A Liget-projektet az elmúlt években számtalan kritika érte, hiszen a világ egyik legidősebb közparkját a zöldfelületek fejlesztése, a nem kiszolgáló célú épületek számának minimalizálása, illetve a II. világháború után megcsonkított Rondó helyreállítása helyett új épületek – így a Néprajzi Múzeum, illetve a Magyar Zene Háza – foglalták el.
A projektnek voltak persze első látásra hasznos elemei is, hiszen a Városliget Zrt. célul tűzte ki a Széchenyi fürdő melletti területen álló bódéváros felszámolását – más kérdés, hogy a helyükön felépült három pavilon sorsa azok 2017-es megnyitása óta nem alakult épp rózsásan. A Pesti Vigadót is jegyző Feszl Frigyes 1860-ban, egy kávés számára tervezett építményét modern anyagokból, kilúgozva felépítő állami cég az elmúlt nyolc év jó részében ugyan bérbe tudta adni a kis épületeket, azok azonban sosem szervesültek igazán, állapotuk pedig március elejére igencsak leromlott.
Hasonlóan jó ötletnek tűnt a legtöbbek számára Olof Palme-házként ismert egykori Műcsarnok felújítása is, hiszen az 1885-ös Országos Kiállításra tervezett épület, a park egyik legidősebb struktúrája már a Városliget-fejlesztés 2011-es meghirdetésének idején is szörnyű állapotban volt.
A leginkább a MÁV főépítészeként, közel két tucat pályaudvar atyjaként ismert Pfaff Ferenc (1851–1913) tervei szerint született csarnok az építőművész első önálló munkája volt, ennek ellenére azonban máris egy kiforrott, érett tervezőt mutatott, hiszen alkalmazkodott ugyan a Budapestet akkor elárasztó historizáló épülettömegek uralta képhez, mégis valami egészen mást hozott létre: itt kaptak ugyanis először teret nagy mennyiségben a Zsolnay-épületkerámiák, a struktúrát az egyik legszebb magyarországi neoreneszánsz alkotássá téve.
A két éven át tartó, a tervezett 3 helyett 3,6 milliárdból megvalósult munkák során szinte csak a járókelőket a középkori templomépítészetben gyakran feltűnő faunfejekkel, egyiptomi és görög nőalakokkal, perzsa szárnyas oroszlánokkal, neoreneszánsz növénydíszekkel, sárkányos virágvázákkal, valamint Michelangelo, Raffaello és Leonardo da Vinci arcképével csábító homlokzatok maradtak állva: ezt a cég azzal indokolta, hogy a belsőt a szocializmus évtizedeiben gyökeresen átépítették, így megtartható értéke nem maradt.
A kiállítóteret, kávézót, illetve rendezvényhelyszínt a falak közé zsúfoló Millennium Háza végül 2019 októberében nyitotta meg a kapuit, az azóta eltelt öt és fél év azonban nem bánt kesztyűs kézzel az épülettel – vette észre a Ligetvédők egyik tagja, Boldizsár Ágnes, aki a Facebookon egy egész sor fotót osztott meg a jelenlegi állapotokról.
The post Máris pusztul a városligeti Millennium Háza, amit öt éve 3,6 milliárd forintból újítottak fel first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
