„Orbitális kártyavárnak” nevezték a műholdak megakonstellációs rendszerét egy az arXivra feltöltött tudományos kutatásban, írja a phys.org. Sarah Thiele PhD-hallgató és munkatársai számításai szerint erre minden okuk meg is van, hiszen az összes alacsony Föld körüli pálya (LEO) műhold-konstellációban 22 másodpercenként történik egy „közeli megközelítés”, ami azt jelenti, hogy két műhold kevesebb mint 1 km távolságra halad el egymástól.
Csak a Starlink esetében ez a szám 11 percenként egyszer fordul elő. A Starlink másik ismert mérőszáma, hogy a több ezer műhold esetében átlagosan 41 manővert kell végrehajtania évente, hogy elkerülje a pályáján lévő más objektumokkal való ütközést. Bár jelenleg olajozottan mennek a dolgok, előfordulhatnak szélsőséges esetek, ilyenkor pedig nagy baj lehet.
Egy napvihar például felmelegítheti a légkört, nőhet a légellenállás és a pályabizonytalanság, így több üzemanyag fogyhat a kerülgetés miatt. A 2024. májusi Gannon-vihar alatt például a LEO-műholdak több mint fele kényszerült ilyen manőverekre. A napviharok ráadásul a navigációs és kommunikációs rendszereket is tönkretehetik, ilyenkor pedig már nincs lehetőség manőverezésre, és elkerülhetetlenné válhat a katasztrófa.
A szerzők egy új mutatót fektettek le, a CRASH-óra szerint pedig 2025 júniusában földi parancsok nélkül akár 2,8 nap alatt is kialakulhatott volna katasztrofális ütközés.
A kontextus kedvéért: 2018-ban ez még 121 nap volt. Talán még ennél is nyugtalanítóbb, hogy ha az üzemeltetők akár csak 24 órára is elveszítenék az irányítást a műholdak felett, 30 százalék lenne az esélye egy katasztrofális ütközésnek. Az 1859-es Carrington-esemény – amely a mai napig a legerősebb napvihar, jóval felülmúlva a 2024-es Gannon-vihart – mai megfelelője pedig három napnál is tovább megbéníthatná a műholdak irányítását.
The post Már három nap sem kell ahhoz, hogy katasztrófa történjen a Föld felett first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
