Nyerni fogunk és meg fogjuk menteni Lengyelországot

– ígérte még vasárnap este, a hivatalos eredmények nyilvánosságra hozatala előtt az új lengyel államfő, Karol Nawrocki. Pedig ekkor még az exit-pollok szerint vesztésre állt a konzervatív-nacionalista történész az elnökválasztás második fordulójában. A párton kívüli Nawrockit a 2023 végén ellenzékbe szorult jobboldali-populista párt, a PiS és annak vezére, Jaroslaw Kaczynski exminiszterelnök támogatta a kampányában, és az exbokszoló az utolsó pillanatig nem is adta fel a reményt, hogy nyerhet. Pedig választott tisztségre korábban még sosem szavazták meg.

Igaza lett tehát az egykori amatőr ökölvívónak, amikor nem hitt a közvélemény-kutatóknak, és gyakorlatilag már akkor ünnepeltette magát, amikor még riválisát, a varsói polgármestert, a centrista-baloldali kormány által támogatott Rafal Trzaskowskit hozták ki győztesnek az urnazárás után készült felmérések. A valóságos szavazatok megszámlálása után aztán hajnalra kiderült, hogy 51:49 arányban Nawrocki nyert.

Mindez azt jelenti, hogy Trzaskowski már a második elnökválasztását vesztette el egy jobboldali, PiS által támogatott jelölttel szemben, öt évvel ezelőtt ugyanis Andrzej Duda győzte le Trzaskowskit, szintén 51:49 arányban. Így tudta a szintén jobboldali, szintén a PiS által támogatott Duda két éve megakadályozni, hogy Donald Tusk miniszterelnök centrista-baloldali kormánya végrehajtsa a 2023-as parlamenti választásokon ígért közigazgatási, igazságszolgáltatási és más reformokat.

A 2015-től nyolc éven át illiberális módszerekkel kormányzó PiS tehát ellenzékbe került 2023-ban, de azóta is blokkolta a Polgári Koalíció (Donald Tusk és Rafal Trzaskowski pártja) által vezetett sokpárti kabinet és a Polgári Koalíció által irányított parlamenti többség akaratát. A lengyel elnöknek ugyanis vétójoga van a törvényalkotásban, és ezt a vétót csak 60 százalékos parlamenti többséggel lehet felülírni – ekkora támogatottsága viszont nincs a kormánypártoknak.

Most tehát Duda helyett egy másik jobboldali, PiS-támogatott politikus akadályozhatja a reformok végrehajtását. Persze Nawrocki nem reformellenesnek állította be magát vasárnap este, hanem azt ígérte, hogy nem engedik Donald Tusk miniszterelnöknek és kormányának, hogy a hatalmuk mindenre kiterjedjen. Nawrocki azt akarja, hogy a kabinetnek ne legyen hatalmi monopóliuma, mert ez egy „gonosz hatalom”, amely nem törődik a közpénzekkel, és elveszi az álmaikat.

Vagyis jól látható az, amire Aleksander Kwasniewski – az 1995 és 2005 között hivatalban lévő baloldali államfő – figyelmeztetett a választások éjszakáján: a lengyel társadalom nagyon polarizált.

És ez a megosztottság – ezt már mi tehetjük hozzá – leginkább az eliteket jellemzi. Lengyelországra is jellemző a konszenzusos elitek hiánya, ami térségünkben szinte mindenütt megfigyelhető. A szembenálló politikai pártok gyűlölettel tekintenek egymásra, az együttműködés köztük szinte kizárt, és az új államfő szavai is vészjóslóak ebből a szempontból a jövőre nézve.

A megosztott Lengyelországról posztolt Mitrovits Miklós polonista is a Facebookon. Szerinte ugyan Trzaskowski a tizenhatból 11 vajdaságot megnyert, de most sem ez számított. Mitrovits szerint „a kis településeken (50 ezer alatti városokban, falvakban) és a nagyobb városok nélküli járásokban a PiS jelöltje nyert általában, míg a városokban (50 ezer felett) jellemzően Trzaskowski” győzött.

„Van ugyan továbbra is egy Nyugat-Kelet választóvonal a választási magatartásban, de a város-falu még ennél is erősebb és országos jellegű. Ehhez persze már törésvonalak is társulnak (például az egyetemi végzettséggel rendelkezők többsége Trzaskowskira szavazott, na de ők többnyire egyben nagyvárosi lakók is)” – jegyezte meg a Lengyelországgal foglalkozó történész, aki szerint

két – végletekben gondolkodó – Lengyelország van. Egyik fél sem tud a másik számára elfogadható programot, narratívát felállítani. Totális a másik elutasítása. Nincs átmenet. Vagyis rettentő nehéz elképzelni, hogy miképpen lehetne a kormány és az új elnök viszonyát normális mederben tartani, Lengyelországban a politikai stabilitást fenntartani. Ha előrehozott választások lesznek, ott majd ugyanezt a megosztottságot fogjuk látni.

Zeöld Zsombor Lengyelország-szakértő közben már korábban figyelmeztetett arra – a 24.hu-nak adott nyilatkozatában –, hogy az új államfő Andrzej Dudánál aktívabb lehet a külpolitikában, és a Tusk-kormány helyett esetleg ragaszkodhat ahhoz, hogy ő képviselje bizonyos nemzetközi fórumokon – például az Európai Unióban – Lengyelországot. Azaz Duda passzivitásán – amely azért a lengyel törvényhozást így is megbénította – túllépve Nawrocki most aktívan is befolyásolhatja a lengyel politikát.

Tusk béna kacsává válhat Nawrocki miatt, és a helyzet rosszabb lehet, mint Duda idején volt a kabinet számára – ezt a brit Guardiannak mondta egy elemző, Aleks Szczerbiak, a Sussexi Egyetem politológusa, aki szerint a mostani elnökválasztás egyfajta népszavazássá alakult át, amely a Tusk-kormány sorsáról döntött.

A jobboldali ellenzéki jelöltnek részben a Tusk-féle kormánypolitikának köszönhetően sikerült megfordítania az első forduló eredményét, amikor még 31-29 arányban Trzaskowski előzte meg Nawrockit. Lengyelországban óriási mozgósítási verseny zajlott a jobboldal és a centristák-balosok között, ennek következtében elnökválasztáson még soha ennyien nem mentek el szavazni (71,6 százalék), mint most a második fordulóban. Ugyanakkor Mitrovits Miklós emlékeztet arra, hogy ezúttal kevesebben szavaztak, mint 2023-ban, amikor Tuskék a parlamenti választásokon arattak sikert. Mitrovits szerint a lengyel választási szakértők modellezése „tűpontosra” sikerült: 71–72 százalékos részvételnél Nawrocki, 72–73 százaléknál pedig Trzaskowski győzelmét „jósolták”. „Bejött” – jegyezte meg a polonista, azaz látható, hogy szinte csak egyetlen százalékpontnyi „mozgósítási” lemaradáson múlott a centrista-baloldali jelölt győzelme.

Ez az egyetlen százalékpont viszont sok mindennel magyarázható. Az elemzők ugyan ezt nem fogalmazzák meg egyértelműen, de az biztosnak tűnik, hogy a Tusk-féle arrogáns politizálás 2023 óta kormányszinten zajlott Lengyelországban, a PiS korábbi vezetői egzisztenciálisan is veszélybe kerültek – erre példa a Magyarországon menedéket kereső volt igazságügyi miniszterhelyettes, Marcin Romanowski esete is. Függetlenül attól, hogy jogosan vegzálja-e az új kormány az elődjének reprezentánsait, a jobboldali szavazókat mindez jobban mozgósította, mint a kabinet támogatóit. Romanowski egyébként boldogan posztolta Nawrocki mostani sikere után, hogy „Dávid legyőzte Góliátot”.

A választási térképeken egyébként látható, hogy az ország keleti fele (kékkel) szavazott Nawrockira, ez a PiS hagyományos választói bázisa. Míg a nagyvárosokban – Varsóban, Poznanban, Gdanskban – és az ország nyugati területein a centrista-balos kormánykoalíció jelöltje, Trzaskowski nyert. Ez a Trzaskowski és Tusk nevével fémjelzett kormánypárt (Polgári Platform, Polgári Koalíció) korábbi választási eredményeinek is megfelel.

Ugyanakkor már az első forduló után nyilvánvaló volt a legtöbb elemző számára, hogy Trzaskowski relatíve gyenge eredményt ért el, hiszen a két százalékpontos (31:29 arányú) vezetés nem sokat érhetett, amikor a PiS által támogatott Nawrocki a nyakában lihegett. Ráadásul a PiS-nél is sokkal szélsőségesebb és jobboldalibb Konföderáció párt jelöltje, Slawomir Mentzen is 15 százalékot kapott, nem beszélve arról, hogy a legszélsőségesebb jelölt, Gregorz Braun is fontos részsikereket ért el az első fordulóban.

Zeöld Zsombor szerint – aki a második forduló után is nyilatkozott a 24.hu-nak – már az elnökválasztás első fordulója előtt azt lehetett várni, hogy a nagyobb pártok jelöltjei a szavazatmaximalizálás miatt a második fordulóra koncentrálnak. Alapvetően két-három stratégia volt az, ami kibontakozott:

• a saját pártjuk szavazói bázisát a lehető legnagyobb százalékban akarták mobilizálni (saját maguk mellett);
• megpróbálták a bizonytalanokat maguk mellé állítani,
• és ezzel párhuzamosan ugyanezeket a bizonytalanokat (például a másik jelölt kényes ügyeinek/botrányainak tálalásával) eltántorítani attól, hogy a másik jelöltre szavazzanak le.

Zeöld szerint a két forduló között elsősorban az utóbbit láthattuk.

Statisztikailag nézve a PiS-szavazók eleve elkötelezettek, s hozzájuk adódtak hozzá a nem baloldali jelöltre leszavazók. Nem gondolom azt, hogy Nawrocki múltjának szimpatikussága a szavazók tömegét állította volna Nawrocki mögé. Az első fordulóban a fiatal szavazók több mint 70 százaléka voksolt vagy Mentzenre, vagy az Együtt (Razem) baloldali párt jelöltjére, Adrian Zandbergre. A választást kísérő lengyel politikai kommentárok végig kiemelték, hogy ennek a generációnak egyre inkább elege van mind a Tusk-, mind a Kaczynski-féle párt bármelyikének a támogatásából

– mondta a Lengyelország-szakértő.

Mindenesetre a jobboldal tartalékai sokkal nagyobbak voltak a második forduló előtt, mint a balközép kormánypártoké. Így valójában a második fordulót Mentzen támogatói döntötték el: a Konföderáció ugyan a szélsőjobbról érkezik, de a „centrum felé tart”. A Mentzen-szavazók végül tényleg eldöntötték, hogy ki nyerjen: alapvetően a PiS, a jobboldali-nacionalista párt jelöltjére voksoltak. 87–90 százalékuk támogatta a PiS jelöltjét.

Sajátos módon ezt erősítette a Nawrockit lejáratni próbáló kormánypárti kampány. A történészként már eddig is bírált politikussal kapcsolatban felmerült, hogy korábbi munkahelyén szállodai szobát béreltek neki, miközben öt kilométerre lakott a múzeumtól, ahol dolgozott. Nawrocki amatőr bokszoló volt korábban, ezért a nyugati sajtó utalt az alvilági kapcsolataira, szintén a lengyelországi lejárató kampányok nyomán. Exbokszolóként testőri munkát is vállalt korábban, és „e minőségében” állítólag örömlányokat közvetített egy szállodában a vendégeknek – ezt a legnagyobb lengyel internetes újság, az Onet.pl írta meg – emiatt Nawrocki feljelentést is ígért az online lapnak.

Ugyanakkor az már az első forduló előtt ismert volt Nawrockiról, hogy egy eltartási szerződéssel gyakorlatilag kisemmizett a vagyonából egy mozgássérült idős embert. Ám Zeöld Zsombor szerint a PiS szavazói erős, intakt és egységes tömböt alkotnak, így Nawrockiról leperegtek a vádak, érdemben nem gyengítette őt az ellene indított lejárató kampány. Sőt, miután Slawomir Mentzen szavazói 90 százalékban rá szavaztak, ez azt jelzi, hogy a kormánypártok vádjai még rokonszenvesebbé is tették Nawrockit a szélsőjobboldal szavazói szemében. Hasonlóan a vasárnapi győztest erősítette, hogy ellenfelei felrótták neki a náci és fasiszta szervezetekkel való kapcsolatait, miközben mindenki tudta, hogy az első forduló kiélezett küzdelmei után Mentzen voksolói döntenek majd a végső győztesről. Vagyis Nawrockit tulajdonképpen csak megerősítette sok szavazó szemében, hogy kemény, „harcos” múltja van, aki képes lesz szembeszállni a Tusk-kormánnyal.

Az egyébként igaznak tűnik a vádak közül, hogy Nawrocki egykor futballhuligán lehetett, arra viszont nem vehetünk mérget, hogy részt vett volna olyan utcai harcokban, amelyeket a szurkolók feltehetően szervezetten rendeztek egymás között. Érdekes viszont, hogy egy másik ex-futballhuligán, a román elnökválasztást csak a második fordulóban elbukó George Simion az elsők között, még hétfőn hajnalban gratulált Nawrockinak.

Pedig akkor még nem is volt hivatalos eredmény Lengyelországban. Simion egyébként egy lengyelországi CPAC-találkozón – ez az amerikai republikánus jobboldalhoz kötődő rendezvény – már korábban is kiállt Nawrocki mellett. Amúgy a Trump-adminisztráció szintén Nawrockit támogatta. A PiS jelöltje a „Lengyelország az első, a lengyelek az elsők” jelszóval kampányolt – Donald Trump lózungját lengyel környezethez adaptálva.

Nawrocki vasárnapi győzelmének egy másik CPAC-találkozó résztvevője is örült. Orbán Viktor magyar miniszterelnök – aki egy budapesti CPAC-rendezvény vezérszónoka volt a napokban – szintén már hétfőn reggel gratulált az új lengyel államfőnek.

Nawrocki győzelme ugyanis az Európai Unió reformja és Lengyelország politikai élete szempontjából is sorsdöntő jelentőségű. A kormánypártok és Donald Tusk miniszterelnök ezek után még nehezebben hajthatja végre a reformprogramját, és egyfajta „együttélésre” kell továbbra is számítaniuk a lengyeleknek – köszönhetően a francia félprezidenciális rendszerhez hasonló közjogi berendezkedésnek. A leköszönő elnök egyébként máris gratulált utódjának – akit támogatott a választási kampányban –, és megköszönte a szavazóknak, hogy részt vettek a választáson.

Nawrocki egyébként a külpolitikában is gátat szabhat Tuskék terveinek. Piotr Buras, egy politikai tanácsadó szervezet, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa munkatársa például úgy véli, hogy nem közvetlen külpolitikai lépések várhatók Nawrockitól, hanem azt az üzenetet testesíti meg, hogy a lengyelek elutasítják Tuskot és a kormányát. Orbán Viktor máris a visegrádi államok kooperációjának erősítését várja az új lengyel elnöktől.

Hogy ez sikerül-e nekik, az a jövő kérdése, de Buras szerint az a terv máris dugába dőlt, hogy Tusk és Lengyelország az európai politikában nagyobb szerepet játsszon, hiszen Nawrocki számos kérdésben szembe mehet a Tusk-féle tervekkel, gyengítve azokat. Nawrocki ugyanis Ukrajna esetében kevésbé Kijev-párti, mint Tusk, így például az ukrán menekültek támogatását nem annyira pártolja, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt személyében is támadta. Nawrocki egyébként – aki elnökké választása előtt a gdanski második világháborús múzeumot, majd a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetét vezette – Ukrajna NATO-csatlakozását is ellenzi.

The post Lengyelországban elnök lett egy focihuligánból first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu