Néhány évvel ezelőtt egy súlyos fémláncokba burkolt ember 5. századi maradványaira bukkantak Jeruzsálem közelében. A szakértők eleinte úgy vélték, hogy a bizánci kori nyughely egy férfi csontjait őrzi, egy új tanulmány alapján azonban a vallásos testi fenyítést alkalmazó személy valójában egy nő volt – írja a Live Science.
A lelet Khirbat el-Masani bizánci kolostorában végzett ásatásokon került elő, a feltárások során több férfi, nő és gyermek csontvázát is megtalálták. Az egyik sírban egy láncokba csavart személy rossz állapotú maradványai hevertek, a kutatók arra jutottak, hogy a fémdarabokat az elhunyt életében, aszketikus életmódja részeként viselte. Az Izraeli Régészeti Hatóság kutatói eleinte arra gyanakodtak, hogy az elhunyt egy férfi szerzetes volt.
Miután 380-ban a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallása lett, rengeteg új kolostor alapult, ahol a lakók vallási okokból tartózkodtak a világi örömöktől. Az aszkézis részeként a szerzetesek gyakran viseltek súlyos láncokat.
A kutatók a közelmúltban alaposabb elemzés alá vetették a Khirbat el-Masaninál talált egyén csontjait, legnagyobb meglepetésükre pedig az adatok azt mutatták, hogy az elhunyt valószínűleg nő volt.
Elisabetta Boaretto, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint széles körben dokumentált, hogy a férfi aszkéták láncokat használtak, nők esetében viszont jóval kevesebb a bizonyíték.
A kutatók úgy gondolják, hogy az érintett 30–60 éves kora között hunyt el, maradványainak rossz állapota azonban megnehezítette pontos vizsgálatát. A csapat a fogakban lévő peptidek, azaz rövid aminosavláncok révén tárta fel a nemét.
Az elemzés során az AMELX nevű, X-kromoszómás gén jelenlétét észlelték, az Y-kromoszómás AMELY-ét viszont nem. Ez azt sugallja, hogy az elhunytnak két X-kromoszómája volt, tehát nő lehetett.
Forrásokból lehet tudni aszkétanőkről, akik a 4. századtól kezdődően viszonylag nagy számban kerültek ki az előkelők köréből. Az önmegtartóztató, önsanyargató vallási közösségekben ugyanakkor a nők általában a férfiaktól eltérően, kevésbé szélsőséges módon követték spirituális útjukat, amely elsősorban imádságra, meditációra és böjtre korlátozódott.
Boaretto szerint a láncok az aszkézis gyakorlásának extrémebb módját jelentették. „Azzal, hogy korlátozták a fizikai mozgásukat, teret engedtek az elméjüknek és a szívüknek, hogy kizárólag Isten felé fordulhassanak” – mondta a szakember. Az, hogy a nőt láncaival együtt temették el, valószínűleg az aszketikus életének és spirituális elkötelezettségének tiszteletét szolgálta.
The post Láncokba burkolva temették el az ősi aszkétanőt first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
