Panyi Szabolcs új részletet tett közzé abból az anyagból, amelyből a 2010-es évekbeli brüsszeli magyar kémhálózatról írt. A cikk lényege az volt, hogy a 2010-es években a magyar hírszerzés elkezdett kémkedni Brüsszelben, és ehhez uniós intézményeknél dolgozó magyarokat próbált beszervezni, viszont a magyar szolgálatok ezt annyira nyilvánvalóan és szakmaiatlanul csinálták, hogy lebuktak és szétesett a hálózatuk.
Panyi most egy forrás hosszabb véleményét tette közzé. Mint azt a Direkt 36 újságírója megjegyzi, forrása „is azok közé tartozott, akit a magyar hírszerzés, az Információs Hivatal a 2010-es években próbált megkörnyékezni. Hogy miért utasította ezt vissza, arról az alábbiakban ő maga beszél. A következő sorok tehát ennek az EU-s tisztviselőnek a személyes álláspontját tükrözik.”
Ezt mondja tehát a forrás:
Végül is kinek tartozunk lojalitással?
Közismert Orbán Viktor és a jelenlegi magyar kormányzat EU-ellenessége. Köztudottak a magyar kormányzat jogállamiság elleni lépései és az EU-s pénzekkel is kapcsolatos korrupciós esetek szinte végtelen száma, és az EU-s pénzek folyósításának ezek miatti felfüggesztése. Így azt követően, hogy valaki bekerül egy EU-s intézménybe munkatársként – rendszerint azzal az elhivatottsággal, hogy az európai demokratikus értékekért és integrációért dolgozzon –, akkor előbb vagy utóbb a munkája során is szembe kerül ezzel a ténnyel, s az ezzel kapcsolatos negatív nemzetközi és EU-s intézményeken belüli véleményekkel hazánkkal szemben. Sajnos Magyarországnak az 1956-os forradalom leverése óta soha nem volt ilyen negatív nemzetközi megítélése.
Ez a helyzet sokunkban – akik EU intézmények alkalmazottai – azt az alapvető morális kérdést veti fel, hogy végül is kinek tartozunk lojalitással? A szülőföldünknek, amelyet most egy szélsőjobbra terelt, antidemokratikus és EU-ellenes politikai erő irányítja vagy pedig az európai integráció továbbfejlesztéséért dolgozó szervezetnek, amely a saját választásunk alapján a munkaadónk? Biztos, hogy minden magyar EU-s alkalmazott szívvel lélekkel segítené a magyar ügyeket, ha azok egybe esnének az EU célkitűzéseivel, és akkor a kormányzatnak nem is kellene az EU ellen több mint egy évtizede hírszerzői tevékenységet folytatnia. De sajnos nem ez a helyzet.
Azok, akik a napi munkájukban nem foglalkoznak magyar ügyekkel, azok viszonylag könnyen túllépnek ezen a dilemmán, mert nem kell igazán nap, mint nap ebben választaniuk, dönteniük. Emiatt sokan vannak a magyar munkatársak között, akik tudatosan kerülik, sőt vissza is utasítják azt, hogy magyar ügyekkel foglalkozzanak. Nem akarnak felvállalni semmilyen ezzel kapcsolatos meggyőződésbeli vagy a munkán belüli konfliktust. Persze vannak köztünk Fidesz-támogatók is, akik így vagy úgy – legálisan, vagy illegálisan – segítik a magyar kormányzat politikáját, és közben igyekeznek nem tudomást venni a tényekről, a lojalitással kapcsolatos dilemmáról. Ha vannak is esetleg kételyeik, azokat elnyomják azzal, hogy számukra a jól fizetett állásuk szintén fontos.
Ugyanakkor nagy számban vannak olyanok is, akik számára az európai demokratikus értékek, az integráció ügye sokkal fontosabb annál, hogy egy olyan kormányzatot segítsenek, ami ugyan magyar, de a politikájával szöges ellentétben van ezekkel az értékekkel. A politikai narratívából jól ismert, hogy Orbán Viktor és a Fidesz csak magukat tekintik az ország érdekeinek kizárólagos meghatározójának. Szerintük minden más vélemény az ország elárulását jelenti. Pedig ez nem igaz, mert a Fidesz vagy a magyar kormányzat nem egyenlő a magyar néppel, és a magyar nép valódi és hosszú távú érdekeit igazán az európai integrációban való részvétel szolgálná. Emiatt nem tud sokunk közösséget vállalni a jelenlegi magyar kormányzattal, amely nem az ország valódi érdekeinek megfelelően cselekszik és politizál.
The post „Magyarországnak az ’56-os forradalom leverése óta nem volt ilyen negatív nemzetközi megítélése” – mondja a magyar EU-s tisztviselő, akit megpróbáltak beszervezni first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
