Emmanuel Macron francia elnök nagy nehézségek árán, a parlamentet kijátszva, hatalmas tömegtüntetéseket és sztrájkokat generálva 2023-ban elfogadtatta a nyugdíjrendszer átformálását, amit elnöksége emblematikus reformjának tervezett. Ez viszont annyira meggyengítette kormányát, hogy a 2024-es EP-választáson már csak a harmadik helyen végeztek, mire válaszul – mindenki meglepetésére – előrehozott választást írt ki. Ezután a szélsőjobb történelmi győzelmet aratott Franciaországban, és csak nagy nehezen sikerült elérni, hogy a kormányalakítástól távol tartsák a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülést. Azóta a francia parlament alsóháza nagyjából három ugyanakkora – egy balos, egy szélsőjobbos és egy centrista – blokkra oszlik, a kibékíthetetlen ellentétek miatt nagyon nehéz egy-egy ügy mögé többséget szerezni. Emiatt van az is, hogy a tavaly nyári voksolás óta a harmadik miniszterelnöküket fogyasztják el a franciák, válságról válságra bukdácsolnak.
Elsőként Michel Barnier kormányzott mindössze 99 napon át (ilyen rövid ideig még nem volt kormány Franciaországban), majd jött François Bayrou, aki macronihoz hasonlóan meglepő húzással 270 nap után buktatta meg magát, majd elérkeztünk Sébastien Lecornu-höz, aki egy hónapon át próbált többséget biztosítani kormánya számára, ennek eredménytelensége után azonban lemondott.
Macron viszont annyira nem talált alternatívát a helyére – az ellenzék által követelt előrehozott elnök- vagy parlamenti választást visszautasítja –, hogy öt nap gondolkodás után nem fogadta el leghűségesebb embere, az elnöksége óta minden kabinetjében szerepet kapó Lecornu lemondását a miniszterelnöki posztról.
Csütörtökön két vele szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány – egyiket a baloldal, a másikat a jobboldal széle terjesztette be – is elbukott, noha kisebb különbséggel, mint azt várni lehetett. Az első indítvány 271, a második 144 szavazatot kapott, míg az eredményességhez 289 szavazat kellett volna. Ha a Lecornu elleni bizalmatlansági indítványok egyike is sikeres lett volna, kevesebb mint két hét alatt ez lett volna a második alkalom, hogy a kormány összeomlik. Macron pedig egy év alatt negyedszerre találta volna szembe magát ugyanazzal a kihívással: vagy új kormányfőt talál, vagy előrehozott választást ír ki, vagy lemond.
De Lecornu maradásához – Macron hallgatólagos beleegyezésével – be kellett áldozni a kormánykrízisek egyik legnagyobb felelősét: a nyugdíjreformot.
The post Macron a legfontosabb projektjéért szinte mindent feláldozott, mostanra kiderült, azt is fel kell adnia first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
