Ne a filmek elegáns, szivarfüstbe burkolózó, rejtélyes bordélyait, a regények romantikusan ábrázolt, kalandokkal teli szalonjait képzeljük el. Kőkemény, erőszakos, szomorú világ volt ez, tele szenvedéssel, kizsákmányolt emberekkel és elkeserítő sorsokkal
– mondja Völgyi Réka, a Budapest Főváros Levéltára II. Iratőrző Főosztályának levéltárosa a 24.hu-nak.
A kutató egyetemistaként kezdte el vizsgálni a 19–20. század fordulójának prostituált létét, elsősorban a mai Budapest területére fókuszálva. A korabeli rendőrségi, bírósági iratok, a fogolytörzskönyvek és újságok rendkívül borús képet festenek a kéjnők közösségéről, kiszolgáltatottságáról.
A korszakban rengeteg fiatal férfi és nő költözött fel a fővárosba, előbbiek főként cselédként dolgoztak, hogy szülőhelyükre visszatérve pénzt hozhassanak magukkal, jellemzően innen kerültek be a rendszerbe. „A házasságkötés időpontja kitolódott, nőtt a prostitúció iránti igény. Úgy mondanám, a társadalom szükséges rosszként tekintett a helyzetre” – vélekedik a szakértő.
Szomorú élettörténetek
A történet kiindulópontját a kiegyezés évében, 1867-ben jelölhetjük ki, ekkor született meg az a rendelet, amely a pest-budai prostitúciót szabályozta – ekkoriban a városok saját maguk hozhatták meg a vonatkozó rendeleteiket. Az alapvető ok a fellendülő szektor, illetve az azzal járó egészségügyi kihívás, a betegségek visszaszorítása volt.
„A jogszabály központi eleme egyfajta hatósági papír, működési engedély, az úgynevezett bárca, de azt is meghatározták, hogy hol lehet bordélyházat üzemeltetni, valamint a kéjnők típusait,
The post Létezett-e a magyar Hasfelmetsző? – ilyen volt a prostitúció a századfordulós Budapesten first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
