Meghalt Tarr Béla

Életének hetvenegyedik évében elhunyt Tarr Béla filmrendező.

Tarr Béla a mai magyar film világszerte ismert alkotója volt, nemzetközi szinten Jancsó Miklós és Szabó István mellett a legnagyobbra tartott magyar filmrendező. A hetvenes évek derekán indult és kétezer-tízes évek elején lezárult életműve kelet-európai sorsokkal foglalkozik. A Családi tűzfészektől a Kárhozat és a Sátántangó világsikerein át A torinói lóig ívelő rendezései az apokaliptikus világállapotban megőrizhető emberi méltóság, a reménytelenségben felcsillanó remény esélyéről szólnak.

Családi tűzfészkek és panelkapcsolatok

Tarr színházi családba született Pécsen, apja operaházi díszlettervező, anyja színházi súgó volt. Tizenévesen már amatőrfilmeket forgatott, amelyek közül az egyik kisebbfajta botrányt kavart, amikor az ELTE filozófia szakára jelentkezett. Nem vették fel, Tarr ezután segédmunkásként kezdett dolgozni. Bódy Gábor hívására nagyjátékfilmes tervvel jelentkezett a Balázs Béla Stúdióba, ahol hivatalos filmes képzettség nélkül is támogatták.

A BBS-ben megvalósult filmje a Családi tűzfészek, amelyben egy család több generációjának egy fedél alá kényszerült tagjai teszik pokollá egymás életét. A történet hősnőjének álma a saját lakás, amelytől gondjai megoldását várja.

Tarr felveti a kérdést, hogy valóban a nyomorúságos körülmények tehetők-e felelőssé azért, hogy a szereplők gonoszul, megalázó módon bánnak a másik emberrel, vagy egyszerűen ilyen az emberi természet.

A rendező huszonkét éves korában forgatott Családi tűzfészek megosztott nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon, és a hetvenes évek közepén jelentkező Budapesti Iskola, a fikció és a dokumentumfilm határán egyensúlyozó, erősen társadalomkritikus filmek fontos darabjaként vált ismertté külföldön. (Ennek a módszernek a lényegéről ad számot a film mottója: „Ez a történet valódi, nem a filmben szereplő emberekkel történt meg, de velük is megtörténhetett volna.”)

Bemutatása után Tarrt felvették a Színművészeti Főiskolára, amit 1981-ben végzett el. Alapítója volt a rövid életű, ám néhány év alatt is meghatározó jelentőségű magyar filmeket gyártó Társulás Stúdiónak. Folytatta dokumentarista stílusú filmjeit munkásosztálybeli és kispolgári hősök szabadsághiányáról: a Szabadgyalog után a Panelkapcsolat, majd az expresszionista színházi stílus irányába elmozduló és már színes filmre forgatott Őszi almanach is hasonló témát jár körbe.

Tarr és Krasznahorkai: egy zseniális alkotópáros

Tarr 1985-ben csöngetett fel az elsőkönyves író, Krasznahorkai László lakására azzal, hogy „megfilmesítem a könyved”. Krasznahorkai nyeglének és ellenszenvesnek találta a rendezőt, ezért nemet mondott. Később meggondolta magát, és közös munkába kezdtek. Igaz, anyagi okokból először nem a Sátántangóból készítettek filmet, hanem a közösen írt Kárhozatot hozták tető alá. Tarr ezzel a filmmel alakította ki azt a filmstílust, amelyről aztán később világszerte ismertté vált, és amelynek számos utánzója akadt.

A jancsói és tarkovszkiji formát továbbfejlesztő, hosszú és bonyolultan megtervezett, fekete-fehér beállításokból álló, az idő lelassítását célzó és a transzcendens felé tapogatózó filmnyelv összeforrt Tarr Béla nevével.

A Kárhozat után Tarr valóban filmre vitte Krasznahorkai Sátántangóját, méghozzá hét és fél órás terjedelemben.

Tarr addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet

– írta Esterházy Péter a Sátántangóról a Filmvilágban. Azt is írta, „eltekintve attól, hogy hét és fél órás film nincsen, ez igen kiváló film”.

Ez a kísérleti vállalkozás hozta meg számára a világhírt, nyugati filmesek, értelmiségiek egész sora állt be Tarr hódolói közé, Susan Sontagtól Tilda Swintonig. A Werckmeister harmóniák és A torinói ló ugyancsak Tarr és Krasznahorkai kivételesen gyümölcsöző együttműködéséből született, de ezekben a filmekben Tarr más rendszeres alkotótársakra is számíthatott: Hranitzky Ágnes vágó, Víg Mihály zeneszerző (aki a Sátántangó egyik főszerepét is eljátszotta), Medvigy Gábor és Fred Kelemen operatőrök ugyancsak részt vállaltak a Tarr-stílus kialakításában.

7 fotó

Visszavonulás A torinói ló után

A londoni férfi Georges Simenon-adaptációja után Tarr még egy Krasznahorkai-adaptációt készített A torinói ló címmel, majd lényegében abbahagyta a filmezést. Később forgatott még egy rövidfilmet és kiállításra szánt installációkat is készített, de inkább tanítással és filmszakmai érdekképviselettel foglalkozott. 2011 és 2023 között a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökeként a Nemzeti Filmalap, majd a Filmintézet filmpolitikájának, támogatási gyakorlatának hangos kritikusa volt, és tiltakozott a Színház- és Filmművészeti Egyetem erőszakos átszervezése ellen is.

A torinói ló bemutatása idején azt nyilatkozta, az alkotótársaival kidolgozott stílust és világlátást kimerítette, elvitte a végpontig, ezért nincs értelme folytatnia a nagyjátékfilmeket. Lapunknak adott, 2020-as interjújában arra a kérdésre, van-e értelme lázadni a „kozmikus elcseszettség” ellen, így felelt:

Ez egy örökös harc. Talán arról van szó, amit Nietzsche úgy fogalmazott meg, hogy az Isten halott. Valószínűleg ezért csináltunk egy utolsó filmet, ami az anti-genezisről szólt, és közben már éreztük, hogy onnan nincs tovább. Sajnos szembe kell nézni azzal, hogy az ember élete véges. Amit egyébként kikérek magamnak.

2021-ben a Filmhu szerzőjének kérésére így vont mérleget a filmjeiről:

Ez nem volt soha kimondva, de az egész kibaszott filmes életművemet az hatotta át, hogy az ember méltóságát tartottam a legfontosabbnak. Mindig ebből a megfontolásból rugaszkodtam neki a filmkészítésnek. Ezt ma annyival egészíteném ki, hogy minden élőlény méltósága fontos. Fű, fa, virág és állat. Minden. Ahogy öregszik az ember, úgy érti meg ennek a világnak az egységét. Még ha nem is hiszek Istenben, akkor is azt gondolom, hogy ezt nem szabad tönkretenni. A haszonelvűség nem irthatja ki az emberséget belőlünk.

Ezt a gondolatot hangsúlyozta Krasznahorkai László is a decemberi Nobel-banketten elmondott beszédében, ahol Dosztijevszkij, Bach, a magyar nyelv és Isten mellett Tarr Bélának is megköszönte az irodalmi világ legrangosabb elismerését, aki szerinte

úgy teremtette meg a színeket, hogy látszólag megszüntette őket, s aki tisztában van azzal, hogy mert bár bűnös az ember, még a legutolsó vétkest sem foszthatják meg emberi méltóságától

– mondta a hercegek, hecegnők és királyi fenségek előtt szónokló író a rendezőről, aki pár héttel korábban „hihetetlen nagy örömnek” nevezte, hogy régi alkotótársának ítélték az irodalmi Nobelt.

Tarr Béla 1982-ben Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott. 2025-ben, hetvenedik születésnapjára írt portrénkban úgy mutattunk rá a jelentőségére: akár tetszik, akár nem, az ő Kelet-Európájában élünk.