Megalázták zseniális felfedezéséért a magyar orvost

Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja pontosan 160 éve, 1865. augusztus 13-án halt meg. Élete során megalapozta a gyermekágyi láz kóroktanát, és rájött, hogy a vérmérgezés kórokozóit a szervezetbe jutásuk előtt el lehet pusztítani (aszepszis). A számtalan életet megmentő felfedezésért azonban elismerés helyett megannyi támadással kellett szembenéznie – írja a Nemzeti Archívum Sajtóarchívum.

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született Budán német származású családban, szülei tíz gyermeke közül az ötödikként. A bécsi és a pesti egyetemen is tanult, 1844-ben doktorált, 1846-ban sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerzett.

Munkája közben szinte naponta szembesült a halállal végződő gyermekágyi lázas esetekkel, és felfigyelt arra, hogy az otthoni szülések során és a szegényeknek fenntartott klinikán sokkal kevesebb a halálos áldozat, holott a szüléseket doktorok helyett szülésznők vezették le. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette kezét és a fertőzésbe belehalt, a boncolási jegyzőkönyvet olvasva tűnt fel neki, hogy az teljesen egybevág a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés tényének felismerése volt az igazán nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, csak seb kell hozzá, hogy a vérpályába jusson, márpedig seb minden szülő nő testén található.

Semmelweis volt az első, aki észrevette, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem olyan fertőzés következménye, amelyet az orvos keze terjeszt.Ezzel nagyon sok ellenséget szerzett, mert kollégáit mélységesen sértette a feltételezés, hogy ők okozzák a betegek halálát. A módszer azonban működött, a gyermekágyi láz előfordulása Semmelweis osztályán 18 százalékról alig két százalékra csökkent. Semmelweis felfedezését nem publikálta, inkább levelekkel árasztotta el Európa szülészeit, akik közül sokan felháborodva utasították vissza a magyar orvos zaklatását.

Az 1848-as forradalmak után a bécsi orvosok a nemzeti érzésre apellálva megszabadultak a kényelmetlen magyartól, kirúgatták a szülészetről, ahová többé be sem tehette a lábát. A csalódott, a támadásokba és áskálódásokba belefáradt Semmelweis 1850 végén Pestre költözött, ahol a Szent Rókus Kórház főorvosának nevezték ki, a vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt.

Hazánkban ő végzett először petefészekműtétet és az elsők között császármetszést. A gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéséről csak 1858-ban közölt hosszabb cikksorozatot az Orvosi Hetilapban. Az orvosok közül azonban a legtöbben ezután sem hittek neki.

Utolsó éveiben furcsán kezdett viselkedni, elmezavar jeleit mutatta. 1865 júliusában a döblingi ideggyógyintézetbe zárták, ahol augusztus 13-án, 47 éves korában hunyt el. Maradványait 1891-ben szállították haza, és a Kerepesi úti temetőben helyezték el. Halálának körülményei máig vitatottak, okként felmerült egy korábban, boncolás közben szerzett szifiliszes fertőzés és az ebből eredő agysorvadás, de a döblingi kegyetlen bántalmazás is. A boncolási jegyzőkönyv és a csontokon 1963–64-ben végzett kórbonctani és radiológiai vizsgálat szerint viszont halálát a jobb kezén kialakult csontvelőgyulladásból eredő vérmérgezés okozta.

Semmelweis ugyan nem érte meg, de tanításaiból később világszerte elterjedt gyakorlat lett. Számos országban áll szobra, emlékműve, nevét megannyi intézmény és még egy kisbolygó is viseli. Gyermekágyi lázzal kapcsolatos 1847 és 1861 között megjelent dokumentumai a világörökség részét képezik, a chicagói Nemzetközi Sebészeti Múzeumban, a Halhatatlanok Termében az orvostudomány legnagyobb hatású kiválóságai között szerepel.

Lapunk rendszeresen emlékezik meg a valaha élt legnagyobb magyarokról cikkek formájában, ezek közül néhány alább elérhető:

The post Megalázták zseniális felfedezéséért a magyar orvost first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu