A cigarettázók csók előtt fújják ki a füstöt, a rágógumizók vegyék ki a rágót a szájukból, náthásan ne csókolózzanak a fiatalok, és ne nézzék közben fél szemmel a televíziót. Nehogy azt képzeljék, hogy „egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet”! A csókolózás nem mandulaműtét.
Az Ifjúsági Magazin 1986-os csókolózásügyi kisokosa csak egy volt a lap legendás levelezőrovatának népfelvilágosítási akcióiból a későszocializmusban. A fokozatosan oldódó tabuk jegyében ekkor már többször írtak az önkielégítésről is, azt is elárulva az addig ezzel a lepedő felett tartottaknak, hogy az valójában nem is okoz gerincsorvadást. Igaz, a női maszturbálással szemben dr. Veres Pál már nem volt ilyen laza: a szexológus még a rendszerváltás előjátékát jelentő 1988-ban is elítélte az „öncélú örömszerzést”, és azt tanácsolta a lányoknak, hogy akinek az nem hiányzik, ne is próbálkozzon vele – derül ki Murai András és Tóth Eszter Zsófia Szex és szocializmus című könyvéből.
A hivatalos csatornákon túl azonban létezett egy tágabb ingovány, ahol friss és izgalmasan internacionális benyomásokat lehetett szerezni az elsődleges és másodlagos nemi jellegekről és ezek viselt dolgairól. KGST és baráti szocialista viszonylatban ez főleg az NDK-s lányok balatoni kalandozásai jóvoltából valósulhatott meg testközelből, és szintén keletnémet import volt nagyrészt a nudizmus bejövetele – szabad-e Délegyházánál betörnöm textil nélkül a lángosozóba?
Kirakatba tett erotikáért, pornóért vagy csak a hirdetőtáblákról kacsintó félmeztelen nőkön való megrökönyödésért viszont Nyugatra ment a magyar. Szűkös devizakeret ide, behatolási nehézségek oda, a kiutazási szabályok mégiscsak lazultak, és a kikeveredő magyarok állandó fotótémái között ott voltak a pornómozik és a szexshopok lejáratai is.
Bár az NDK-ban vendégmunkásként dolgozók is szívesen hencegtek később a kinti kalandjaikkal, körberajongott amorózónak festve le magukat a Karl-Marx-Stadt-i szerszámgépgyárban, nagyobb sikere volt azoknak, akik osztrák’-ból, német’-ből, olasz’-ból hoztak haza pornólapokat hasznos szuvenír gyanánt.
Magyarországon ekkor még csak merészebb Füles zsebnaptárok és fürdőruhás IM-plakátok voltak legfeljebb, nagy keletje volt hát a Jugoszláviából, esetleg egy nyugati útról hazacsempészett újságnak vagy kivágott képeknek. De legalább ennyire újdonság volt a kelet-európai utazóknak a nyugati nagyvárosok vöröslámpás és jobb vagy rosszabb hírű szórakozónegyedei, a kirakatban kuncsaftra váró – sokszor vendégmunkás – lányokkal, az olcsó peep show-k csalogató reklámjaival, a nagyközönség számára nálunk szintén elérhetetlen topless műsorokkal és szexboltokkal.
„A szex, az erotika, a pornográfia minden műfaja és minősége kapható, a kellemestől a borzasztóig, a szelídtől a trágárig. Képtelenség megítélni a választékot, kinek-kinek ízlésétől is függ, hogy mit minek tart. A folyóiratokra, könyvekre, brosúrákra ugyanúgy érvényes ez, mint a filmekre, a videokazettákra, a nemi életet pezsdítő segédeszközökre, a különböző méretű és fokozatú vibrátorokra, a “mindent tudó» gumibabákra, a különböző méretű “Dávid» és “Góliát» szerszámokra, a recés-tüskés-buborékos és kismillió változatban kínált, s igen jó minőségű óvszerekre, a vágykeltő és potencianövelő csodaszerekre” – számolt be nyugat-berlini élményeiről az Ország-Világban megjelent riportjában Szántó Gábor.
A kettéosztott város nyugati fele különösen alkalmas volt hasonló élmények intenzív megtapasztalására. A fal árnyékában eleve sok kelet-európai utazó kereste a nyugati csodákat, nem utolsó sorban a „felnőtt szórakozás” otthon nem ismert formáit. De a kis bárok legalább ennyire mentek rá az amerikai katonákra és a nyugatnémet „katonaszökevényekre”. Berlinben nem volt sorkatonaság, így sokan mentek inkább ide a besorozás elől – a városban így jelentős férfitöbbség alakult ki a hidegháborúban, ami a szexipart is fellendítette.
Különösen Kreuzbergben és a vele szomszédos Schönebergben sűrűsödtek a kis „intim klubok”. A hetvenes években Hamburg piros lámpás negyedének mintájára itt is megjelentek a „show‑bárok”, ahol sztriptízműsort, topless táncosnőket és úgynevezett „table dance” műsorokat lehetett látni – a felsőbb kategóriás helyeken tollboás kivitelben, klasszikus varietészínházas kulisszák között, lejjebb néhány márkáért nyíló peep show-kkal kombinálva.
A ’68-as diáklázadások után Nyugat-Berlin erősen épített a „nyitott város” imázsára, amivel a szabadság egyik szimbólumaként eladott szexipart is legalább hallgatólagosan legitimizálták. A konzervatív sajtó ugyanakkor erkölcsi hanyatlást látott a Kurfürstendamm szexuális töltetű neonreklámjaiban és a Kreuzberg nyíltan hirdetett erotikus klubjaiban.
Az államszocialista Magyarország hivatalos sajtója nemkülönben. Elmúltak már azok az idők, amikor a kommunista propagandisták a prűd, kispolgári erkölcsök miatt élcelődtek a „tőkés társadalmak” szexualitáshoz való viszonyán. Miközben ott a hatvanas években végigsöpört a szexuális forradalom, a Kádár-rendszer visszatért a konzervatív családpolitikához. Nálunk szexről a hivatalos nyilvánosságban csak erős korlátok között volt szokás szót ejteni – miközben az évi 150-200 ezernyi abortusz és megannyi családi válságtünet is jelezte, hogy a tabusítás önmagában mérsékelten hatékony.
A prostitúció persze a kocsisortól a Rákóczi téren át a külföldi vendégektől származó devizabevételekre szakosodott szállodákig és az állambiztonság által megfigyelési és zsarolási céllal is alkalmazott kurvákig nálunk is a legkülönbözőbb szinteken jelen volt, de a Bécsben, St. Pauliban, Párizsban, Londonban, Koppenhágában járó magyaroknak a szexipar más formái radikálisan új élményt jelentettek.
„Tetszenek tudni, hogy mi is a peep show? Nyugati nagyváros szórakoztató intézménye, amely a vetkőzőszám, a pornófilm és a csillagvizsgáló egyesítésén alapszik. A vendég egyik szemét egy lyukra szorítja, bedobja a pénzt, mire felemelkedik előtte a zárólemez, és a fal másik oldalán lévő érdekes dolgokat láthat. Meztelen fiatal hölgy illegeti magát, esetleg egy meztelen illegeti a hölgyet. Netán két lány szereti egymást azok számára, akik nem kedvelik a vegyes házasságot” – írta meg ki tudja miért épp a Műszaki élet című lap 1983-ban kissé technicista megközelítésben Ágoston György, hogy aztán előadjon egy nagy valószínűséggel fiktív történetet két magyarról, akik Párizsban találkoztak először a műfajjal, és az estéjük azzal végződött, hogy míg az egyiküket „egy gyönyörű lány ingyen és bérmentve megajándékozta a szerelmével”, a másik ráakadt épp arra a kukkoldára: „Nem is tudtam, hogy él itt egy ikertestvéred.” „Honnan veszed ezt?” – kérdezi a sztori szerint a szerencsésebb társa reggel. „Hát onnan, hogy egy érdekes szórakozásra bukkantam. Egy lyuk fölé ki volt írva, hogy peep show, bedobtam 10 frankot, és végignézhettem egy heves szerelmi jelenetet, aminek a férfi szereplője éppúgy nézett ki, mint te.”
A hasonló kalandok, ízlés szerint színezve, kitalálva vagy à la nature, szokásos tartozékai lettek a nyugati útibeszámolóknak. Ugyanúgy, mint a pornómozikról készült felvételek a városképeknek. A hetven dolláros valutakeretből biztosan nem lehetett elmerülni a „bűnös város” egzotikusan izgalmas mocsarában, de egyrészt voltak, akik nemcsak ebből gazdálkodtak, másrészt legalább a beinvitáló neonfeliratokból így is haza lehetett vinni legalább egy 24 kockás tekercset.
És volt miről. A New York-i Times Square 1980 körül például a város egyik legrosszabb hírű környékének számított. A Broadway-korszak vége után a 42. utca a legmocskosabb pornó mozik, a 25 centes peep show-k és hardcore előadások helyszíne lett. Ez az a világ, ahonnan Madonna karrierje is indult, és ahol a Taxisofőr jelenetei játszódtak, ami tele volt drogdílerekkel – és természetesen a magyar utazók is megörökítették a hírhedt helyeket. Sex World, Show World Center, Peepland, Roxy Burlesque, Doll Theater: a szexmozi és live‑sex show helyszín, a nagybetűs „Hiszed, ha látod” felirattal, és a többi műintézmény Rialtóstul, Friscóstul és a magát a „világ legszebb showgirljeivel” hirdető Follies Burleskestül.
Las Vegasban a Fremont Street-i „neonvölgy” (Glitter Gulch) volt a „féllegális erotika negyede”. A város már a hatvanas években megkapta a Sin City becenevet, és bár a prostitúció elvileg illegális volt, a gyakorlatban semmiféle nehézséget nem okozott „dinner companion” kísérőket, vagy alacsonyabb presztízsű fizetős lányokat szerezni. A hetvenes-nyolcvanas évek aranykorát már a strip clubok, adult lounge-ok, a valójában topless „bikini bárok” fémjelezték, de leghíresebbek a kaszinók – Folies Bergère, Lido de Paris, Jubilee! – nagy, topless revüműsorai voltak.
„Egyelőre mindez messze van, turistagond. Mi, s hogyan “magyarosodik» a következő években, a jó szerencsénktől is függ. (…) Ha nem fordul a kormánykerék, hamarosan lesz nálunk is “mozi», szexbolt, garniszálló… Aztán lesz bordély is” – írta már idézett cikkében a rendszerváltás hajnalán Szántó Gábor; abban a szexipar valóságától nagyon távoli illúzióban, hogy mindez, beleértve a pornófilmekből ellesett technikákat, alapvetően edukál, és fejleszti a szexuális kultúrát.
Hogy ezt bárki komolyan vette-e mondjuk az ekkoriban nyíló egyik első budapesti erotikus felhangú bárban, a Wesselényi utcai Rózsaszín Cicákban (a bejárat feletti két hatalmas rózsaszín mell-cégér sokáig túlélte magát a helyet is), nem tudjuk. Erről talán Portik Tamásékat kellene megkérdezni, akiknek a maffiaidőkben majd törzshelye lesz a bár – vagy a szexmunkásokat, akiknek a szempontjai sem ekkor, sem a hazahozott fényképeken nem jelentek meg.
Írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/nyugati-szexipar
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
The post Kukkolda a vasfüggönyön túlra – A nyugati szexipar a Magyar Népköztársaságból lesve first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
