És most végre az orra alá dörgölhetem, hogy mi nyertünk. Évek óta először kedvem támadt apámat meglátogatni!
– hangzik el a Különös történések a Szondi utcában YouTube-csatorna választások utáni epizódjában. A történetben Gyula, a Tisza-kétharmadtól fellelkesült fiatal a fotelben már csak édesapja puszta kiszáradt porhüvelyét találja, a szobában zúgó tévékészülék pedig a Tények adásán keresztül egy olyan párhuzamos univerzumba szippantja be a szereplőket, ahol a korábbi kampánypropaganda lázálmai kelnek életre. Ebben az alternatív valóságban az eseményeket narráló Gönczi Gábor, valamint János vitéz és Tóth Gabi is megjelenik, miközben a tankkal érkező, világuralomra törő, gonosz Zelenszkij elől menekülnek, és a macskaadó bevezetését hirdető Magyar Pétertől rettegnek.
Ebből is érzékelhető, hogy az elmúlt évek intenzív, olykor követhetetlen politikai fordulatai és a mélyülő társadalmi ellentétek milyen markánsan csapódtak le a közéleti animációkban és a karikatúrákban. A hazai gúnyrajzok másfél évszázados történetéből persze az is kiderül, hogy a leghevesebb krízisek idején gyakran a vizuális humor szolgál a társadalom egyik túlélési mechanizmusaként.
És hogy miért van ez így? Dr. Hermann Veronika médiakutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa szerint a nevetés, a humor egy olyan politikai eszköz, ami közelebb tudja hozni a politikai eseményeket azokhoz, akik nem vesznek részt a döntéshozásban.
A szatíra képes egyszerűbben megfogalmazni, majd nevetségessé tenni a politikai üzeneteket. Ez a mechanizmus pontosan olyan, mint a Harry Potter-univerzumban: nevetségessé kell tennünk azt, amitől félünk, hiszen a nevetés az, ami képes legyőzni a mumust, a legnagyobb félelmünket. Ezt a folyamatot lehetett érzékelni a kampány végén, majd a választási eredmény tükrében is: a társadalom negatív érzelmeire építő, megdőlt rendszer feldolgozásának az egyik módja a vicc és a humor.
Ez a fajta kollektív traumafeldolgozás nem pusztán a fogyasztók számára jelenthet menedéket; az alkotók is így vélekednek munkájukról. Biacsics Renáta a Renyagyár alkotója is ebből a belső indíttatásból kezdett bele a közéleti ihletésű grafikáiba. „Kicsit terápiás jelleggel kezdtem el, szinte dühlevezetésként. Mára már egyre több művész kezdett el közélettel foglalkozni, mert annyira belefurakodott az életünkbe, hogy azt valahogy mindenki megpróbálja magában feloldani vagy lereagálni” – mondja a 24.hu-nak.
Holnap mindenki öleljen meg egy Fideszest!
– áll a felirat Renyagyár grafikáján a parlamenti ülésterem sziluettje fölött, ahol fehér alakok életnagyságú szomorú narancsokat ölelgetnek. A választási eredményeket követően Biacsics Renáta közösségi oldalán megosztott grafikájával próbálta a politikai ellentéteket feloldani, a kollázson olvasható felirat azonban éles vitát és heves reakciókat váltott ki követőtáborából.
Hasonlóan éles társadalmi reflexió jelenik meg Gróf Balázs egyik legújabb munkáján is, amelyen a sofőrülésen kényelmesen elhelyezkedő, napszemüveges Orbán Viktor látható, miközben a kormánykereket a levegőben úszva, feszült és elszánt arccal markolja Magyar Péter, megpróbálva elrántani a jármű irányítását.
The post Más emberek tartják a kormányinfót, de attól ez még ugyanaz az ország – hogy éli túl a politikai szatíra a NER bukását? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
