Manapság egyre több lehetőség közül választhatunk, ha megbízható androidos csúcsmobilt vásárolnánk. Magyarországon már régóta elérhető a Huawei almárkájaként induló, majd önállósuló Honor Magic Pro-szériája, 2024-ben pedig a szintén kínai vivo is megjelent itthon – utóbbi gyártó készülékei rendre ott vannak az év legjobb fotós mobiljait felvonultató listákon. De nem szabad elfeledkezni a Google-féle Pixel telefonokról sem, amelyek hivatalosan 2024-ben tértek vissza a hazai piacra, és szintén hozzák a márkától elvárható prémium minőséget. A két legnépszerűbb androidos gyártó viszont továbbra is a Samsung, illetve a Xiaomi, a két cég pedig márciusban alig pár nap eltéréssel mutatta be az idei csúcskészülékeiket:

• a Samsung Galaxy S26 Ultrát,
• illetve a Xiaomi 17 Ultrát.

Cikkemben ezt a két mobilt vetem össze: megnéztem, hogy hardveresen, szoftveres élményben illetve fotózás terén van-e lényeges különbség a két készülék között.

Eltérő filozófiák csatája

A statisztikák alapján kétségtelen, hogy globálisan a Samsung és az Apple a két legnépszerűbb okostelefon-gyártó. A Xiaomi azonban évről évre zárkózik fel, és nem csak okostelefonokkal próbál vásárlókat szerezni: okosórák, fülhallgatók, powerbankok, tabletek, rollerek, okosotthon-kütyük, és már a háztartási gépek is megtalálhatók a cég kínálatában. A pekingi központú cég felemelkedésében több minden szerepet játszott: ide tartozik a termékek széles palettája, a „kedvezőbb ár”, és az is fontos tényező, hogy ez a cég gyorsabban adaptál új technológiákat, mint az említett két óriás.

Utóbbi tetten érhető a Xiaomi 17 Ultrában, ugyanis, amíg a Samsung csúcsmobilja továbbra is egy 5000 milliamperórás lítium-ion aksit és lassabb töltést kapott, addig a kínai gyártó csúcsmobiljában már egy jóval nagyobb, 6000 milliamperórás, szilícium alapú telep kapott helyet, papíron jóval gyorsabb töltéssel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a dél-koreai óriáscégnek ne lennének különleges újításai, csupán azt, hogy piaci vezetői szerepéből adódóan óvatosabban vállal be nagy innovációkat – főleg az akkumulátortechnológiákat illetően. Ebben nagy szerepe van a múltbéli tapasztalatoknak, ami alatt a kigyulladó és robbanó Galaxy Note 7-szériát értem.

Mindez azt eredményezi, hogy a Samsungnál idén csekély mennyiségű a hardveres fejlesztés, a processzor mellett egyedül az új, betekintésgátló funkcióval felvértezett kijelző tekinthető annak.

A kéretlen pillantások ellen védő, ki- és bekapcsolható technológia ugyan elég látványos megoldás, a gyakorlati haszna véleményem szerint minimális, tekintve, hogy ugyanezt egy pár ezer forintért megvásárolható fólia is biztosítja. Rögtön meg is jegyezném, hogy a teszt során azt tapasztaltam, ha be van kapcsolva a Privacy Display beállítás, a képernyő színei kifakulnak: a sötét mód alapszíne például fekete helyett szürkének tűnik, ami jelentősen rontja a felhasználói élményt.

Ha valaki mégis figyelni akar a privát szférájára, részmegoldás lehet, hogy csak bizonyos appok vagy értesítések esetében alkalmazza a betekintésgátló megoldást – ez azonban kellemetlen kompromisszum egy ilyen drága telefonnál.

A Xiaomi ezzel szemben jelentősen újratervezte tavalyhoz képest az Ultra készülékét, mind az akkutechnológia, mind pedig a fotós képességek terén. Habár ezek nem minden esetben sültek el hibátlanul, az tagadhatatlan, hogy a két termék között egyre csak mélyül a szakadék, innováció és árak tekintetében egyaránt.

Közel azonos alapok

Ami első ránézésre szemet szúrhat, az a készülék formai különbsége. A Samsung egészen az S24-szériáig extrém szögletes sarkokkal látta el az Ultrákat, mára viszont szerencsére finomítottak ezen, míg a Xiaomi esetében egyértelműen az iPhone-okat idéző, nagyon erősen lekerekített sarkok dominálnak. A hardveres alapok ettől eltekintve közel azonosak: mindkét esetben adott a drabális méretű, 6,9 hüvelykes, 120 Hz-es képfrissítésre képes LTPO AMOLED panel, HDR10+ kompatibilitással. Míg maximális fényerőben tapasztalataink szerint minimálisan a Xiaomi készüléke teljesít jobban, felbontás terén a Samsung megoldása viszi a prímet: előbbi esetében a pixelsűrűség 416 ppi, míg utóbbinál ugyanez a szám 500 ppi.

Tömegét és egyéb paramétereit tekintve szintén minimálisan a dél-koreai gyártó felé billen a mérleg nyelve: az S26 Ultra ugyanis néhány grammal könnyebb a Xiaomi 17-nél, és bár csak 0,4 milliméterrel vékonyabb, ezt azért meg lehet érezni a hétköznapi használat során. Külön kiemelném továbbá, hogy az S26 Ultra úgy vékonyabb, hogy még egy S-Pen is elfér a készülékházban, a toll pedig továbbra is nagyon kellemes adalék. Amivel mindkét mobil esetében számolni kell, az a kitüremkedő hátlapi kamerasziget, amely a Samsung esetében kategóriákkal jobban néz ki, de, mivel a hátlap szélen helyezkedik el, így a telefon a konkurensnél sokkal jobban billeg az asztalra letéve. Ezzel szemben a Xiaomi egysége nem valami szép – nyilván ez szubjektív –, és még csak nem is teljesen szimmetrikus, de legalább középen helyezkedik el.

Ami az anyaghasználatot illeti: mindkét mobil alumínium kerettel készült, viszont, amíg a Samsung egy Gorilla Glass Victus 2-vel védett üveg hátlapot kapott, addig a Xiaomi műanyag hatású kompozit üvegszálas megoldást alkalmaz. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai: jó, hogy kevésbé csúszós, és az ujjlenyomatot is kevésbé gyűjti, cserébe viszont kicsit jobban is melegedik.

Szemmel ugyan nem látható, de fontos különbség, hogy a képernyő védelmét a dél-koreai csúcsmobil esetében a Corning legerősebb, Gorilla Armor 2-je szavatolja, míg a kínai cég saját gyártású Xiaomi Shield Glass 3.0-t használt. Ennek ütés- és karcállóságáról szinte semmit nem tudni, így erről nehéz pontos véleményt alkotni, már csak azért is, mert vigyáztam a teszteszközökre.

A burkolat alatt természetesen mindkét mobilnál csúcskategóriás hardver található.

Mindkét telefont a piac jelenlegi legerősebb lapkakészlete, a Qualcomm Snapdragon 8 Elite Gen 5 (3 nm) chipsetje működteti, a grafikus gyorsító pedig az Adreno 840. Hiába egyeznek nagyrészt a specifikációk, a központi processzor egy leheletnyivel erősebb a Samsungnál, ez pedig az Antutu tesztek eredményén is meglátszik. Mind a GPU, mind a CPU, és még az összpontszám (3876579 vs. 3709846 a Samsung javára) tekintetében is egy kicsit jobban teljesít a dél-koreai gyártó készüléke. Ezen felül, ahogy arra már utaltam, egy hangyányival jobban is melegszik a kínai gyártó eszköze. A lényeg viszont az, hogy a különbség a hétköznapokban nem érhető tetten, hiszen mindkét mobil játszi könnyedséggel futtatja a legmegterhelőbb szoftvereket – akadás nélkül.

Csúcskészülékek lévén mindkét mobil a legújabb technológiákat használja, így adott a Wi-Fi 7-támogatás, a Bluetooth 6.0, az UFS 4.1 tárhely, és az USB Type-C 3.2 csatlakozó is. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy mindkét készülékház megkapta az IP68-as por-és vízállósági tanúsítványt, illetve egyik helyről sem hiányzik a dupla eSIM-támogatás.

Ezek a legnagyobb különbségek

A két modell között a legjelentősebb különbséget az ár jelenti. Habár világszerte memóriahiánnyal küszködnek a gyártók, a Xiaomi egyáltalán nem fogta vissza magát, és kizárólag 16 gigabájt memóriával felszerelt 17 Ultrát dobott piacra, míg a Samsungnál ez csak az 1 TB-os tárhellyel felszerelt, 800 ezer forintba kerülő csúcskészüléknél érhető el, egyébként be kell érni 12 gigabájttal. Az induló árak között mégis 100 ezer forint a differencia, ráadásul úgy, hogy az olcsóbb Xiaomiban több tárhely és memória van.

Ha pedig a legnagyobb, azonos kivitelt nézzük, a különbség már 250 ezer forint, és ebből az összegből már egy kifejezetten erős középkategóriás készüléket is lehet venni.

Ez a különbség részben magyarázható azzal, hogy a Samsung esetében a márkát és az extraként említhető, beépített S-Pent is meg kell fizetni. Emellett az is hozzájárul, hogy a telefon bizonyos elemeinél (kompozit hátlap, saját gyártású üveg) a kínai gyártó tudott spórolni. Ha viszont hozzávesszük, hogy a memória mellett az akkumulátortechnológia is újabb az olcsóbb mobilnál, máris sokkal érdekesebb az összkép.

A Xiaomi 17-es szériába – a kínai gyártó több termékéhez hasonlóan – jóval nagyobb kapacitású akkumulátor került az újfajta szilícium alapú akkutechnológiának köszönhetően. A 6000 milliamperórás akkupakk szépen is teljesít, aktív használat mellett másfél-két napot is ki lehet hozni a mobilból, ami jó pár órával több, mint amennyit a Samsung 5000 milliamperórás lítium-ion telepe bír.

Habár ez kecsegtetően hangzik, a töltés esetében mégsem annyira egyértelmű a Xiaomi fölénye, mint elsőre gondolhatnánk.

A Samsung ugyanis „csak” 60 wattos vezetékes és 15 wattos vezeték nélküli töltést kínál a Xiaomi 90, illetve 50 wattjával szemben, a valós eredmények ettől jelentősen elmaradhatnak a kínai gyártó esetében. A szerkesztőségben egy 140 wattos Anker Chargerrel tettük próbára a készülékeket, és, míg a Samsung esetében a maximum valóban elérte az ígért töltési sebességet, a Xiaominál ez jóval elmaradt a 90 wattól, még akkor is, ha a Beállítások/Akkumulátor/Töltési lehetőségek menüben a Végsebesség opciót választottuk ki.

Így, bár a Xiaomi azt hirdeti, hogy a készülék támogatja a 90W PPS-t (programozható tápegységet), az ígért sebesség mégis lehet, hogy csak a gyártó saját adapterével érhető el. A vezeték nélküli töltés azonban valóban érezhetően gyorsabb a kínai gyártó esetében, ahogy az is nagy előnye a 17 Ultrának, hogy fordított vezetékes és vezeték nélküli töltésre is van lehetőség, így a méretes akksiról az erre képes füleseket és okosórákat is fel lehet tölteni, ha éppen úton vagyunk.

Extrák

Végül pedig beszéljünk a kamerás képességekről. A Xiaomi a Leicával kötött partnersége óta óriási hangsúlyt helyez erre a területre, ami jól látható: elég csak a külön megvásárolható fotós pakkra gondolni, amely vintage kamera megjelenést kölcsönöz a készüléknek, amellett, hogy markolat rész power bankként is használható. Ezt persze nem mindenki fogja megvásárolni, így maradjunk inkább az alapoknál.

Az elődhöz, a Xiaomi 15 Ultrához képest a gyártó jelentősen áttervezte a hátlapi egységet: az 50 megapixeles telefotó egységet egy az egyben kukázták, a hangsúlyt pedig egyértelműen a 200 megapixeles periszkópos telefotó egységre helyezték, amely 75–100 milliméteres mechanikus optikai nagyítással rendelkezik.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 4,3-szoros optikai zoomot lehet elérni, míg digitálisan akár 120-szoros nagyításra is képes a kamera.

Emellett adott még az 50 megapixeles, f/1.7 rekeszértékű OIS-szel ellátott főkamera és a szintén 50 megapixeles, f/2.2 rekeszértékű, 115 fokos ultraszéleslátó egység. Ezek együttese remek fotókat eredményez, és az esti felvételekben is érezhető előrelépést ért el a gyártó. Ami pedig kifejezetten üdítő újdonság, az a szoftveres Jelenetek opció, amellyel különleges élethelyzetekre (koncertekre, naplementére, stb.) készített sablonokat hívhatunk elő, megspórolva a Pro fotózásra történő váltás és finomhangolás terhét. Normál élethelyzetekben persze a Xiaomi és a Samsung is közel tökéletes fotókat készít – véleményem szerint utóbbi felvételei ugyanakkor kicsit közelebb állnak a valósághoz, míg a Xiaominál minimális túlszaturálást tapasztaltam.

A Samsung szinte ugyanazt a kameraegységet pakolta bele az S26 Ultrába, mint a tavalyi modellbe, annyi különbséggel, hogy a széleslátó és a telefotó kamera rekeszértékén változtattak, így azok több fényt engednek be. A dél-koreaiak hardveresen nem variálták túl a kameraegységet, mivel a szoftveres fejlesztésre fókuszáltak. A legnagyobb és leghasznosabb újítás egyértelműen a Horizon Lock funkció. Ez egy olyan videóstabilizációs megoldás, amely szoftveresen szűri ki a rázkódásokat a videóból, minden korábbinál ügyesebben, gimbalokat megszégyenítő módon.

A fóliát helyettesítő betekintésgátló képernyő, valamint a gimbalokat kiváltó videós megoldás arról tanúskodnak, hogy a Samsung nem akar igazán változtatni a bevált recepten, inkább apró finomításokban gondolkodnak.

A Samsung Galaxy S26 Ultránál tehát, csak úgy mint az elmúlt évek bármelyik Samsung csúcskészülékénél, nagyon magasan van a padlószint, de alacsony a plafon is, ami azt eredményezi, hogy egy elég unalmas, de baromi jó készülékkel állunk szemben. A Xiaomi ezzel szemben évről évre hoz valami izgalmas újítást, az árakat mégis képes alacsonyabban tartani a riválisoknál. Az innováció persze nem mindig sül el a legjobban, e téren pedig most is vannak kételyek: egyrészt kicsit lelombozó az akkukirály hírében álló cégtől az általunk mért töltési sebesség, másrészt azt is érdemes lesz megfigyelni, hogy a szilícium-akkumulátorok hogy viselkednek majd hosszú távon – nem véletlen, hogy a Samsung és az Apple is kivár ezzel.

Végeredményként azt lehet mondani, hogyha pusztán csak a specifikációkat és az árakat nézzük, egyértelműen a Xiaomi csúcsmobilja tűnik jobb választásnak. Ha viszont valaki már ennyit költ egy okostelefonra, és a letisztult, esztétikus megjelenés fontosabb számára, a Samsung jobb választás lehet.

Hogyan vegyünk jó okostelefont?

Új telefonok bejelentésekor a cikkeink sokszor tele vannak olyan információkkal, amelyek a témában jártasak számára ugyan teljesen egyértelműek, a laikusoknál viszont fejvakaráshoz vezethetnek. 1500 nit, IP68-védelem, UFS 2.1, rekeszérték, Wi-Fi 6, eSIM kompatibilitás, HDR, 120 Hz. Ha akad köztük legalább három, amelyekről fogalma sincs, hogy mit jelentenek, akkor részletes útmutatónk épp önnek való.

Érdemes kattintani a cikkünkért, hiszen többek között a fenti specifikációkat is el- és megmagyarázzuk, hogy a következő telefonvásárlásnál minden részletet illetően képben legyen.

A vásárlást emellett segíthetik a tesztjeink is:

• Kipróbáltunk 6 új készüléket, mutatjuk, melyik kinek lehet jó választás
• iPhone 17 Pro Max vs. iPhone Air: „Mondd, te kit választanál?”
• Pixel 10: szoftveresen csonka mobilok, de legalább van iPhone ihlette újítás
• Íme öt okostelefon, ha 200 ezer forint környékén keres készüléket
• 150 ezer forint alatt keres okostelefont? Kipróbáltunk öt lehetséges jelöltet

The post Melyik androidos csúcsmobil éri meg jobban? Teszten a Samsung Galaxy S26 Ultra és a Xiaomi 17 Ultra first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu