Lincshangulat az Alföldön: tudatosan okozzák az aszályt?

Ismét megelevenedett a középkor Magyarországon, a közösségi médiában zaklatták, akasztással és agyonveréssel fenyegették a nagymágonyi jégkármérséklő berendezés egységkezelőjét. Az ok azon tévhit, miszerint a rendszer használata – pontosabban a levegőbe engedett ezüst-jodid – felelős az aszályért, a hergelést egy orosházi hobbimeteorológus kezdte néhány éve – itt írtunk minderről. Nem ez az első eset, hogy lincseléssel fenyegették a generátorkezelőket, a 2022-es történelmi aszály idején több körzetben is le kellett állítani a rendszer működését. Az akkori, boszorkányüldözéseket idéző indok szerint a jégkármérséklő segítségével valakik valamiért tudatosan „kicsavarják”, szétoszlatják az esőfelhőket a Dunától nyugatra, hogy az ország keleti része kiszáradjon. Hasonló történik most is.

Csökkenti a jég méretét

A hivatalos nevén Országos Jégkármérséklő Rendszer (Jéger) a valóságban azt teszi, amit a neve mutat: csökkenti a jégesők okozta károkat. A csapadékképződés ugyanis nagy magasságban kezdődik azzal, hogy lebegő szilárd részecskékre, az úgynevezett jégképző magvakra kicsapódik a pára. A magasban még nyáron is erős mínuszok uralkodnak, ezért a lebegő szilárd szemcsék, darabkák körül jégkristályok jönnek létre, majd egymással ütközve egyre csak híznak egészen addig, amíg a talajról feláramló meleg levegőnek már nincs „ereje” lebegtetni őket. Ilyenkor lehullanak, útközben elolvadnak, és eső formájában érik el a talajt. Zivataroknál viszont nagyon erős a feláramlás, a jégdarabok akkorára dagadhatnak, hogy nem olvadnak el, mire elérik a felszínt: minél erősebb a feláramlás, annál nagyobb szemű jég keletkezhet, és logikusan komolyabb kárt okozhat. Ennek elkerülése érdekében a Jéger

csapadékképző magokat juttat a felhőbe, ugyanaz a nedvesség eloszlik rajtuk, a kisebb kristályok pedig víz formájában vagy apróbb szemű jégként érnek földet.

Sóki Tamás / MTI Az országos jégkármérséklő rendszer egyik talajgenerátorának üzemben tartója nézi működés közben a szerkezetet Baranya megyében, 2018. május 7-én.

A legalkalmasabb anyag erre az ezüst-jodid, mert kiválóan tapad hozzá a pára. Maga a rendszer csaknem ezer talajgenerátort foglal magában, egymástól 10-10 kilométeres távolságra telepítve, négyzetháló-szerűen lefedi az egész országot. Az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közösen működteti, a generátorok párologtatással juttatják az a levegőbe az ezüst-jodidot, 45–50 perc, mire eléri a kellő magasságot.

Az aszály idén júliusra holdbéli tájjá változtatta a Velencei-tavat:

Elképesztően drága az esőcsinálás

Mint minden összeesküvés-elmélet, így az „aszálycsinálás” mögött is megvan az igazság egy apró morzsája. Nagy mennyiségű ezüst-jodid hatására ugyanis a pára kicsapódik és esőként lehull akkor is, ha egyébként az adott felhőből nem esett volna eső. Még több ezüst-jodid pedig annyira el tudja oszlatni a nedvességet, hogy azzal felszámolja magát a felhőt, magyarán akkor sincs eső, ha természetes módon lett volna. Az anyag tehát alkalmas a csapadék kinyerésére és felhők szétoszlatására egyaránt.

Csakhogy rendkívül drága. A Jéger működtetése során a költséghatékonyság elve a legfontosabb, mindig a lehető legkisebb adagot vetik be: könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a védekezés költsége többszörösen meghaladja az esetleges kár értékét. Tényleg nagyon komoly összegekről beszélünk, még a leggazdagabb országok sem játszhatnak „időjárás-csinálósdit” kényükre-kedvükre.

Az esőfakasztás vagy a csapadék megakadályozása még egy megyényi területen is jól látható nyomot hagyna a magyar költségvetésben, ugyanez komplett országrészekben pedig akár 1000 milliárdot is felemésztene. Ráadásul az egész országot, országrészeket érintő zivatarlánc megállítása a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Végszóként tehát: a Jéger üzemeltetése során felhasznált ezüst-jodid mennyisége nem csökkenti számottevően a felhő páratartalmát, nem „csapja ki belőle” a nedvességet idő előtt. Csupán azt teszi, amiért az egészet létrehozták: csökkenti a zivatarokkal lehulló jégdarabok méretét.