A James Webb teleszkóp megoldhatja a „kis piros pöttyök (LRD)” rejtélyét egy új kutatás szerint – írja a Live Science. Az LRD-k a galaxisok evolúciójának egy fázisát jelenthetik, amelyeket aktívan táplálkozó fekete lyukak működtetnek.
A csillagászok egy különleges, három galaxisból álló rendszert figyelnek meg, amely az alakja miatt a „Stingray”, vagyis rája becenevet kapta, és abból az időszakból származik, amikor az univerzum valamivel több mint 1,1 milliárd éves volt. Az új elemzés feltárt egy objektumot, amely segíthet megérteni a rejtélyes „kis piros pöttyöket”. A rendszer egy masszív és egyenletesen fejlődő Balmer-törés galaxist, egy tLRD-t és egy kisebb tömegű, csillagokat aktívan képző kísérőgalaxist foglal magába.
A kis piros pöttyök
Az LRD-ket először 2022-ben figyelték meg a James Webb űrteleszkóppal. A csillagászok kezdetben azt feltételezték, hogy olyan galaxisok lehetnek, amelyek aktív fekete lyukakat, vagyis aktív galaxismagokat (AGN) tartalmaznak.
Az új tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a galaxisok közötti kölcsönhatások szokatlan állapotba taszíthatják az aktív galaxismagokat, amely egy „kis piros pöttybe” való átalakulásra emlékeztet. A csillagászok azt a galaxist, amelynek az AGN-nél megfigyelték ezt a különös állapotát, „átmeneti kis piros pöttynek (tLRD)” nevezték el.
A megfigyelések korlátai miatt a tudósok nem tudták egyértelműen meghatározni, hogy hogyan alakult ki a három galaxisból álló rendszer, helyette a bizonyítékok alapján előálltak egy lehetséges forgatókönyvvel. Ehhez megpróbálták rekonstruálni a galaxis csillagképződési folyamatait.
A tudósok összehasonlították az adatokat, figyelembe véve a galaxisok tömegét is, és megpróbáltak korábbi kölcsönhatáskora utaló nyomokat találni. Például, ha több galaxisnál ugyanabban az időszakban változik a csillagkeletkezések üteme, az utalhat egy közös eseményre. Emellett a kisebb tömegű galaxisok – a gyengébb gravitációjuk miatt – könnyebben „megzavarhatóak”, ami hirtelen csillagkeletkezési fellángolásokat indíthat el.
Vissza a múltba
Az elemzések szerint körülbelül 100 millió évvel ezelőtt a tLRD galaxisban hirtelen megnőtt a csillagkeletkezések száma, amit valószínűleg a közeli Balmer-törés galaxissal való kölcsönhatás válthatott ki. A nagyobb tömegű Balmer-törés galaxis viszont egyáltalán nem reagált erre, és egyenletesen fejlődött tovább. Ez felveti a kérdést, hogy mi okozta a tLRD aktivitását, miközben a Balmer-törés galaxis csillagrendszere alig változott.
A magyarázat a tLRD galaxis közepén lévő fekete lyuk viselkedésében lehet. A galaxisok közötti kölcsönhatások beindítják a csillagkeletkezést, viszont az aktív galaxismag (AGN) csak később „kapcsol be”. Ebben az esetben valószínűleg az történt, hogy egy korábbi találkozás beindította a csillagkeletkezést, majd némi késéssel táplálni kezdte a tLRD-ben található fekete lyukat is, ami a galaxist ebbe a különleges „piros pötty” állapotba taszította.
Ha ez az átmeneti fázis nagyon rövid, kevesebb mint 5 millió év, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy pont ebben az állapotban figyeljünk meg egy galaxist. Viszont, ha az átmenet hosszabb ideig tart, akkor a csillagászoknak hasonló „átmeneti” objektumokat kellene találniuk a jelenlegi kutatásokban is. Ehhez két dologra van szükség: alaposan átvizsgálni a már meglévő adatokat, új jelöltek után kutatva, valamint javítani kell az elméleti modelleket, amelyek segítenek megjósolni, hogy milyen gyakran történnek ezek az átmenetek és hogyan lehet őket egyértelműen azonosítani.
The post Közelebb kerültünk egy űrbéli rejtély megfejtéséhez first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
