Savanyú Jóska, az utolsó híres magyar betyár 1907. április 9-én halt meg. Az útonálló a Bakonyban, Vas, Veszprém, Győr és Zala vármegyék területén garázdálkodott – írja a Rubicon.
Savanyú Jóska 1841-ben, Izsákfán született. Betyár elődeihez hasonló módon juhász volt, aki a szegény sors helyett a bűnöző életmódot választotta.
A magyar betyárvilág
A „betyárvilág” a 18. század második felében kezdődött, amikor Magyarország elhagyatott, erdős, mocsaras vidékein, a társadalom peremére szorult, főleg állattartással foglalkozó férfiak gyakran bandákba verődtek és fosztogatták a vidéket. A magyar betyárok a westernfilmekben látható vadnyugati rablókra hasonlítottak, és főleg Somogyban, a Bakony területén és az alföldi pusztákon tanyáztak.
Első rablását állítólag 1881-ben hajtotta végre, amikor kifosztotta Háczky Kálmán csabrendeki birtokost, majd meggyilkolta a helyi főbírót, Bogyay Antalt. Az ezt követő három évben rablásaival és gyilkosságokkal rettegésben tartotta Zalát és a szomszéd vármegyéket is.
1883-tól országos elfogatóparancs volt érvényben ellene, 1000 forint vérdíjjutalmat ígérve a nyomravezetőnek. Bűntettei nyomán híressé és rettegetté vált, a korabeli sajtó a Bakony rémeként emlegette. A betyár rendkívül apró termetű, 160 centiméter magas ember volt, adottsága állítólag sokszor mentette ki a csendőrök gyűrűjéből. 1884-ben azonban mégis kézre került, a betyárokra jellemző módon, mulatozás közben fogták el a zalahalápi csárdában.
Jóskát Szombathelyen először halálra, majd életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Több mint húsz évet töltött fegyházban, végül jó magaviselet miatt a váci püspök kezdeményezésére 1906-ban kiengedték.
Szabadulása után szabómesterségbe kezdett, de a következő év áprilisában, 65 évesen öngyilkosságot követett el.
Búcsúlevelében azt írta, az őt kínzó reuma fájdalmai miatt vetett véget életének.
The post Megölte magát a Bakony réme first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
