Bő egy éve közöltünk tesztet a Lenovo Legion Go kézikonzolról, ami valójában egy olyan kézi PC, amit kifejezetten arra fejlesztettek, hogy számítógépes játékokat futtathassunk rajta. A kínai gyártó a hasonló elv mentén készült Steam Deck sikerét látva, de az Asus ugyanilyen megoldását követően dobta piacra az eszközt, amiről azt írtuk, hogy a legsokoldalúbb újgenerációs kézikonzol. Azóta persze nem kevés víz lefolyt a Dunán, az új szereplők felbukkanása (pl. MSI) mellett az Asus kiadta az első modelljének átdolgozott kiadását, ROG Ally X néven, amivel szintén meg voltunk elégedve.

Persze a Lenovo sem ül a babérjain, a 2025-ös CES-en bejelentették, hogy dolgoznak a Legion Go 2-n, illetve bemutatták az első gépük kistestvérét, ami a Legion Go S nevet kapta. Az áttervezett modell egyik legfontosabb újdonsága, hogy nemcsak Windows 11 operációs rendszerrel elérhető, de van belőle Steam OS-t futtató változat is. Nekem egyelőre a Microsoft operációs rendszerével érkező változatot sikerült kipróbálni.

Lenovo Legion Go S kézikonzol

Ami a külső felépítést illeti, a Lenovo újdonsága az előnyére változott, könnyebb lett (854 helyett már csak 730 gramm), valamivel kisebb is (22, 6mm x 127,55 mm x 299 mm), és a meglehetősen szögletes dizájnt egy sokkal kényelmesebb fogást biztosító kerekdedebb kialakítás váltotta fel. Cserébe le kell mondani a Nintendo Switch-et idéző lecsatolható „kontrollerekről”, de ezt nem éltem meg akkora veszteségként, hiszen tényleg egy kellemesen a kézbe simuló, a finoman textúrált borításnak köszönhetően stabilan fogható, nem fejnehéz gép lett a végeredmény, amin ezúttal a gombokat is sikerült úgy elhelyezni, mint napjaink népszerű kontrollerein.

Lenovo Legion Go S galéria:

Bal oldalon ott az immár nyolcirányú, az Xbox vezérlők megoldását másoló D-Pad, felette a testre szabható LED-fénnyel megbolondított analóg kar, jobb oldalon a korábbinál sokkal kisebb méretű touchpad, felette az aszimetrikusan elhelyezkedő másik analóg karral és a szokásos, színek nélküli YBAX gombokkal.

A funkciógombok szintén ott találhatók, ahol a konzolos kontrollereken, ugyanakkor a gyártó valamiért fontosnak érezte, hogy ezeket kiegészítse a saját kapcsolóival. A két extra kapcsoló megléte alapvetően előny, hiszen olyan hasznos programok hívhatók elő velük villámgyorsan, mint a játékosok életét megkönnyítő Legion Space vagy a rengeteg beállítást tartalmazó control panel, az elhelyezésük ugyanakkor kissé problémás.

Velem játék közben például rendre előfordult, hogy a nagy izgalmak közepette ezeket nyomtam meg a mellettük lévő, ugyanolyan kialakítású kapcsolók helyett. Éppen ezért véleményem szerint okosabb lett volna valamilyen más formát adni nekik, vagy áthelyezni őket egy másik pozícióba, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek.

Az RB és LB gombok kényelmesen elérhető helyre kerültek a gép felső élének szélein, közvetlenül alattuk találhatók a ravaszok, amelyeknél újdonságként ezúttal az is állítható, hogy mennyire legyenek „behúzhatók” (választhatunk rövidebb és hosszabb utat). A hátlapról emellett nem hiányzik a külön programozható Y1 és Y2 kapcsoló sem. Amit még kapunk, az a LED-gyűrűvel felszerelt bekapcsoló gomb, két előlapi hangszóró (egyenként 2 watt), a hangerőszabályzók, egy jack-csatlakozó, két Type-C port (USB 4.0, Power Delivery 3.0, DisplayPort 1.4), illetve a gép alsó élén egy microSD-kártyaolvasó.

Emellé adott a Wi-Fi 6 és a Bluetooth 5.3 a vezeték nélküli kapcsolatokhoz, akkumulátorként pedig egy háromcellás, 55 wattórás telepet kapunk, ami valamivel nagyobb, mint amekkorát a sima Lenovo Go modellben találhattunk.

A képernyő ugyan valamivel kisebb, mint a sima Legion Go esetében, 8,8 helyett csak 8 hüvelykes, de még mindig nagyobb, mint a legtöbb konkurensé. A felbontás szintén csökkent, 1920 x 1200 pixel az elérhető maximum, és a képfrissítés is 120 Hz-re módosult a korábbi 144-ről, de ezek az értékek bőven elegendők ehhez a géphez, és külön öröm, hogy a fényerőre (500 nit) sem lehet panasz.

Ami a hardvert illeti, a Legion Go S az év elején debütált AMD Ryzen Z2 Go processzorral és integrált AMD RDNA 3 grafikus egységgel rendelkezik, és jelenleg két változatban elérhető. Van 16 gigabájt memóriával és 512 gigabájt háttértárral szerelt modell, illetve egy valamivel „erősebb”, 32 gigabájt memóriával és 1 terabájt háttértárral megvásárolható változat. Amit még érdemes tudni, hogy a gép képes fogadni M.2 2242/2280 kialakítású SSD-ket, így a háttértár akár házilag is bővíthető.

Ami pedig a tesztet illeti, nálunk egy 16 GB / 512 GB modell, tehát a legolcsóbb Windows 11-es konfiguráció járt, ami 300 ezer forint alatti költséget jelent, ugyanakkor azt érdemes megjegyezni, hogy a cikk írásakor a hazai kereskedők kínálatában ezzel a változattal nem találkoztunk, csak a valamivel drágább 32 gigabájtossal.

Használat közben

Bár az új kialakítást illetően előrelépés a Legion Go S, ugyanez a teljesítményről nem mondható el. A tavaly tesztelt modellben egy Ryzen Z1 Extreme processzor kapott helyet, ami egész szépen teljesített, a Ryzen Z2 Go viszont hiába fiatalabb chip és szerepel a nevében a kettes, a teljesítményt illetően valójában elmarad az említett lapkától, ami be is árnyékolja a használatot, és ezzel együtt a gép értékelését is.

A tesztelést a nemrég megjelent Marvel’s Spider-Man 2 PC-s portjával kezdtem, amibe az első fél tucat alkalommal konkrétan beletört a Legion Go S bicskája. A játék még azelőtt rendszeresen összeomlott, hogy eljutottam volna a főmenübe, hibaüzenetként pedig azt kaptam, hogy (dedikált videókártya hiányában) a program több videómemóriát használ, mint amit az operációs rendszer támogatni képes.

Emiatt meg kellett emelni a lefoglalható memória mennyiséget, amire viszont csak a BIOS-ban volt lehetőség. Ezt a kihívást meglépve már hajlandó volt elindulni a játék, ugyanakkor élvezhető, 25–30 fps körüli képfrissítést csak az elérhetőnél alacsonyabb (1280×800 pixel) felbontással és közepes (vagy alacsonyabb) grafikai minőség mellett tudtam elérni. Ez részben a játék hibája is, hiszen csapnivaló átiratról beszélünk, de ettől függetlenül nagy általánosságban elmondható, hogy a gép csak komoly kompromisszumokkal képes a közelmúlt AAA-kategóriás játékainak a futtatására.

A hihetetlenül jól optimalizált Doom Eternal esetében például szintén csak 800p felbontáson és közepes grafikán sikerült 30 fps feletti értékeket produkálni, de távolabb lépve ugyanez volt a helyzet az idén hatéves Red Dead Redemption 2 esetében is. Az ugyancsak 2019-es Tom Clancy’s The Division 2 is csak akkor nem szaggatott be magas grafikán, ha visszavettem a felbontást 1200 x 800 pixelre.

Mindezt a lehető legjobb teljesítményt biztosító fokozatot beállítva produkálta a gép.

Bár a teszt során alapvetően jól elszórakoztam az új és régi kedvenceimmel, de a fenti eredmények olyan szempontból meglehetősen kellemetlenek, hogy a 16 gigabájtos Legion Go S áráért beszerezhető sima Legion Go ennél jobb eredményeket produkál, ahogy a hazánkban valamivel drágábban kapható Asus ROG Ally is bőven felülmúlja ezt a teljesítményt. És akkor még nem is említettem a Steam Deck OLED-et, ami a tesztalanyunknál kevesebb pénzért nyújt hasonló vagy jobb teljesítményt, miközben nem kell szenvedni a Windows 11 miatt.

Mindezek okán a jelenlegi áron a Lenovo Legion Go S jó szívvel még az amúgy pozitív változások ellenére sem nagyon ajánlható, már csak azért sem, mert a gép Teljesítmény módban szünet nélkül járatja az amúgy meglehetősen hangosan búgó ventilátorát, a maximumra töltött aksi pedig a Death Strandinggel játszva még egy jobbára autópályán megtett Budapest–Baja távot sem bírt ki végig, ami annyit tesz, hogy a Lenovo által ígért 2,5 órás üzemidőt egész egyszerűen nem képes teljesíteni a gép.

Még nem írom le

A fenti negatívumokhoz muszáj hozzátenni azt is, amiről már a korábbi tesztjeinkben (itt és itt) is írtunk: a Windows 11 rendesen meg tudja keseríteni az ember életét, ugyanis ez az operációs rendszer nem arra lett kitalálva, hogy kézikonzolokon használjuk, és hiába van itt az életünket megkönnyíteni kívánó Legion Space szoftver, a gép használata rengeteg esetben egész egyszerűen feleslegesen körülményes.

Ettől függetlenül nem írnám le teljesen a Legion Go S-t, méghozzá két okból:

• A gépből elméletileg létezik Ryzen Z1 Extreme processzoros változat, ami javíthat a teljesítménnyel kapcsolatos gondokon, főleg, ha 32 gigabájt memória is jár mellé.
• A Legion Go S-ből létezik Steam OS operációs rendszert futtató változat is, méghozzá legalább 40 ezer forinttal olcsóbban, mint a Windows 11-es modellek. És mivel a Valve által fejlesztett szoftver kifejezetten videójátékra lett optimalizálva, nincs kizárva, hogy ott a kevesebb macera mellett még jobb teljesítmény is elérhető ugyanezen hardverrel. Remélhetőleg lesz is rá lehetőségem, hogy hasonló cikkben számoljak be az eltérő rendszerrel érkező változattal szerzett tapasztalataimról.

The post Legion Go S: egyet lépett előre, kettőt hátra a Lenovo új kézikonzolja first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu