Az 1859-es Carrington-esemény az írott történelem eddigi legerősebb geomágneses vihara volt, amely világszerte gyönyörű sarki fényt idézett elő. Eközben viszont komoly fennakadásokat okozott a távíróhálozatban, több vezeték szikrázni kezdett, némelyik ki is gyulladt, ami pánikreakciót válthatott ki sok emberben. Egy hasonló eset napjaink technológiai társadalmában pedig még súlyosabb következményekkel járhatna egy friss kutatás szerint – írja a Space.com.
2026 januárjában az Egyesült Királyság Tudományos és Technológiai Létesítmények Tanácsa (STFC) kiadta a szélsőséges űridőjárásról szóló összefoglalóját, amelyben azt vizsgálták: hogyan nézne ki a „legrosszabb forgatókönyv”, és hogyan befolyásolhatják a szélsőséges űridőjárási események az emberi viselkedést.
Rosszabb lenne, mint a Covid hatása
A jelentés kiemeli, hogy a hiányos ismeretek különösen sebezhetővé teszik a társadalmat a félretájékoztatással szemben. Egy 2014-es brit felmérés szerint a felnőttek 46 százaléka még soha nem hallott az űridőjárásról, míg további 29 százalékuk hallott már a kifejezésről, de szinte semmit sem tud róla. Emiatt fennáll a veszélye annak, hogy a tudományos kommunikációt elnyomná a félretájékoztatás, és pusztító összeesküvés-elméletek születnének.
A kutatás szerint a szélsőséges űridőjárási események miatt minden bizonnyal hasonló események játszódnának le, mint a Covid megjelenésekor: az emberek pánikvásárlásba kezdenének, és megpróbálnának felhalmozni otthonaikban mindent, amire hosszú távon szükségük lehet: élelmiszert, vécépapírt, üzemanyagot és vizet. Ez, még az ellátási láncok károsodása nélkül is komoly áruhiányhoz és hosszú várakozási időhöz vezetne.
És akkor még nem beszéltünk a kormányzati szükségintézkedések hatásairól.
Széles körű áramkimaradások esetén a szolgáltatás helyreállításában tapasztalt egyenlőtlenségek a kutatás szerint minden bizonnyal felháborodást váltanának ki, amelyek zavargásokban, tüntetésekben csúcsosodnának ki. Emellett kiemelték: egyes csoportok ennél is szélsőségesebb reakciókat mutathatnak, elég a Hale-Bopp üstökös 1997-es megjelenésére gondolni, melynek hatására a Mennyország Kapuja szektájának tagjai rituális öngyilkosságokat követtek el.
A legrosszabb forgatókönyvre vonatkozó összefoglaló egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szélsőséges űridőjárás hatásai nem választhatók szét tisztán technológiai vagy tisztán emberi hatásokra – a kettő szorosan összefügg. Az infrastrukturális zavarok befolyásolhatják az emberek viselkedését, a válaszreakciók pedig tovább erősíthetik az esemény összhatását. A kutatók szerint az ilyen gondolatkísérletek már csak azért is fontosak, mert a Carrington-eseményhez hasonló napkitörések nagyjából 100-200 évente fordulhatnak elő, amihez pedig egyre közelebb járunk időben.
The post Megnézték, milyen hatása lehetne egy erős napkitörésnek a társadalomra first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
