Mehringer Marci a magyarországi közhangulatról: Egy baráti társaság nem tud leülni beszélgetni, mert az egyik tiszás, a másik fideszes, a harmadik DK-s

Thumbnail for 6622806

Július elején debütált Mehringer Marci rendszerkritikus, Szar az élet című dala, ami jelenleg uralja az összes hazai zenei platformot. Az X-Faktor egykori felfedezettje most az nlc.hu-nak adott interjút, melyben elmondta, számított rá, hogy sikere lesz a számnak, de még sosem volt olyan daluk, ami mindenhol első lett volna.

Nagyon jó érzés egyébként, jó lenne még párszor átélni. A tartalma miatt természetesen megosztó, hiszen egyáltalán nem palástolom benne a véleményemet a rendszerről, ez pedig sokaknál betette a kaput. De az, hogy ennyire jól megy, visszaigazolja, hogy ezekről a dolgokról is beszélni kell.

Az énekes nem tagadja, hogy negatív kritikát is kapott a dal miatt, főleg a Facebookon érkeztek ilyen hangvételű kommentek, ami meglátása szerint talán abból adódik, hogy az említett platformon idősebb az átlagkorosztály.

Az idősebbek – természetesen van kivétel – másképp gondolkoznak, nekik ez a fajta megnyilvánulás talán sok és szembe megy azokkal az értékekkel, amiket ők képviselnek. Amit viszont lehet utálni, azt lehet imádni is, ezerszer inkább megosztó és ezzel valamilyen legyen az ember, mint egyhangú. Amikor írtam a dalszöveget, belőlem is szélsőséges érzelmeket váltott ki, az egész dal haragos, dühös, és most már tisztán látszik, hogy vannak, akik ugyanígy éreznek. Egy ideális világban mindenki elmondhatná a véleményét úgy, hogy nem kövezik meg érte.

Az interjú alkalmával Mehringer arról is beszélt, hogy nem érti, miért mondják, hogy mindenki maradjon a szakmáján belül, és a zenészek ne politizáljanak, hiszen mint mondja, a művészet alapja az, hogy az ember kritikusan gondolkozik, van véleménye és megfogalmaz olyan dolgokat, amikhez másnak esetleg nincs hangja.

Számomra az az idegesítő, ha valaki nem mondja ki a véleményét. Minek csinál valaki zenei tartalmat, ha egyébként nincs véleménye a világról? Nem kell feltétlenül bevonni a politikát, de számos annyira üres dal van, hogy nincs is értelme a kiadásának.

Az énekes felteszi a kérdést, hogy ha a hallgatók, tévénézők, kommentelők azt gondolják, fontos a véleményük és azt el is mondhatják, akkor miért ne tehetné meg ezt egy előadó.

Ne legyen véleménye a rendőrnek, a péknek, a bolti eladónak? Csak a politikusok szólalhatnak meg közéleti témákban? Ez nem egy jó világ, volt már ilyen és szerintem nem sírja vissza senki.

Az elmúlt időszakban a zenei szakma egyre több tagja szólalt fel közéleti témában a színpadon. A jelenség kapcsán Mehringer azt mondja, nem hiszi, hogy csak a színpadon lehet elmondani a véleményünket: ő a közösségi oldalain, a dalaiban, vagy éppen egy interjúban is megteszi, ha erről kérdezik.

Abban hiszek, hogy egy zenész, egy művész legyen őszinte a színpadon, és azon túl is! Szerintem az ember nem készül az ilyen felszólalásokra, de ha jön egy érzés, hogy ezt ki kell mondani, akkor jobb, ha kimondjuk. Ettől függetlenül ez még mindig csak egy vélemény, nem akarok megmondóember lenni, főleg nem politikai zenész. De beleállok abba, amit gondolok és nem sunnyogom el.

Ami a Szar az élet promóját illeti, az énekes elárulta, hogy a Pride nem volt része a marketing tervnek, az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy éppen a felvonulás előtt posztolják az első dalrészletet.

„A dal nem a rendezvény miatt lett megírva, hanem azért, mert dühít a kialakult helyzet, erős érzelmeket vált ki belőlem a rendszer működése és azt látom, hogy a barátaim is dühösek, a legtöbb fiatal változást szeretne, egy másik Magyarországon akarnak boldogulni. És ez nem feltétlenül arról szól, hogy A vagy B oldal van hatalmon, hanem egy olyan világban akarunk élni, ahol nem egymás ellen vagyunk, ahol az emberek szolidárisabban viselkednek egymással. Az a közhangulat, ami jelenleg Magyarországon uralkodik, nem normális. Egy baráti társaság nem tud leülni beszélgetni, mert az egyik tiszás, a másik fideszes, a harmadik DK-s… Egy ideális világban, egy normális országban ilyen nincs. Egy normális országban az emberek politikai nézetektől függetlenül barátkoznak egymással”

– jelentette ki az énekes, aki a változásnak szívesen lenne az arca, pártnak azonban nem.

Bármi olyan dolgot, ami valóban változást hoz, például egy polgári ellenállás, azt szívesen bevállalom. Politikai zászló alatt viszont nem vagyok hajlandó politizálni. Egy magyar állampolgár, egy magyar ember vagyok, nem akarok politikus lenni.

A téma kapcsán Mehringert arról is kérdezték, szerinte van-e manapság realitása annak, hogy a család határozza meg, hova rakja valaki az X-et a szavazólapon. Az énekes úgy véli, ilyen már nincs, és mindenki arra szavaz, akire szeretne, nem szabad, hogy ebben bárki befolyásolja az embert.

Ahogy én látom, már nem csak a fiatalok az ellenszavazók, sokak véleménye átalakult az elmúlt években, hiszen sok olyan szülő és nagyszülő van, aki már másképp látja a dolgokat, mint akár az élete nagyobb részében. Sajnos sokakat ellehetetlenítenek és olyan valótlan információk jutnak el hozzájuk, ami befolyásolja az ítélőképességüket. Szerintem az idősebbeknek is segítenünk kell abban, hogy lássák a valóságot. Ebben az országban már olyan humanitárius értékek sérültek, olyan alapvető dolgok nincsenek rendben, hogy ez már nem csak arról szól, hogy kire szavazol, hanem már az emberségünk forog kockán, ezzel pedig érdemes foglalkozni

– tette hozzá.

The post Mehringer Marci a magyarországi közhangulatról: Egy baráti társaság nem tud leülni beszélgetni, mert az egyik tiszás, a másik fideszes, a harmadik DK-s first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest