Mehringer Marci nemrég a Facebook-oldalán írt arról, hogy az elmúlt időszakban annyi platformon találják meg őt – és más zenészeket is – közéleti témákban kért és kéretlen üzenetekkel, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy válaszoljon. Elismeri, hogy számított erre azok után, amennyi emberhez elért a júliusban megjelent, Szar az élet című rendszerkritikus dalának mondanivalója.
Mint írja, azt gondolja, egy alkotó, zenész-művész ember dolga amellett, hogy szórakoztat, mindig és minden esetben az, hogy elmondja azt, amit érez – néha komolyabb témákat is érintve.
A figyelem és a kitettség felelősséggel is jár, és ezt érdemes jóra felhasználni, érdemes az embereknek utat mutatni. Világ életemben tudtam, hogy zenélni szeretnék, és most, hogy a szavaimnak súlya és ereje lett, ezt végre használom is úgy, ahogyan az méltó ehhez a lehetőséghez. Másfelől én azokat a »hírességeket” nem tudom semmire sem tartani, akiknek nincs véleménye, vagy nem állnak ki a maguk véleménye mellett, mert félnek, vagy jobbnak látják befogni a szájukat, mert akkor nem esnek el pénztől, lehetőségektől, meg mit tudom én, mitől. Pont azért tartunk itt, ahol most tartunk, mert túl sokan fogják be a szájukat
– jelentette ki az énekes, aki szerint az őszinteséggel és a tisztességgel nem lehet mellélőni, főleg nem hosszútávon.
Én túl fiatal vagyok ahhoz, hogy féljek, és túl becsületes ahhoz, hogy hazudjak. No meg én még akkor is zenélni fogok, amikor a sok-sok kiöregedett rosszakaróm már rég azt sem tudja majd, hogy eszik vagy isszák a tejbegrízt.
Ami a rendszerkritikus számát illeti, Mehringer azt mondja, egyetlen célja volt a dallal: azt szerette volna, ha a saját dühe, a barátai szomorúsága, a fiatalok érzései megfogalmazódnak az ő saját nyelvükön, a húszas éveikben járó fiatalok nyelvén.
Akiknek 50 évet kell majd dolgozniuk azért, hogy esetleg vegyenek egy 30 m2-es lakást Budapesten, akik tudják, hogy milyen, amikor az állami suliban nincs vécépapír, akik vittek már be a kórházba kaját a szüleiknek, mert nem volt rendes élelmezés, meg akiknek a fél családjuk külföldön él, mert ott rendesen megfizetik őket. Persze, lehet most is dobálózni majd ilyen bagatel faszságokkal, hogy »jajj tele vannak a koncertek”, meg »új iphone-al vannak felvélve a videók” és nincs itt semmi gond, csak rinyálnak a fiatalok – de ez egy nagyon szűk réteg ám itthon.
Az énekes szerint aki nem látja, jelen pillanatban milyen sok nehézséggel küzd egy átlag magyar fiatal felnőtt vagy akár egy idősebb is, az vagy vak, vagy egyszerűen csak nem akarja látni. Hozzáteszi, tudja, hogy volt már ennél rosszabb.
„Nekem is vannak szüleim, nagyszüleim, nem most pottyantam le a világűrből, tudok róla, hogy milyen volt akkor – persze, csak elmondások alapján. De ez nem azt jelenti, hogy most nem lehetne jobb, ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne törekedni mindig a jobbra, és ne lehetne szóvá tenni azt, ami hibádzik. Viszonyítani pedig nem ahhoz kell, hogy mi volt, hanem ahhoz, hogy jelenleg mit lehetne fejleszteni, megoldani, jobbá tenni – meg a hanyatló nyugathoz… Engem nem érdekel, hogy ki fideszes, ki tiszás, ki jobbos, ki balos, ki konzervatív, ki libsi, vagy micsoda éppen. Mindenki oda szavaz, ahova akar, és ezt a saját belátása és lelkiismerete alapján döntheti el. De ameddig a politikusok foglalkoznak a zenészekkel, meg beledumálnak abba, hogy ki mit mond a színpadon ahelyett, hogy az emberek valódi problémáival foglalkoznának, addig nyugodtan szokjanak hozzá, hogy a zenészek is foglalkoznak majd a politikával, és igenis megéneklik majd az emberek valódi problémáit. Tisztelettel”
– zárta sorait Mehringer, akivel nemrég a Campus Fesztiválon beszélgettünk:
The post Mehringer Marci: Pont azért tartunk itt, ahol most, mert túl sokan fogják be a szájukat first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
