Ahogy korábban beszámoltunk róla, az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését, mert az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és megelőzés elveit. A testület azt is megállapította, hogy a jogalkotó nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok csökkentésének a hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazkodás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség növelésének eszközeit (reziliencia).

A határozat meghozatala előtt, 2024 októberében az Alkotmánybíróság az MTA szakmai álláspontját is kikérte – írja az Akadémia közleményében. A testület két fő kérdést fogalmazott meg:

• Mely főbb klimatikus változásokat észlelt az utóbbi évtizedekben Magyarországon és a Kárpát-medence területén a Magyar Tudományos Akadémia?
• Az MTA álláspontja szerint, melyek azok a főbb, az adaptációt és a rezilienciát elősegítő intézkedések és beavatkozások, amelyekkel enyhíteni vagy mérsékelni lehet a klimatikus viszonyokban bekövetkezett változások mértékét?

Az MTA elnöke ad hoc bizottságot állított fel Bozó Lászlónak, az MTA rendes tagjának, a HungaroMet szakértőjének, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzorának a vezetésével. A hét fejezetből álló állásfoglalás itt érhető el.

Az alkotmánybírósági határozatot megelőző munkáról szóló sajtótájékoztatón Oberfrank Ferenc, az MTA köztestületi igazgatója elmondta, hogy az Akadémiának közfeladata szakmai véleményt nyilvánítani, ha erre hivatalos szervek kérik. Erről a Magyar Tudományos Akadémia küldetésnyilatkozata és alapszabálya is rendelkezik.

Meghatározó tényező

A szűk határidő miatt a szerzők a meglévő ismereteket összegezve adtak átfogó, nem részletes képet.

Az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón Bozó László azt mondta:

a jelenkori éghajlatváltozás minden kétséget kizáróan a 21. század meghatározó tényezője a társadalomban, az ember és a természet kölcsönhatásaiban egyaránt.

Mint hozzátette: a klimatikus átalakulás egyik legfontosabb jellemzője a szélsőséges időjárási helyzetek gyakoriságának és intenzitásának növekedése.

Páldy Anna klímakutató, az orvostudomány kandidátusa, az MTA köztestületének tagja, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ munkatársa a globális felmelegedés egészségügyi vonatkozásai kapcsán kiemelte: az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseivel összhangban, a hazánkban 2000 óta végzett klímaegészségügyi vizsgálatok alapján a Kárpát-medencében jelenleg a hőmérséklet hatása, az extrém hőmérsékleti események jelentik a legjelentősebb egészségi kockázatot.

A hőhullámok hatására 2003-ban figyeltek fel Európa-szerte. Bár 2003 után sok országban vezettek be hőségriasztást és ehhez kapcsolódó preventív intézkedéseket, sok helyen még így is 11–35 százalék között mozog a hőhullámok alatti többlethalálozás.

„Sok a tennivaló” – mondta Pándy Anna, aki szerint a hőségriasztási rendszer egységes jogszabályi hátterének fontosságát. Az állásfoglalás emellett megemlíti a hőségtervek megalkotását, amelyeknek részei többek között a riasztórendszerek.

Minden és mindenki érintett

Az Alkotmánybíróság első kérdésére válaszolva az MTI megállapította:

a légkörtől a vizekig, a talajtól az élővilágig, beleértve az emberi egészséget is nincs olyan vizsgált terület, ahol ne lennének kimutathatók a klimatikus változások, amelyek egyértelműen negatív irányúak.

Az átalakulások ráadásul egyre inkább mélyrehatóak, átfogóak és olykor riasztóak. A szakértők szerint

• a legutóbbi negyven évben igen intenzív melegedésnek vagyunk tanúi;
• az ember által okozott változások sebessége miatt, a természetes rendszerek működésének hatékonysága csökkeni fog;
• az ökoszisztémák pusztulása 1950 óta nyilvánvaló, a kiváltó okok közül az éghajlatváltozás egyre inkább jelentős fenyegetésnek számít;
• az emberi hatás pedig a változások mögött nyilvánvalóan tetten érhető, legyen az a mezőgazdasági művelés jelen gyakorlatainak kedvezőtlen hatása, a talajok mesterséges borítása vagy csupán a kellő válaszlépések elmaradása.

A második kérdés kapcsán a szerzők arra jutottak, csak az integratív, holisztikus szemlélet lehet az intézkedések és beavatkozások alapja az ökoszisztéma alapvető összefüggéseinek ismeretében. Tisztán klímacélok kevéssé értelmezhetőek, legfeljebb a prioritások rendszerében.

A beavatkozások és intézkedések csakis hosszú távon lehetnek hatékonyak, a tervezésnél pedig a tudomány iránymutatására és nem a gazdaság érdekeire kell alapoznia. A tervezés szükségessége a döntéshozatal minden szintjét át kell hassa, a terveket, beavatkozásokat és intézkedéseket hatásvizsgálatnak és/vagy kockázatelemzésnek kell megelőznie.

A szakértők szerint a megoldás halogatásával egyre rosszabbá válnak a jövőbeli kilátások. Az eszközök és intézkedések folyamatos korrekciója nem hátrányt jelent, hanem előnyként értékelendő.

The post Klímaváltozás: nincs olyan területe az életünknek, amely ne kezdene tönkremenni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu