Egy csapat izraeli telepes meglincselte Hamdan Ballalt, a filmünk társrendezőjét. Megverték, sérüléseket szenvedett a fején és a hasán, vérzik. A katonák megtámadták a mentőt, amit hívott, és elvitték. Azóta nincs hír róla

– adta hírül Yuval Abraham, a Nincs más föld társrendezője az alkotótársáról, Hamdan Ballalról. Az izraeli újságíró és a palesztin filmes néhány héttel ezelőtt még talpig öltönyben köszönte meg az Oscar-díjat az Akadémiának, amelyet a Nincs más föld című filmjükért kaptak.

Az esetről többféle beszámoló létezik: az Izraeli Védelmi Erők (IDF) közleménye terroristákról ír, akik a ciszjordániai Susya településen izraeli állampolgárokat és azok autóit dobálták, majd, amikor a rendőrök kiértek a helyszínre, rájuk támadtak. Az Associated Press beszámolója a Zsidó Erőszakmentességi Központ (Center for Jewish Nonviolence) aktivistáinak elmondása szerint nem ők kezdeményeztek. „Egy 10–20 fős, maszkot viselő izraeli telepes csoport kövekkel és botokkal támadt rá, valamint más zsidó aktivistákra, betörték autóik ablakait és kiszúrták a gumiabroncsokat” – írták. Ballal és két társa, akikkel együtt letartóztatták és 24 órán át bekötött szemmel tartották fogva, tagadják, hogy bárkire rátámadtak volna. A rendezőt és társait egy nappal később engedték el, sérüléseik miatt az egyik hebroni kórházba szállították őket.

Az egész testem fáj. Hallottam a katonák hangját, nevettek rajtam, hallottam az Oscar szót is, de nem értek héberül

– nyilatkozta az AP-nek.

Az esettel kapcsolatban egyes tagok sürgették az Oscart odaítélő Akadémiát, hogy adjon ki támogató közleményt, amelyet az intézmény meg is tett, igaz, sem Ballalt, sem a filmet nem említette, csupán általános gondolatokat az elnyomásról. A filmkészítők fel is háborodtak ezen, Abraham az X-en arról posztolt, hogy míg egy sor filmfesztivál és intézet – köztük az Európai Filmakadémia – is kiállt mellettük, addig az amerikai, amelyik Oscarral jutalmazta őket, az nem. A poszt szerint azzal indokolták mindezt, hogy más palesztinokat is megvertek a támadásban, akiknek nem volt közük a filmhez.

Míg Hamdant egyértelműen a film miatt támadták meg, emellett azért is, mert palesztin – ahogy számtalan másik honfitársát, akiket figyelmen kívül hagynak. Úgy látszik, ez felhatalmazta az Akadémiát, hogy csendben maradjon, miközben egy izraeli elnyomás alatt élő filmkészítőnek, akit elismertek, a legnagyobb szüksége lenne erre. De nincs késő ahhoz, hogy ez megváltozzon. Még most is jelentőségteljes üzenet lenne egy olyan közlemény, amely elutasítja a Hamdan és a Masafer Yatta közösség ellen elkövetett támadásokat, amely akár elrettentő erővel is bírhatna a jövőben

– írta Abraham.

Közel sem ez az első alkalom, hogy a Nincs más föld alkotói veszélyes helyzetbe és botrányba keverednek: már a film elkészültét is agresszió és erőszak övezte – nem véletlen, hiszen az alkotók éppen azt az embertelenséget akarták kamerájuk által bemutatni, ahogy a Ciszjordániában található, tizenkilenc palesztin településből álló Masafer Yattát hogyan dózerolja le a hadsereg, azt ugyanis Izrael nem ismeri el hivatalos településként. Basel Adra, egy palesztin aktivista fia és Abraham izraeli újságíró két másik társukkal, Ballallal és Rachel Szorral dokumentálta öt éven keresztül közvetlen közelről az eseményeket. A kamera akkor sem áll le, amikor a kezelőjét a földre rántják, és akkor sem, amikor épp tüzet nyitnak a palesztinokra. Adráék sajátos módon használják ki a dokumentumfilmes kereteket: távolról sem mondható pártatlannak a film, sokkal inkább annak eszköze, hogy megismertessék a világgal, mi történik Ciszjordániában a palesztinokkal. Ennek megfelelően a díjazása is inkább üzenetértékű, minthogy filmes szempontból kiemelkedő alkotásról lenne szó.

Ahogyan a film is bemutatja, Abraham és Adra rendületlenül posztol, ír, minden lehetőséget megragad, hogy a világ elé tárják azt, miként veszik el az otthonát azoknak, akiknek számára a címben is megfogalmazott módon nincs más föld. Az ötévnyi munka így állt össze egy másfél órás filmmé, de már az elkészülte közben járták a tévéstúdiókat azzal, hogy minél szélesebb körben mutassák be a felvételeket. A készítők elsődleges célját pedig nem is teljesíthette volna be jobban más annál, hogy a Nincs más föld bekerült a fesztiválkörforgásba, és a legnagyobb filmes díjátadókon tarolt. Ezzel azonban akaratlanul is együtt járt, hogy Abrahamék a köszönőbeszédeket saját politikai állásfoglalásuk kinyilatkoztatásaként használták, amely egy olyan kényes témában, mint amilyen a palesztin-izraeli konfliktus, értelemszerűen komoly darázsfészek.

Itt állunk előttetek. Ugyanannyi idősek vagyunk. Én izraeli vagyok, Basel palesztin. Két nap múlva visszamegyünk oda, ahol nem vagyunk egyenlőek. Más jogaink vannak. Harmincpercnyire élünk egymástól, de csak nekem van szavazati jogom. Bárhová költözhetek az országon belül. Basel ezzel ellentétben helyhez van kötve a megszállt Ciszjordániában. Ennek az apartheidnek, ennek az egyenlőtlenségnek véget kell vetni

– mondta el Abraham a Berlinálén, ahol két díjat nyert a film. A szenvedélyes beszéd nagy vihart kavart, magas rangú német és izraeli tisztségviselők, köztük Berlin polgármestere és Izrael németországi nagykövete is antiszemitizmussal vádolta a film készítőit. Abrahamnak le kellett mondania a hazaútját Izraelbe, mert halálos fenyegetéseket kapott.

Az is világosan látszott, hogy magát a filmet forgalmazni és vetíteni is felér egy politikai állásfoglalással. Ennek legszemléletesebb példája, hogy az Egyesült Államokban annak ellenére sem talált forgalmazóra, hogy megnyerte az Oscart, csupán kisebb létesítmények vetítették. Ráadásul ez sem ment mindig botránymentesen: nem sokkal azután, hogy a film márciusban Oscart nyert, Miami Beach polgármestere, Steven Meiner meg akarta vonni egy kis független mozi, a South Beach-en található O Cinema bérleti jogát azért, mert levetítették a filmet. A polgármester a lakosoknak kiküldött levelében azzal indokolta mindezt, hogy a film „egy hamis, egyoldalú propagandatámadás a zsidó nép ellen, amely nincs összhangban városunk és lakosaink értékeivel.”

Kiderült, hogy a polgármester már korábban is megpróbálta ellehetetleníteni a film bemutatását azzal érvelve, hogy az „antiszemita retorikát” erősíti, és eredetileg a mozi üzemeltetése le is vette a műsorról a Nincs más földet, később azonban mégis a bemutatás mellett döntöttek. Ahogy írták közleményükben, „A Nincs más föld vetítése nem politikai állásfoglalás a részünkről, hanem azon alapvető meggyőződésünk megerősítése, hogy minden hang megérdemli, hogy meghallgassák.” Végül Meiner is visszakozott: egy héttel később visszavonta az erre vonatkozó indítványát a demokráciára hivatkozva.

A Nincs más földet a Re:Verzió keretein belül március 28-én újra vetíti a Toldi mozi.

The post Megverhetik az Oscar-díjas rendezőt, de épp azt az agressziót szemléltetik vele, amelyről a filmje szól first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu