November végén, 93 éves korában elhunyt Libik André, Ezüst Medve díjjal elismert dokumentumfilmes író, rendező, operatőr. Élete és karrierje során bejárta az összes ember lakta kontinenst, több mint 60 országban megfordult, miközben csaknem 80 dokumentumfilmet készített.

Mindenki szeretne gazdag lenni, de ha valaki önmagáért szereti a pénzt, abból bankár lesz. Akár történelmi témáról, akár aktuálpolitikáról volt szó, mindig arra voltam kíváncsi, mi jár az emberek fejében, mi a motivációjuk, az élettörténetük. Ha az események mögé betesszük az embert, akkor lesz érdekes, látható és átélhető a nagy egész

– fogalmazta meg ars poeticáját a 24.hu-nak adott interjúban idén márciusban.

Készített filmet Trockijról, Nagy Imréről, afrikai törzsi szertartásokról, a szicíliai maffiáról, politikai gyilkosságokról, palesztin terroristákról, büszkén hangoztatta, hogy életében csupán egyetlen főnöke volt, I. Erzsébet brit királynő – miután franciaországi magyar menekültből brit gyarmati tisztviselő lett Nigériában.

Libik André nem tűrte a kötöttséget, mindig a saját feje után ment. Taxival emigrált 1956-ban, kocsmázott és várost nézett a letartóztatására küldött spanyol titkosrendőrökkel, sziklák között bujkálva élte túl izraeli vadászbombázók támadását, és emelt hangon hülyézte le a háta mögött felsorakozott palesztin kivégzőosztag tagjait. Soha nem rejtette véka alá a véleményét, bármi is volt a következménye, még egy jó poén kedvéért is hajlandó volt kockáztatni. Ezért rúgták ki a Filmművészeti Főiskoláról az ’50-es években.

Bátorság vagy vakmerőség? „Akkor már inkább hülyeség” – írta le az általa libikizmusnak nevezett tulajdonságot, amely bátyját, Libik Györgyöt is jellemezte. A bátor ember fél, de félelmét legyőzve hajtja végre a tettét. „A Libikek viszont azért hágják át a szabályokat és vállalnak veszélyes helyzeteket, mert nem félnek. Genetikailag hiányzik belőlük a félelemérzet. Nem tesznek lakatot a szájukra, nem gondolják át százszor a cselekedeteiket, azt teszik, amit abban a percben az ösztöneik diktálnak. Ilyen ember volt a bátyám, és ilyen vagyok én is mind a mai napig” – mondta lapunknak.

Libik André karrierjének legnagyobb részét a nyugatnémet televízió munkatársaként töltötte, 1992-ben tért haza. Nagykovácsiban telepedett le, itt élt 2025. november 22-én bekövetkezett haláláig. A vele készült utolsó életútinterjút itt olvashatja.

The post Meghalt Libik André, a 20. század talán utolsó magyar fenegyereke first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu