Kedden reggel, saját otthonában elhunyt Robert Redford Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjas színész – írja a New York Times.
A hírt az őt képviselő ügynökség tette közzé, ami a halál okát nem jelentette be, azt azonban hozzátették: a 2018-ban visszavonult legendát a halál álmában érte.
A hat évtizeden átívelő pályája során a mindent leegyszerűsítő Hollywood trendjeivel szembemenve számos, mélyebb mondanivalót is rejtő munkát jegyző filmes gyászról, politikai korrupcióról, illetve sokszor nehéz témákról is úgy beszélt, ahogyan előtte csak kevesen. Ezt nem csak látásmódjának, de kitűnő színészi játékának is köszönhette, így rendezőként, illetve színészként is egy sor maradandó alkotás áll a neve mellett.
Ezeket a kvalitásokat kitűnően mutatja a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969), amiben neki, illetve Paul Newmannek köszönhetően szerethetővé váltak a haldokló Vadnyugat fontos alakjai, a nagy gazdasági világválság éveinek szélhámosait bemutató A nagy balhé (1973), az egy macska-egér játékot játszó kódtörő körül forgó A Keselyű három napja (1975), vagy épp Az elnök emberei (1976), ami Nixon elnök a Watergate-botrány utáni időszakát mutatta be.
A sokáig Hollywood elsőszámú férfiszínészeként jegyzett Redford a legkülönbözőbb műfajokban érezte magát otthont: a thrillerektől a drámákon és romantikus filmeken át egészen a vígjátékokig megtalálta a helyét, helyzetét pedig az is segítette, hogy a hatvanas évek derekára szexszimbólummá vált: a Távol Afrikától (1985) képsorain Meryl Streep, az Ilyenek voltunk (1973) jeleneteiben Barbra Streisand, a Mezítláb a parkban (1967) című filmben pedig Jane Fonda oldalán mutatta meg ezt az oldalát.
Az Oscar-díjról színészként lecsúszó (A nagy balhéért 1973-ban jelölték) Redfordnak az aranyszobrot végül a rendezői debütje, az Átlagemberek (1980) hozta el, ami a legjobb rendezésnek járó elismerés mellett a legjobb film, illetve a legjobb férfi mellékszereplő díját (ezt Timothy Hutton zsebelte be) is kiérdemelte. A film ugyanabban az évben a Golden Globe-gálán is sikert aratott: ott is a rendezői Arany Glóbuszt kapta.
A következő Oscar-jelölésére egészen 1995-ig kellett várni, akkor a Kvíz-shownak (1994) köszönhetően jutott a világ legfontosabb filmes díja közelébe, ezt azonban végül nem ő kapta. Színészként, rendezőként, sőt, a Sundance Filmfesztivál alapítójaként elért eredményeit az Amerikai Filmakadémia a kétezres évek elején végül újra díjazta: a 2002-es gálán Oscar-életműdíjat vehetett át.
Az épp hatvan évet felölelő (1958-2018) karrierjét ezeknél persze jóval több díj szegélyezte: 1971-ben a BAFTA-, 1994-ben, a Golden Globe-gálán Cecil B. DeMille-, a 2012-es Velencei Filmfesztiválon pedig két díjjal ismerték el, az elmúlt húsz évben pedig Karlovy Vary-ban, Velencében, illetve a César-gálán egyaránt életműdíjat kapott.
A Coloradói Egyetemre sportösztöndíjjal bejutó, rövidesen azonban inkább a világjárást választó Redford előbb Amerikát, majd Európát ismerte meg. Rövidesen Párizsban, majd Firenzében próbált festővé válni, végül azonban úgy döntött, hogy visszatér az Egyesült Államokba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia diákja lett. A Broadway-re fiatalon bejutó színész alig huszonhét éves volt, mikor az első filmje, a Háborús vadászat (1962) bemutatkozott az amerikai mozikban. Ez indította el a karrierjét, hiszen a forgatáson megismerte az akkor még színész Sydney Pollackot, aki később hétszer is rendezőként instruálta.
Az igazi nagy áttörést végül nem ő, hanem Gene Saks hozta el neki, aki a már említett Mezítláb a parkban (1967) férfi főszerepét bízta rá.
Cikkünket folyamatosan frissítjük.
The post Meghalt Robert Redford first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
