Talán egy sportot sem övez annyi mítosz és prekoncepció, mint a hegymászást: művelői marcona, rejtélyes alakok, akik kockás ingben és jeges szakállal szándékosan mennek olyan közegbe, ahol teljesítőképességük határait feszegetik. Szintén kevés sportban fordul elő az, hogy a kudarc könnyen a sportoló életébe kerülhet, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a legtöbb ember számára amilyen misztikus, olyan érthetetlen is az, miért vágynak ezek az emberek olyan nagyon oda, ahol bármikor rájuk szakadhat egy szikla, kifuthat a lábuk alól a hegy, és egyébként is nehéz lélegezni.

Az, hogy a hegymászó-teljesítmények és próbálkozások egyre inkább bekerülnek a köztudatba, nemcsak annak köszönhető, hogy a közösségi média segítségével könnyebben kerülnek az emberek látóterébe ezek a régebben sokkal inkább rejtve maradó tevékenységek, de többek közt annak is, hogy a streaming is elkezdte felfedezni magának mindezt. Nimsdai Purja például nagyon tudatosan épített – többek közt a Netflix segítségével – maga köré (azóta már rengeteg sebből vérző, és a szakma és a közvélemény által is megkérdőjelezett) népszerűséget, de Alex Honnold élőben közvetített free solo-mutatványa is egyre inkább a köztudatba hozza a hegymászókat – és bár nem árt hangsúlyozni, hogy ezek sokkal inkább szóltak a médiacirkuszról, mint a hegymászás valójának bemutatásáról, abban nagy szerepet játszottak, hogy egyre több ember számára láthatóvá váljon a sport.

Magyar berkekben is egyre ismertebb a téma.

A Minek ment oda után nézzük meg, hogyan megyünk oda

A hegymászós hírek alatt egy-egy sikeres vagy sikertelen expedíciónál gyakran forrongani kezdenek a kommentelők, leggyakrabban egyetlen kérdést visszhangozva: minek ment oda? Nem véletlen, hogy ez lett a Spektrumon 2024 októberében debütáló ismeretterjesztő sorozat címe is – erről itt írtunk –, amelyben epizódonként egy-egy ismert magyar hegymászó történetét mutatták be, megkísérelve a válaszadást arra, miért rajonganak szenvedélyesen ezért a sportért. Míg ez inkább a hegymászás érzelmi aspektusát helyezte előtérbe, a csatorna legújabb sorozata, a 8000 méter – Amikor a hegy dönt inkább a gyakorlati kérdések megválaszolására törekszik.

Többek közt olyanokra,

• hogyan fürdenek a hegymászók 5000 méteren,
• hogyan kell táborhelyet kiásni,
• és mi az a ketymás tészta.

Ehhez Klein Dávid és Nagy Márton 2025-ös Dhaulagiri-expedíciója adja a keretet, a hegymászók Géczy Dávid rendező-operatőrrel kiegészülve utaztak Nepálba, hogy az expedíció keretében készítsenek olyan edukációs sorozatot, amely praktikus kérdésekre válaszol. Olyanokra, amik érdeklik a laikusokat, de nem feltétlenül mernék feltenni.

Klein még a lapunknak tavaly decemberben adott interjúban mesélt a sorozatról, annak küldetéséről:

Az alapötlet az enyém volt és nagyon egyszerű: míg a Minek ment oda inkább egy szép, romantikus sorozat volt, most egy olyat akartam csinálni, amiben minimális az érzelmi szál. Nyilván ezt nem lehet kiküszöbölni, de azért próbáltuk: arról szól, mi az az alaptábor, hogyan főzünk levest a hegyen, hogy lapátolod ki a sátor helyét 6400 méteren a hóból, hogyan edzel egy expedícióra. Ez egy kulisszák mögötti hegymászó-realityszerű formátum. Persze nem baj, ha izgalmas és talán szórakoztató is, de azt is reméljük, hogy ettől majd Mari néni kicsit jobban megérti, milyen nehézségekkel küzdünk, és milyen örömei vannak ennek az egésznek. Filozófiai válaszok helyett megmutatjuk, milyen. Sose fogják annyira érteni, mint mondjuk a focit, de lehet, hogy néhányan részletgazdagabb véleményt tudnak majd kialakítani a témában.

A 8000 méter – Amikor a hegy dönt sallangok és heroizálás nélkül, pontosan követi ezt. A hat epizódban úgy mutatják be az expedíciót, hogy közben Klein és a képernyő alsó részén felvillanó feliratok magyaráznak: mit jelent a szaturáció, hogyan fürdenek a hegyen, mi az a pudzsa szertartás.

A kamera már Budapesten a hegymászók nyomába szegődik: itt követjük a fizikai felkészülésüket és a tervezést is. Ez utóbbi már az első pillanatban megakad: Kleinék ugyanis eredetileg a Sisapangmára készültek, nepáli összekötőjük azonban egy videóhívás során közli velük, hogy a kínaiak nem engedik fel az expedíciókat a hegyre. Rövid újratervezés, és meg is célozzák a Nepálban található 8167 méteres Dhaulagirit. Ebben segít nekik Legindi Tímea magyar hegymászó és kommunikációs vezető, aki nem először vállal ilyen feladatokat Klein expedícióin. A hazai tervezést követően Kleinék repülőre szállnak, és irány Nepál (a nepáli beutazásról és az ezzel kapcsolatos tudnivalókról lapunk is közölt cikket).

A két hegymászó közt izgalmas a kémia: Klein az egyik legsikeresebb magyar mászó több évtizedes tapasztalattal, hozzáértése és higgadtsága minden képkockából átjön, mellette izgalmas főszereplő a 25 éves Nagy, aki ugyan szintén sikeres mászó, ez az első nyolcezres próbálkozása. Nem egy klasszikus mester-tanítvány viszony elevenedik meg köztük, sokkal inkább egy kedves partnerség, amelyben Klein nem atyáskodik, egyenrangú félként tekint a nála kétszer fiatalabb hegymászóra, de azért megígéri Nagy édesanyjának, hogy vigyáz a fiára.

Az expedícióba a történelem is beleszól: Kleinék éppen akkor voltak Nepálban, amikor tavaly ősszel kitörtek a zavargások a közösségi média korlátozása miatt, így bőven akadnak felvételek az utcán felvonuló fiatalokról és az égő autókról is. „Páholyból nézzük a bajt” – kommentálja Nagy a látottakat a szálloda erkélyéről.

A szervezést és a logisztikát firtató kérdések megválaszolása után Kleinék már a hegyen vannak, baktatnak a Dhaulagiri alaptáborába – ahol az alaptábori életbe engednek betekintést. Olyan végtelenül egyszerű, mégis kardinális kérdésekre derül fény, mint hogy hogyan zuhanyoznak ilyen magasságban, milyen egy alaptábori vécé, hogyan kerül friss hús a tányérjukra, és mi az a híres ketymás tészta. Ez utóbbi lényege, hogy valamilyen tésztát kevés vízben megfőznek, majd paradicsomleves-port szórnak bele, hogy kocsonyás állaga legyen az ételnek. Elmagyarázzák azt is, mit jelent az akklimatizáció, azaz miért mászkálnak fel-le az egyes táborok közt.

Az világosan kiderül már ennyiből is, hogy az expedíciózást bármennyire is lehet tervezni, törvényszerűen közbeszól valami, ami miatt improvizálni kell – amilyen Kleinék esetében a Sisapangma-expedíció meghiúsulása vagy a nepáli zavargások voltak.

A sors azonban úgy hozta, hogy a sorozat egy másik nehézséget is taglal, sőt a gyakorlatban is bemutat: mi történik, ha egyiküknek baja esik.

Géczy kamerája előtt ugyanis megelevenedik az is, ahogy sajnálatos módon Nagy rosszul lesz, és állapota olyan súlyos, hogy helikopterrel kell lementeni a hegyről, hogy aztán a pokharai kórházban vesekövet állapítsanak meg nála. A sorozat ezt az éles helyzetet is kendőzetlenül mutatja meg: milyen az, amikor orvos híján Kleinnek kell megvizsgálnia a fájdalomtól nyöszörgő társát, majd meghoznia a döntést, és helikoptert hívni, lent, a civilizációban pedig fontos döntéseket meghozni. A hegyre azonban így is visszatérnek, ahol azonban a zord időjárás és a lavinaveszély készteti őket visszafordulásra, így az expedíció nem zárult sikerrel, ám mindketten épségben tértek haza Budapestre.

Ha csúcssiker nem is született, a 8000 méter – Amikor a hegy dönt elkészülhetett, ami fontos edukációs anyag. Ennek megfelelően a laikusok a fő célcsoport, ami egybevág azzal, amit Klein a már idézett interjúban mondott: hogy mindenekelőtt edukálni kell az embereket arról, mi az ördög pontosan a hegymászás. De a sorozat nemcsak nekik szól, hanem bárkinek – legyen szakmabeli vagy nem –, aki végigkövetne egy tiszta, alpin stílusban megálmodott hegymászó expedíciót.

A 8000 méter – Amikor a hegy dönt február 8-tól látható minden héten duplarészekkel a Spektrumon.

The post Klein Dávid új sorozata szerint nemcsak az a kérdés, hogy minek megyünk oda, hanem, hogy hogyan first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu