Április 11-én, az 1241-es muhi csata évfordulóján jelent meg a 24 Extra új kiadványa, A tatárjárás: Magyarország élet-halál harca című könyv. Nem sokkal később felkerült a sikerlistákra, az olvasók bizalmából pedig már a második kiadása jelent meg, miközben a harmadik is szükségessé vált. A kötet bemutatóját a Magvető Caféban rendezték, a zsúfolásig megtelt teremben Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője beszélgetett az íróval, Bihari Dániellel, a 24.hu újságírójával, valamint a szerkesztőkkel, Dr. Nagy Balázs történésszel, az ELTE tanszékvezetőjével, valamint Dr. Laszlovszky József történésszel, régésszel, a CEU professzorával.

Miért érdekes a tatárjárás még most, 800 évvel az események után is? Miért állítható, hogy hazánk egyik legnagyobb tragédiájáról meglévő jelen tudásunk korrekcióra szorul, és e könyv alapján átírhatnánk a történelemkönyveket?

Élet-halál harc

A modern történettudomány megszületésétől kezdve a szakemberek hitték is meg nem is a magyarországi tatárjárásról fennmaradt források állításait. A horrorisztikus képet tudatos kegyetlenségről, legyilkolt és rabláncon elhurcolt tömegekről, egész régiók totális pusztulásáról, rettegésről, kannibalizmusról – fizikai bizonyítékok, azaz régészeti leletek ugyanis nemigen támasztották alá ezen állításokat. Az utóbbi egy-két évtizedben aztán, a nagyberuházások és útépítések okán tömegesen bukkannak felszínre olyan döbbenetes leletek, amelyek kapcsán azt mondhatjuk: minden leírt szörnyűség igaz.

Amikor több tízezernyi ellenség árasztja el az országot, a kis közösségek már maguk veszik fel a harcot, és Nyugat-Európában már arról írnak, hogy Magyarország megszűnt létezni, azt nyugodtan lehet élet-halál harcnak nevezni

– hangsúlyozta Bihari Dániel.

Az írott források tanulmányozása a XIX. század közepén kezdődött, mégis számos fehér foltot találunk, rendkívül összetett kérdésekről van szó, amelyekhez modern szempontok alapján megtervezett, multidiszciplináris kutatás szükséges. Csak a példa kedvéért középkori latin és kínai szövegek elemzése, a Sajó medrének keresése LiDAR technológiával, a tárgyi leletek régészeti elemzése, a maradványok antropológiai vizsgálata vagy akár a néprajzkutatás által hozzáadott szempontok és eredmények – ezekre nem keresheti egyetlen tudományág a választ. Ennek megfelelően a kötet alapját adó kutatócsoport magját 14 szakember adta, és még legalább ennyien voltak, akik aktívan részt vettek benne.

Hibás régi beidegződések

A tatárjárás viszonylag egyszerű, lineáris történetként él a köztudatban, miszerint a mongolok hirtelen megjelentek, óriási pusztítást vittek végbe, a Magyar Királyság uralkodójával együtt kis híján tényleg megszűnt létezni, majd körülbelül egy év dúlást, gyilkolást követően éppoly váratlanul távoztak. Ám elég csak egy kicsit jobban belegondolni a részletekbe, és máris látszik, hogy milyen fontos tudások hiányoznak.

Hol volt pontosan a muhi csata? Valóban az a bizonyos szekérvár okozta a sorsdöntő vereséget? Hogyan állíthatta meg hónapokra az ellenséget pusztán a Duna? Vagy miért távoztak olyan sietve 1242 tavaszán? Utóbbi a közismert magyarázat szerint azért történt, mert meghalt a nagykán, a magyarországi akciót vezető Batu pedig sietett haza, hiszen Dzsingisz kán unokájaként még esélyes is lehetett a főhatalom megszerzésére.

Egy hazánkban doktoráló kanadai történész épp ezt vizsgálva olyan kérdéseket vetett fel, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül

– hozta példának Nagy Balázs, hogy miért is érdemes újra, a korábbi berögződéseket félretéve hozzányúlni „régi” témákhoz. Ez esetben annyit elárulunk, hogy még a remek mongol postaszolgálattal is kétséges, hogy Ögödej halálhíre ideérhetett, mielőtt az ellenség elhagyta a királyságot, illetve Batu részt sem vett a kánválasztáson.

Új szempontok szerint

A kötet másként nyúl a történethez, miként azt történettudományi, akár népszerűsítő munkák esetén is megszoktuk. A multidiszciplináris kutatási eredmények mellett például fontos az eurázsiai lépték: a tatárjárás a magyar történelem nagyon súlyos fordulópontja, de ha nem nézünk körül a korabeli világban, rengeteg dolgot nem fogunk megérteni. Tévedésekhez vezet többek között, ha nem vesszük tudomásul, hogy bár a mongol expanziónak a magyar érintettségen túl komoly közép-európai aspektusai vannak, mégis ennek az óriási birodalomnak a legnyugatibb csücskében történt „apróság” – persze nem nekünk, hanem a Mongol Birodalom szempontjából.

A másik, hogy ne csak a sémákat, a szlogeneket emlegessük fel. A pusztítás mértékénél például folyton arról akarunk beszélni, hogy hány ezer ember eshetett áldozatul, a lakosság hány százaléka. Mit érünk vele? Hogyan jelenhet meg egy mai ember fejében ezrek és tízezrek halála? Érdemesebb összehasonlítással próbálkozni.

Biztos számot nem tudunk mondani, de azt elég megalapozottan mondhatjuk, hogy a tatárjárás pusztítása minden vonatkozásban nagyobb volt, mint a második világháborúé

– emelte ki Laszlovszky József.

A teljes beszélgetésről hamarosan videó jelenik meg a 24.hu-n, ahol szó lesz még arról, miért nevezhetjük IV. Bélát az egyik legnagyobb államférfinak, milyen „segítség kapott” a Duna, hogy egy időre útját állja a mongol inváziónak, milyen régészeti bizonyítékok támasztják alá a lakosság elkeseredett önvédelmi harcát. A tatárjárás és Magyarország élet-halál harcának részleteit, az eseményekről meglévő mai tudásunkat pedig az új kötetből ismerheti meg, amely a könyvesboltok mellett a kiadónál, az Animuskönyvek.hu-n is megvásárolható.

The post Magyarország élet-halál harca: a tatárjárás pusztítása nagyobb volt, mint a második világháborúé first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu