Bár hosszú ujjúban van, rögtön feltűnik, hogy Kürti György mindkét csuklóján órát visel. Logikusnak tűnne, hogy az egyik a magyar, a másik az izraeli pontos időt mutatja, de amikor rákérdezek, felnevet.

„Nem, csak túl sok órám van, és ha mindig egyet hordanék, nem jutna mindegyiknek elég csuklóidő. A nagyapám kézihúzós Doxájával kezdődött: lenyűgözött, hogy az az apró fogaskerekekből és hajszálrugókból álló picike szerkezet annyi évtized után is szépen működik. Elkezdtem utánaolvasgatni a neten, és magával sodort a mechanikus órák és a hozzájuk kapcsolódó történetek világa.”

Ahogy a következőkben látni fogjuk, nem a karórák iránti szenvedély az egyetlen, amivel kapcsolatban a sodródás jellemezte beszélgetőtársunk sorsát.

Drótok

Kürti György a szocializmus gyermeke. A hatvanas évek közepén, Budapesten látta meg a keleti blokk napját. Elektrotechnikai műszerésznek tanult, de mire elvégezte az iskolát, két dolog vált előtte világossá: hogy frissen szerzett tudása meglehetősen elavult a technológia nyugati színvonalához mérten, és hogy túl sok kedve sincs szakmája műveléséhez.

„Mindig is inkább, fúró, faragó, bütykölő típusú ember voltam, de erre sokáig csak hobbiként tekintettem. Autodidakta módon tanultam asztalosságot, lakberendezést, kedvtelésből tervezgettem, építettem bútorokat, miközben elektromos karbantartóként, meg ehhez hasonló állásokban dolgoztam.”

A fordulatot a rendszerváltás, pontosabban az első budapesti IKEA-áruház megjelenése hozta el György életében. Néhány évvel a nyitást követően vették fel és onnantól, mintha a hobbijából élt volna. Élvezte a munkát, jól is csinálta, felfigyelt rá egy vállalkozó és elhívta üzletvezetőnek a bútorboltjába. Minden remekül alakult, amíg be nem következett az újabb fordulat, de előbb lapozzunk vissza néhány évet a naptárban.

Családfa

Ahogy a Kádár-korban általában, Kürtiéknél sem beszélgettek sokat a múltról, a származásról. György sokáig annyit tudott, hogy apai nagyszülei a második világháború éveiben haltak meg.

Arról csak jóval később értesült, hogy azért, mert zsidó származásuk miatt elhurcolták és meggyilkolták őket.

The post „Legfeljebb majd élünk úgy, mint bárki más” – egy Izraelből huszonöt év után hazaköltöző férfi története first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu