát, de a nagyközönség által jóval ismertebb Andy Serkis (A Gyűrűk ura-trilógia, Majmok bolygója-sorozat) és Charlie Cox (Daredevil) is tovább emelik a hangjáték színvonalát.
En garde!
Utunk során nem kevés ellenféllel kerülünk szembe, akiket körökre osztott harcok során segíthetünk át a másvilágra. A harcrendszer az alapokat illetően követi a Persona-széria és más japán szerepjátékok által kitaposott utat: a jó pár különböző karaktert felvonultató csapatunkból a küzdelmek során egyszerre három fő lehet aktív, és mindenki rendelkezik közelharci, és az ellenfelek gyenge pontjait célzó távolsági támadással, továbbá kioldható extra, illetve egy karakterenként egyedi képességgel. Utóbbi a Maelle nevű szereplőnél olyan harci állásokat jelent, amelyek a választott képességtől függően támadási vagy védekezési bónuszt biztosítanak számára.
Amiben a Clair Obscur: Expedition 33 túlmutat a hagyományos JRPG-ken, hogy a képességek alkalmazását mindig egy gombnyomkodós Quick Time Event (QTE) kíséri, és ennek a sikeres teljesítése garantálja az adott képességben rejlő lehetőség maximális kiaknázását. Magyarán, ha megfelelő ütemben nyomjuk le a képernyőn megjelenő gombokat, akkor példának okáért jóval erősebb támadást tudunk bevinni, mintha elrontanánk. Hasonló megközelítéssel találkozhatunk az ellenfelek támadásainál is, amelyek – az említett Sekiro által inspirálva – jó időzítéssel kikerülhetők vagy háríthatók. Ezzel a Sandfall fejlesztői ritmusalapú és valós idejű akciót adtak a harcokhoz, miközben megtartották a körökre osztott címekre jellemző taktikázást, így téve a szokásosnál sokkal intenzívebbé a játék jelentős részét kitevő küzdelmeket.
Szerepjáték lévén a csapatunk tagjai a harcok során tapasztalati pontokat gyűjtenek, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéshez. A szintlépések után a karaktereket erősítő attribútum és képesség pontok járnak, amelyeket mi költhetünk el ízlés szerint, méghozzá a táborunkban – ahová az utunk során szinte bármikor visszatérhetünk -, vagy a pályákon elszórt expedíciós zászlóknál. Emellett a csapattagok számára találhatunk fegyvereket, különböző sebzésmódosítókkal, amelyek aztán a megszokott kő-papír-olló elv mentén extrán sebezhetnek bizonyos szörnyeket. A gyűjthető cuccok közül nem hiányoznak az életerőt biztosító, vagy az elesett társainkat felélesztő flaskák készítéséhez nélkülözhetetlen alapanyagok, valamint az úgynevezett piktók (pictos). Ezekből egyszerre három lehet aktív, támadó, védekező vagy támogató bónuszokat biztosítva, kezdetben csak a főhősnek, majd idővel akár az egész csapatnak.
A világ felfedezése többnyire lineáris pályákon zajlik, ugrálós platform-szerű szakaszokkal kiegészítve, de találkozhatunk kisebb leágazásokkal is, amelyeket az említett bónuszok reményében, esetleg a kereskedőkért érdemes felfedezni. Utóbbiak hasznos tárgyakat, valamint a karaktereink kinézetét megváltoztató extrákat is árulhatnak (ruhát, frizurát). A különböző helyszínek egy hatalmas világtérképen terülnek el, ezeket valós időben fedezzük fel, és bár lesznek elsőre elérhetetlen részek, a történet előrehaladtával ezek is fokozatosan elérhetővé válnak. A kihagyhatatlan helyszínek mellett opcionális területek és feladatok is várnak ránk, így az elhívatott expedíciósok a történet által kínált 25 órás játékidőt könnyen feltornászhatják 40 fölé.
Festői világ
A számítógépes változatot egy 12 gigabájtos RTX 4070 videokártyával, egy Intel Core i5-13400F processzorral, 32 gigabájt DDR5 memóriával, illetve SSD-vel teszteltük, és bár a játék alatt futó Unreal Engine 5 az elmúlt években a friss megjelenéseknél adott okot a hajtépésre, itt némi teljesítményingadozást leszámítva nem találkoztunk problémával. Az említett konfigurációval High és Epic beállításokon egyaránt 60 fps képfrissítést kaptunk, egészen parádés látvány mellett, amihez a SoundCloudról összeszedett Lorien Testard zenei albuma biztosította a megfelelő atmoszférát. A drámai helyzetekben megdolgoztatta a szívünket, a nyugalmasabb részeknél pedig kényeztette a fülünket.
Remek a sztori (amiről direkt nem árultunk el bővebb részleteket), kiváló karakterekkel és átlagon felüli szinkronnal, de a Clair Obscur: Expedition 33 a vizuális megvalósításnak és a remek dallamoknak köszönhetően válik különlegessé, ezeknek hála telik meg élettel a lehetetlen esélyekkel szembeni dacról, a felfedezésről, a veszteségről, a gyászról, a szerelemről, a halálról és a hitről szóló történet.
A megfelelően összegyúrt végeredmény pedig olyan jól működik, hogy a karakterekre még a kacifántos francia nevek ellenére is sokáig emlékezni fogunk, bőven a stáblista lepergése után is.
A komoly tartalom mellé társul a tradicionális körökre osztott játékmenet, amit a valós idejű elemek pont annyira dobnak fel, hogy a zsáner veteránjainak sem lehet okuk panaszra, az újoncok számára pedig ez lehet az egyik leginkább ajánlható JRPG, ami a több mint 40 órás játékidejével, és az igencsak baráti árával (50 euró, nagyjából 19 00 forint) kihagyhatatlan címmé teszi a Sandfall Interactive első játékát.
További játéktesztjeink a közelmúltból:
- Történelmi megjelenés, ismerős megoldások, csodás látvány – ilyen a PS5-ös Forza Horizon 5
- The Last of Us Part II Remastered: végre a PC-sek is azt kapják, ami jár nekik
- A Split Fiction nemcsak remek játék, de párkapcsolati teszt is egyben
- Kissé identitászavaros az új Assassin’s Creed, de még így is nehéz abbahagyni
A Clair Obscur: Expedition 33 2025. április 24-én jelent meg PC, PlayStation 5 és Xbox Series X/S platformokra, de elérhető az Xbox Game Pass kínálatában is. Tesztünk a PC-s verzió alapján készült, amit a Cenega Hungary biztosított a szerkesztőség számára.
The post Kis fejlesztőcsapat első alkotása az idei év eddigi legkellemesebb videójátékos meglepetése first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
