Hatalmas a nyomás, hatalmas az érdeklődés, és nagyon sokan szeretnék a második évadot. Ezért úgy érzem, hogy nem hagynak nekünk más választást. De inkább azt mondom, lesz második évad
– nyilatkozta Hwang Dong-hyuk kevéssel azután, hogy a Squid Game egyetlen hónap alatt letarolta a világot, és a streaminggépezet igényei szerint a nézők máris a második évadot várták tőle. Nem olyan kijelentés ez, ami túl sok jót ígér, ráadásul kissé bizarr módon rímel a sorozatban látott játékra is: nem szállhatsz ki, pörögjenek csak azok a pénzkötegek a gigantikus malacperselybe.
A sorozat sikerét látva tehát nem az volt a kérdés, hogy lesz-e folytatás, vagy hogy a világot leigázó koreai sikersorozat atyja tovább akarja-e szőni a történetet, hanem az, hogy mikor érkezik a második évad. Annak okait, hogyan lett mindössze egy hónap alatt a kritikánk szerint távolról sem kiemelkedő minőségű Squid Game a Netflix máig legnézettebb tartalma, miként sikerülhetett ez egy dél-koreai sorozatnak, és hogyan lett szinte azonnal a popkultúra része, már boncolgattuk ebben az írásunkban, az viszont szinte magától értetődő volt, hogy egy ilyen jól tejelő túlélődrámát nem enged el könnyen a Netflix. Volt tehát az az érv/pénz/alku, amire Dong-hyuk nemhogy rábólintott, de egyből két évadot is bejelentett: 2021-ben ugyanis hivatalossá vált, hogy sokáig velünk maradnak a gyilkos koreai gyerekjátékok, az alkotó további két évaddal bővíti a történetet, és azzal le is zárja azt.
Az első évad egy remek alapötlet középszerű megvalósítása volt: Dong-hyuk társadalomkritikájában a kapitalizmus kapta meg a magáét, ahogy eladósodott szegények haltak véres halált unatkozó szupergazdagok szórakoztatására. Hiába telt el három év, az első játékot megnyerő Gihun nincsen sokkal jobb lelkiállapotban, mint az első évad végén, ugyan megnyerte a játékot, amelynek köszönhetően milliárdos lett, minden mást elveszített: a barátait, az anyját, a kislányát, valamint az emberiségbe vetett hitét és kicsit a józan eszét is.
Minden pénzét abba forgatja, hogy megtalálja a játék szervezőit, és bosszút álljon.
Hasonlót tervezget az első évad másik visszatérője, Dzsunho, akivel összefogva próbálják megszorongatni a játékot működtető Frontembert és csapatát, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek a társadalom perifériájára csúszott emberek véres játékának. Ahogyan azt már az előzetes is ellőtte, ennek az lesz a módja, hogy Gihun ismét kénytelen felölteni a 456-os számú zöld melegítőt, és részt venni a játékban, Dzsunho, pedig kívülről próbálja megtalálni a rendszer gyenge pontját – vagy legalábbis fenntartani ennek látszatát, tekintve, hogy az előző évad végén kiderült, milyen kapcsolat fűzi a Frontemberhez.
A sztorit és azt a tényt tekintve, hogy Dong-hyuk alapvetően egyetlen évadban gondolkodott, előrevetítette, hogy a pofátlan újramelegítés tipikus esetével találkozunk, azonban kellemes csalódás lett a folytatás.
The post Már nem a véres gyerekjátékok, hanem a látszatdemokrácia a legijesztőbb a Squid Game-ben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
