Ha valaki majdnem tíz évvel ezelőtt látatlanban beült az akkor mozikba kerülő Zootropolisra, furcsa élményben lehetett része. Először nyugtázta az ember, hogy egy bájos Disney-mesét néz beszélő állatokkal, vicces kameókkal (Shakira egy gazellaként tűnik fel például) és finoman szólva is ismerős sztorielemekkel: a kisvárosi, megejtően idealista hős, aki jobbá szeretné tenni a világot, minden hátráltató körülmény ellenére rendőr lesz, kemény munkával küzd az elismerésért, aztán talál egy nagynak ígérkező bűnügyet, amivel végre bizonyíthat, és közben még egy cinikus, kiábrándult és általában a törvény másik oldalán tevékenykedő társat is maga mellé zsarol. A közös munka során persze megkedvelik egymást, és elválaszthatatlan szövetségesek lesznek.
Ha csak ennyi lett volna a Zootropolis, Disney-mezőnyben azzal is bőven kiemelkedett volna: olyan jól működött Judy Hopsz, a nyuszirendőr és Nick Wilde, a simlis róka duója, és olyan lendületesen vezettek be ők ketten a címszereplő, vizuális gegek végtelen tárházát tartogató, nyüzsgő metropoliszba, ahol boldog békességben élnek ragadozók és növényevők, hogy azt egyszerűen nagyon jó volt nézni.
De aztán történt még valami: a kedves állatos nyomozósdiba került egy csavar, és a szórakoztató Disney-meséből egyszercsak politikai manipulációkkal és a legfelsőbb körökig érő összeesküvésekkel átszőtt krimi lett, kiegészítve némi igencsak progresszív társadalomkritikával. Nyert is egy Oscart.
Kellett hozzá kilenc hosszú év, de úgy tűnik, a Disney most megcsinálta még egyszer ugyanezt. Mármint tényleg konkrétan ugyanezt, minimálisan változtatva csak a recepten – ezen azonban nem nagyon lehet bosszankodni, ha az másodszorra is ilyen jól működik.
The post Megint itt egy kedves, állatos Disney-mese, ami rasszizmusról, korrupcióról és elfogadásról tanít first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
